Aranyhíd és jeges alkonyzóna két távoli bolygón - kép

Lenyugvó csillag képe tükröződik egy Naprendszeren kívül bolygó tavában egy festményen. A kép párján egy fagyott, jeges világ látható, ahol a napfelkelte örökké tart - szintén egy messzi exobolygón.

A Naprendszeren kívüli, távoli bolygók, más néven exobolygók tájképeivel egyelőre csak festményeken, fantáziarajzokon találkozhatunk. A spaceart, magyarul űrművészet alkotói általában a létező ismeretek és fizikai háttértudás alapján festik meg a más csillagok körül keringő planéták világát - természetesen a képzeletük szerint.

A Gliese 581d jelű exobolygó felszíni fantáziarajza. A kép nagyméretű változatának letölése (Ron Miller)

Az első képen a Gliese 581d jelű exobolygó képzeletbeli tájképe látható. Az égitest nagyjából olyan messze kering csillagától, mint a Merkúr a Naptól - mégis sokkal alacsonyabb a hőmérséklete. Mivel központi csillaga kisebb a Napnál, és gyengébben sugároz, ez a planéta az úgynevezett lakhatósági zóna külső határvidékén helyezkedik el, ahol ritka a folyékony víz a felszínen.

A festő, Ron Miller egy erős üvegházhatást kifejtő légkört képzelt a bolygó köré, amely annyira megemeli a felszíni hőmérsékletet, hogy a víz folyékony halmazállapotban is előfordulhat. A bolygó egén felhők is úsznak, és a viszonylag sűrű gázanyag miatt a csillag sugárzásából a kék fényhullámhossz jórészt kiszóródik - ennek megfelelően vöröses árnyalatú az égbolt.

A második képen a Földünknél 1,7-szer nagyobb planéta, a CoRoT-7b jelű exobolygó fantáziarajza látható. A bolygó mindössze húsz és fél óra alatt kerüli meg csillagát a földi 365,24 nappal szemben. A CoRoT-7b-n nincs napkelte vagy napnyugta - csillaga egének mindig ugyanazon a pontján áll, látszólag mozdulatlanul.

A CoRoT-7b jelű exobolygó örök pirkadata. A kép nagyméretű változatának letöltése (Ron Miller)

Az égitest nappali oldalán közel 2000 fokos forróság, éjszakai féltekéjén pedig fagyos hideg lehet. Légkörének és felszínének jellemzői még alig ismertek, de elméletileg lehetséges, hogy egy érdekes, kellemesebb éghajlatú zóna is van a bolygón. A központi csillagtól nézve ugyanis az exobolygó peremére - ahol a Földön az este és a reggel határa húzódik - lapos szögben érkeznek csillagának sugarai. A forró nappali és a hideg éjszakai félteke között elképzelhető egy zóna, ahol megfelelő körülmények uralkodnak, és akár folyékony víz is előfordul.

A nappali forróság miatt azonban a felszíni vizek és jegek a száraz légkörbe (ha az még létezik, és nem szökött el a világűrbe) párologhattak, onnan pedig a világűrbe távozhattak. A festő mégis úgy képzeli el a bolygót, hogy azon még van egy kevés jég, a kép pedig ennek a fent említett alkony zónának a hidegebb részét mutatja. A napkeltére utaló derengés a horizonton csalóka látvány - a kötött tengelyforgás miatt ugyanis a bolygó Napja sosem kel fel, és a kép helyéről szemlélve örök pirkadat mutatkozik az égen.

Ajánlat:

• Egy halott csillag túlélő bolygói - kép
• Először sikerült vizsgálni egy Földhöz hasonló távoli bolygó légkörét
• Már jövő tavasszal felfedezhetjük a Föld testvérét