Ha nem jut gyorsan nőstényhez, kihal a világ legritkább állata

Tízezer dollár üti annak a markát, aki párt talál Magányos George-nak, a világ legritkább élőlényének. A galápagosi óriásteknős alfajának egyik utolsó példánya, s pusztulása a Pinta-szigeti teknősök kihalását jelentené.

Nagy valószínűséggel alfajának utolsó példánya a Magányos George-nak (angolul Lonesome George, spanyolul Solitario Jorge) keresztelt pinta-szigeti teknős (Chelonoidis nigra abingdoni). A természetvédelem egyik szimbólumának tekintett állat a galápagosi óriásteknősök legritkább alfajába tartozik.

George-ra 1971. december 1-jén egy magyar származású csigakutató, Vágvölgyi József talált rá Pinta szigetén. Az ide betelepített kecskék addigra már teljesen letarolták a sziget növényzetét, és a bennszülött teknősalfajból csupán egyetlen példány maradt. George-ot biztonsága érdekében a Charles Darwin Kutatóállomásra költöztették át, mely a szintén Galápagos-szigetekhez tartozó Santa Cruz-szigetén található.

Sikertelen eddigi próbálkozások

Az állomáson George az utóbbi években két, közeli rokon alfajba (Chelonoidis nigra becki) tartozó nősténnyel élt együtt, ám a párzások sokáig eredménytelenek voltak. 2008-ban aztán sikerrel jártak, és az egyik nőstény 13 tojást rakott. A tojásokat inkubátorba tették, ám végül mindegyik életképtelennek bizonyult. Egy évvel később az egyik nőstény ismét tojásokat rakott, melyeket szintén begyűjtöttek, de ezek sem keltek ki. A sikertelen próbálkozások után idén januárban két új nőstényt költöztettek George mellé, melyek egy másik alfajból (Chelonoidis nigra hoodensis) származnak. A kutatók szerint az ő génállományuk közelebb áll Georgéhoz, így nagyobb esély van a sikeres utódnemzésre.

Keresik a párját

George életkorát nagyjából száz évre becsülik, és jó eséllyel még néhány évtized áll előtte. A kutatók gőzerővel keresik az alkalmas nőstényt számára, de a legjobb lenne, ha a saját alfajából találnának egy példányt. A Darwin Kutatóállomás szakemberei 10 000 dolláros jutalmat ajánlottak annak, aki megtalálja a legritkább állat párját.

Magányos George

Genetikai vizsgálatok 2007-ben kiderítették, elképzelhető, hogy nem George az egyetlen vadon élő Pinta-szigeti teknős. A szomszédos Isabela-szigeten ugyanis a kutatók egy olyan hím teknőst azonosítottak, amelynek genetikai állománya félig megegyezik Georgéval. A teknős valószínűleg egy Pinta-szigeti és egy Isabela-szigeten honos másik faj (C. n. hoodensis) első generációs leszármazottja, így elképzelhető, hogy még élnek Pinta-szigeti teknősök az Isabela-szigeten.

Két évvel ezelőtt Peter Pritchard, a galápagosi teknősök egyik legnagyobb szakértője nagy mértékű hasonlóságot vélt felfedezni a prágai állatkertben élő, nagyjából 50 éves Tony nevű óriásteknős és George, valamint múzeumi példányok páncéljának mintázata között. Elképzelhetőnek tartotta, hogy Tony is Pinta-szigeti teknős, és részletes vizsgálatokba kezdtek, de ezek eredményéről azóta sincs hír.

Faj vagy alfaj?

A galápagosi órásteknősök rendszertani besorolása az utóbbi években megváltozott, a korábbi Geochelone nemből átsorolták őket a Chelonoidis nembe. Tizenegy változatuk van, és nem teljesen egyértelmű, hogy egy faj alfajainak tekintendők-e, vagy különálló fajokról van szó. Jelenleg is többféle fajfogalom létezik, a klasszikus definíció szerint az egy fajba tartozó egyedek külső és belső felépítésükben megegyeznek, szaporodni képesek egymással, és utódaik is nemzőképesek. Mostanában azonban egyre többen vitatják ezt a meghatározást (mondván, hogy attól, hogy szaporodni képesek egymással, még tartozhatnak külön fajba), és így az óriásteknősöket is hol egy faj alfajaiként kezelik, hol pedig önálló fajokként.