Az emberi hatás sokszor közrejátszik a tömeges állatpusztulásban

A tömeges állatpusztulásnak gyakran egyszerű okai vannak: sokszor csak a szokatlanul hideg idő vagy egy betegség a felelős. Az emberi tényező azonban többnyire nem elhanyagolható - az elektromos vezetékek például világszerte nagy veszélyt jelentenek a madarakra. Magyarországon általában a halak és madarak között jellemző tömeges pusztulás, de ürgék esetében is előfordult már a rendkívüli esőzések miatt.

Néhány héttel ezelőtt világszerte bekövetkezett tömeges állatpusztulások híre járta be a sajtót. Szilveszterkor több száz elpusztult pirosvállú csiröge hullott az égből egy arkansasi kisvárosban, majd néhány nappal később tömeges halpusztulást észleltek néhány száz kilométerrel arrébb, az Arkansas folyóban. A halak esetében betegségre gyanakodnak, míg a madarakról kiderült, hogy tűzijátéktól zavarodhattak meg, és ezért repültek neki az útjukba eső tárgyaknak. További megmagyarázhatatlan madárpusztulásról szóló esetek történtek Svédországban és Nagy-Britanniában is. (A Romániában talált több tucat halott seregély alkoholmérgezéstől pusztult el.)

A tömeges pusztulások mögött általában ésszerű magyarázatok állnak: lehet ez a szokatlan időjárás (az adott évszakhoz képest hűvösebb vagy csapadékosabb idő) vagy mesterséges hatás is (például környezetszennyezés). Ilyen esetekre sajnos hazánkban is akad példa, gondoljunk csak a tiszai cianidszennyezésre, a balatoni angolnapusztulásra vagy a vezetékeknek ütköző madarakra.

Kiöntötte az ürgéket az eső

Nem kapott túl nagy visszhangot a 2007 augusztusában bekövetkezett tömeges ürgepusztulás a hármashatárhegyi repülőtéren. Az állatok elhullását a megelőző napokban lehullott nagy mennyiségű eső, valamint a cseresznye nagyságú jégeső okozta, mondta az [origo]-nak dr. Váczi Olivér biológus, a Vidékfejlesztési Minisztérium Természetmegőrzési Főosztályának élővilágvédelmi referense. A korábbi kedvező időjárás miatt az ürgeállomány sűrűsége az átlagosnál egyébként magasabb volt a pusztulást megelőzően, mondta a biológus. A Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársai 123 elhullott egyedet találtak, de becslésük szerint összesen 200 ürge pusztulhatott el a sok eső miatt. Váczi elmondta, hogy 2010 tavaszán hasonló eset történt az esztergomi repülőtéren is, ám itt a teljes vízborítás miatt a tetemek nem kerültek elő. A csapadék állományra gyakorolt hatásának mértéke idén áprilisban fog kiderülni, amikor ellenőrzik az áttelelés sikerességét, mondta a szakember.

Féreg ölte ki az angolnákat a Balatonból

A tömeges halpusztulások általában lappangási időt követően fordulnak elő, és több okuk is van, olvasható Bíró Péternek, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete osztályvezetőjének tanulmányában. 1965-ben a felhalmozódott klórozott szénhidrogének (például DDT) hatására hatalmas mennyiségű, 500 tonna hal pusztult ki a Balatonból. Tíz évvel később, 1975-ben szintén jelentős mértékű, 70 tonnás halpusztulás történt. Ennek oka részben a megelőző télen kialakult algavirágzás lehetett, de biztosan szerepe volt benne a különféle növényvédőszereknek is, a halak ugyanis idegmérgezésre utaló tüneteket mutattak. Ezt követően több pusztulásra került még sor, némelyek esetében az okok ismertek, míg mások máig nem tisztázottak.

Elpusztult angolna

1991 júliusa és szeptembere között kizárólag az angolnákat érintő tömeges halpusztulás volt a tóban. A körülbelül 40 tonna hal elhullását egy parazita fonálféreg, az Anguillicola crassus okozta. A férget valószínűleg véletlenül hurcolták be Ázsiából, és először 1990-ben figyelték meg balatoni angolnák úszóhólyagjában. Az utolsó nagyobb balatoni halpusztulásra 1994-ben került sor, amikor keszeg és más halfajok hullottak el jelentős mértékben, algavirágzás miatt.

