Megfulladt a legtöbb élőlény 250 millió évvel ezelőtt

Az erőteljes vulkáni tevékenység, az elégő kőszén és a gyors ütemben felszabaduló üvegházgázok fojtották meg a földi élővilág jelentős részét 250 millió évvel ezelőtt.

A perm és a triász időszak határán, mintegy 250 millió évvel ezelőtt a tengeri élővilág 95 százaléka, míg a szárazföldi fajok 70 százaléka tűnt el rövid idő alatt a földtörténet színpadáról. A Calgary Egyetem kutatói szerint az ekkor zajló heves vulkáni kitörések nagy mennyiségű kőszén meggyulladásához és elégéséhez vezettek. Az emiatt kialakuló hamufelhők nagyon súlyos hatással voltak mind a tengeri, mind a szárazföldi élővilágra. Steve Grasby megfogalmazása alapján szó szerint a "füstölgő fegyvert" találták meg, amely magyarázattal szolgálhat a perm végi kihalásokra.

A dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti eltűnésével szemben - ahol széles körben elfogadják azt az elméletet, hogy a kihalást legalább részben egy becsapódó meteorit idézte elő - a perm végi kihalásnak nincs ilyen egyértelmű előidézője. Korábban a kutatók már felvetették, hogy intenzív vulkáni tevékenység folyhatott Szibéria széntartalmú rétegein keresztül, ami jelentős mennyiségű üvegházhatású gázt juttatott a légtérbe, emiatt pedig jelentős globális felmelegedés következhetett be. A most ismertetett kutatás az első, amely közvetlen bizonyítékot talált arra, hogy a földtörténet legnagyobb vulkánkitörés-sorozata jelentős mennyiségű kőszenet lobbantott lángra. A Nature Geosciences legújabb számában publikált tanulmányban ugyanis arról számoltak be a geológusok, hogy kőszénhamu-rétegeket fedeztek fel Kanada sarkvidéki területén, a kihalások idején lerakódott határrétegekben.

A bal oldali kőszénhamu-részecske a kanadai felső perm rétegekből, míg a jobb oldali egy kőszéntüzelésű mai erőműből származik

A perm végi kihalás idején a Földön egyetlen hatalmas földtömeg létezett, a Pangea szuperkontinens. Az itt előforduló élőhelyek a forró sivatagtól a buja esőerdőig változtak. A négylábú gerincesek egyre gyakoribbá és változatosabbá váltak, voltak köztük primitív kétéltűek, korai hüllők és synapsidák, melyekből később kialakultak az emlősök.

A perm időszak intenzív vulkáni tevékenységeiért részben a szibériai trappbazalt néven ismert, kiterjedt vulkáni képződmény felelt, melynek maradványa a mai Észak-Oroszország területén található. Központja a mai szibériai Tura városa körül volt, de körülvette többek között Jakutszk, Norilszk és Irkutszk városokat is. A vulkanizmus kétmillió négyzetkilométeres területet borított be.

A vulkánokból kitörő hamufelhők könnyen eljutottak a mai kanadai sarkvidéki területekre, ahol a kőszénhamu-rétegeket találták. A rétegek bőségesen tartalmaznak szerves anyagot, és a kutatók megállapították, hogy ezek pont olyan hamurészecskékből állnak, mint amilyeneket a mai széntüzelésű erőművek is termelnek. Ez a hamu sok problémát okozott a már egyébként is felmelegedett bolygónak, melyen a tengeri élővilág kezdett fulladozni a csökkenő oxigénszint miatt. Ráadásul a nagy területekre szétterjedő hamu erősen mérgező is volt, és mind a tengerekben, mind a szárazföldeken jelentősen hozzájárult a földtörténet legnagyobb kihalási eseményéhez.