A nőstény medvét 2008 augusztusában fogták be, és ekkor látták el műholdas jeladóval, majd két hónapon keresztül követték útját Alaszka északi részén. A jegesmedve 687 kilométert úszott a 2-6 Celsius-fokos Beaufort-tengerben jégtábla után kutatva, majd azt követően további 1800 kilométert tett meg a jégen. Ez idő alatt tömegének 22 százalékát elvesztette, és egyéves bocsa is odaveszett a hosszú úton.
A hosszú utazásról az amerikai geológiai szolgálat (USGS) kutatói csak most számoltak be a Polar Biology című folyóirat honlapján. A jegesmedvékről eddig is tudták, hogy nagy távolságokat képesek úszva megtenni a szárazföldtől a jégtáblákig, hogy fókákra leljenek, ám ez volt az első alkalom, hogy egy ilyen utat rögzítettek a kutatók. A szolgálat már 1985 óta tanulmányozza a jegesmedvék élőhelyhasználatát és populációdinamikáját.
A medvék útjait nehezíti a klímaváltozás miatt csökkenő jégborítás, mert így egyre nagyobb távolságokat kell megtenniük. Az ilyen hosszú utak nagyon magas "költségekkel" járnak a medvék számára: rengeteg energiát igényelnek, és csökkentik az állatok szaporodási sikerességét is.
Az Északi-sarkvidéken élő faj fennmaradása a sarki jégtakarótól függ, ezért az emlősök közül talán a jegesmedvék vannak a leginkább kiszolgáltatva a klímaváltozásnak. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján a sebezhető (vulnerable) kategóriába tartoznak, a becsült számuk 20-25 ezer egyed.