A tiszai szennyezés krónikája

A vízszennyezés következtében történő tömeges állatpusztulás sokak által ismert hazai példája a 10 évvel ezelőtt történt tiszai cianidszennyezés. A nagybányai aranybányából százezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz került 2000. január 30-án a Lápos folyóba, majd onnan a Tiszába és a Szamosba. Sok helyen 100 százalékos volt a mikroszkopikus élőlények pusztulása, és hatalmas tömegekben pusztultak el a halak is mindkét folyóban, több tonnányi haltetemet halásztak le a szennyezett vizekből. A szennyezés végül két héttel később, február 13-án hagyta el az országot. Egy hónappal később, március 11-én ismét Romániából, egy Borsabánya melletti bányából származó, nehézfémet, főleg ólmot, rezet és cinket tartalmazó szennyezés érte el Magyarországot, ennek azonnali hatása már enyhébb volt. A szennyezés azonban árhullámmal érkezett, így a szennyezett víz kijutott a hullámtérre, ahol lerakódott. Az itt felhalmozódó nehézfémek pedig az élőlényekbe jutva még nagyon sokáig kifejthetik hatásukat.

A madarak legnagyobb ellensége a légvezeték

Bár nem egyszeri, pillanatnyi hatásról van szó, de mégis madarak folyamatos és tömeges pusztulását okozzák világszerte az elektromos vezetékek. Hazánkban például az egyik természetvédelmi szempontból legjelentősebb madárfaj, a túzok (Otis tarda) esetében a vezetéknek ütközés az egyik leggyakoribb pusztulási ok. A másik fontos érintett faj a daru (Grus grus). Ezen kívül a vízimadarak esetében jelentenek még fokozott problémát az élőhelyeiket átszelő vagy azok között húzódó vezetékek.

Áramütött túzok (Forrás: MME Archívum/Lóránt Miklós)

A vezetékek kétféle módon okozhatják a madarak halálát: egyrészt ütközés révén sérülhetnek meg, másrészt áramütés érheti őket, amikor egyidejűleg két különböző potenciálú elemet érintenek meg. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2003 óta évente meghirdeti országos középfeszültségű oszlop felmérési kampányát, hogy feltérképezzék az áramütéses baleseteket. Az egyik legsúlyosabb esetre 2006-ban derült fény, amikor Újtikos határában egy rövid vezetékszakaszon közel 200 fehér gólya pusztult el áramütés miatt. (Az MME kiadványa a madarak és a légvezetékek kapcsolatáról elérhető az egyesület honlapján.)

Térképen a tömeges állatpusztulások

Egy lelkes bloggernek köszönhetően a Google Mapsen évekre visszamenőleg megtekinthetők a világszerte bekövetkezett tömeges pusztulások. Simon Tay csak olyan eseményeket helyezett el a térképein, amelyekről internetes lapok beszámoltak.

Tömeges állatpusztulások 2011. január elsejétől (Nézze meg a térképet Google Mapsen!)

A 2011-es eseteket ábrázoló térképen látható, hogy az Egyesült Államok keleti partvidékén bekövetkezett pusztulásokról van a legtöbb beszámoló, míg mondjuk Afrikából egyáltalán nincs. A zászlók színei a pusztulások súlyosságára utalnak, a zöldek enyhébb esetek voltak, míg a pirosak súlyos, több ezer példány feletti pusztulásokat mutatnak. Nagy-Britanniában, Kent partjainál például több ezer elpusztult rákot mosott partra január elején a víz. Több más tengeri élőlénnyel együtt valószínűleg az egyik leghidegebb brit télnek estek áldozatul, és kihűlés miatt pusztultak el. Az észak-amerikai esetek közül is több a szokatlanul hideg időjárással magyarázható, míg más részüknél környezetszennyezésből fakadó mérgezéstől pusztultak el állatok. Az amerikai geológiai szolgálat (USGS) az 1970-es évek óta regisztrálja a tömeges állatpusztulásokat, és az adataik alapján évente átlagosan 160 ilyen esetet jelentenek. Ezek az események tehát nem olyan ritkák, mint gondolnánk.