Ezek 2010 legjobb félprofi csillagászati felvételei

Óriástávcsöves képek, amelyeket műkedvelők alakítottak látványoss felvételekké. Egy pályázati felhívásban az Európai Déli Obszervatórium műszereivel rögzített, de még fel nem dolgozott képeket változtatták látványos fotókká a pályázók.

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Rejtett kincsek címmel fotópályázatot hirdetett nem hivatásos csillagászoknak, látványos fényképek készítésére. A verseny keretében azonban nem saját távcsövükkel fotóztak a pályázók, hanem az ESO obszervatóriumai által már korábban elkészített, de látványos formátumra még át nem alakított képeket használták - ellentétben például a múltkor bemutatott csillagászati felvételekkel, amelyeket műkedvelők saját távcsöveikkel készítettek. Most a már elkészült órástávcsöves fotókat vetették alá számítógépes feldolgozásnak, és az így született képeket küldték be a felhívásra.

A fentiekből már kiderült, hogy a hivatalos sajtóközleményekben és honlapokon látható szép felvételek nem pontosan azok a fotók, amelyeket a távcsövekkel rögzítenek - ehelyett bonyolult képfeldolgozás során nyerik el tetszetős kinézetüket. Ezúttal az ESO távcsöveinek nyers felvételeiből a pályázóknak kellett előállítaniuk az élvezetes képeket - így született közel száz felvétel, ezekből mutatjuk be a legszebbeket.

Forrás: ESO, Igor Chekalin

Az M78 csillagközi ködösség az Orion csillagképben, amelynek területén átlátszatlan csillagközi molekulafelhők alkotnak barnás árnyalatú, sötét sávokat a visszavert csillagfénytől egyébként világos felhők mellett (ESO, Igor Chekalin)

Forrás: ESO, Manuel Mejias

Az Abell 1060 jelű galaxishalmaz az Északi Vizikígyó (Hydra) csillagképben. A tízmillió fényévre lévő halmaz szokatlanul sok láthatatlan tömeget tartalmaz mintegy 150 fényes galaxisa mellett. A halmaz két nagy elliptikus csillagvárosa (NGC3311 és NGC3312) jobbra látható, míg egy szintén nagy, de spirális típusú csillagváros baloldalt figyelhető meg (ESO, Manuel Mejias)

Forrás: ESO, Joe DePasquale

Az NGC 3582 (RCW57) jelű ködösség aktív csillagkeletkezés helyszíne. A térségben lévő fiatal, nagytömegű és intenzív ultraibolya sugárzást kibocsátó égitestek ionizálják, gerjesztik sugárzásra a közelükben lévő anyagot (ESO, Joe DePasquale)

Forrás: ESO, Alberto Milani

Az NGC 288 jelű gömbhalmaz több millió idős csillag otthona a Szobrász (Sculptor) csillagképben, amely ideálisan bolygónk déli féltekéjéről figyelhető meg. A képen jól látható a halmaz egyik jellegzetessége, a laza belső szerkezete - a távcső a magjában is könnyen fel tudta bontani az egyes csillagok képét, amelyek más gömbhamazokkal ellentétben nem alkotnak összeolvadó fényes területet (ESO, Alberto Milani)

Forrás: ESO, Manuel Mejias

Gigantikus szájra emlékeztet az NGC 1929 jelű szuperbuborék a Nagy Magellán-felhőben, a Tejútrendszer egyik kísérőgalaxisában. A szuperbuborékok a csillagközi anyagban általában szupernóva robbanások által fújt több száz fényév átmérőjű, ritka és forró gázzal kitöltött térségek. A felvétel a hidrogén alfa hullámhosszára hangolt szűrővel készült, és a forró csillagközi hidrogéngáz sugárzását mutatja (ESO, Manuel Mejias)

Forrás: ESO, Oleg Adtro

Látványosan rajzolódnak ki az NGC 3521 jelű csillagváros tekeredő spirálkarjai. A galaxisban a spirálkarok mentén keletkező fiatal csillaghalmazok tagjainak intenzív sugárzása felforrósítja, és fénykibocsátásra készteti a gázanyagot. A folyamat révén létrejövő izzó térségek látványosan rajzolják ki a sűrű csillagközi felhők sötét körvonalait, amelyek fonal jelegű, barnás sávokat alkotnak (ESO, Oleg Maily

Az ESO szakembereiből álló zsűri a cikkünkben elsőként bemutatott képet tartotta a legjobbnak, amelynek készítője a chilei Paranal Obszervatóriumba nyert látogatás. A verseny keretében díjazott további felvételek az ESO honlapján tekinthetők meg.