Kísértetiesen hullámzott a köd a Bakonyban - kép

A Kab-hegy csúcsáról fényképezte a január 4-i részleges napfogyatkozást Landy-Gyebnár Mónika, miközben a hegy alatt gomolygott a köd. A fogyatkozás mellett volt idő megfigyelni, miként viselkedik a kis völgyek közt az erdőben terjedő páratömeg. Egy nem túl mély, ám szűk völgyben előretörve a köd több alkalommal is szabályos hullámokat formált, mindig ugyanazon a helyen.

A szinuszhullámokra hasonlító látványosság két okra vezethető vissza: egyrészt szükséges volt hozzá a felszínen meglévő formavilág, ami vezette a köd áramlását; valamint a köd és a felette sodródó levegőréteg sűrűség- és sebességkülönbsége. Amikor az égbolton látunk hasonló hullámfelhőt, egy úgynevezett Kelvin-Helmholtz instabilitási felhőt, akkor is hasonló körülmények szülik a szabályos (vagy ahhoz közeli) alakzatot.

A kép nagyméretű változatának letöltése. A felvétel január 29-én a nap képe volt egy földtudományi felvételeket bemutató nemzetközi oldalon. Nézze meg a helyet a Google világtérképén!

Két, a sűrűségük alapján jól elkülönülő légréteg egymás feletti áramlása során a keveredési zóna éles vonalakkal jelenik meg, s a gyorsabban áramló réteg nem egyenletesen elegyedik a másik réteggel, hanem a tengerpart hullámaihoz hasonlóan először szinuszos mintát ölt, majd tarajos lesz, s a taraj végül átbukik. A keveredés a taraj felcsavarodásával valósul meg. Felhő formájában ilyen elsősorban a hegyek szélárnyékos oldalánál figyelhető meg, ezek leginkább lencsefelhők (Altocumulus lenticularis). A légi közlekedés szempontjából fontos, szélnyírást jelző, jól látható jel egy Kelvin-Helmholtz felhő megjelenése. Ma már ugyan a nagy gépeken lévő fedélzeti radarokkal mérhető a szélnyírás, de a kis gépek pilótái számára a látvány az egyetlen figyelmeztetés (animált modell).

A köd sűrűbb a felette lévő, párában szegény légrétegnél (pont emiatt alakul ki a felszín közelében, s hagyja napfényesen a hegycsúcsokat), így a kellő sűrűségkülönbség jelen volt a felvétel készítésekor. Az enyhe, délies szél éppen abba az irányba terelte a ködöt, amerre a völgy elhelyezkedett, így adottak voltak a feltételek a hullámok kialakulásához. A tarajosodáshoz erősebb szélnyírásra lett volna szükség, ám egy felszínközeli köd esetében ez nem tud olyan könnyen kialakulni, mint a magasban úszó felhők légrétegében. A Balaton-felvidék lankáin könnyedén átbukó szél csupán a szabályos hullámokhoz volt elegendő.

A köd áramlását egy hegytetőről megtekinteni önmagában is élmény, hasonló ahhoz, amit a repülőgépek ablakaiból láthatunk egy felhőzóna felett. A hegyről azonban szinte karnyújtásnyi közelségből figyelhetjük meg a páradús légtömeg áramlását.

A Kab-hegy alatti erdő fái közt előresiető köd elsőnek a kis völgyeket foglalta el, azután a fák közt hömpölygött tova, a felszíni alakzatok, tereptárgyak körül elfordulva vagy átbukva rajtuk. A köd páraujjakkal nyúlt be a facsoportok közé, megmarkolva őket, hogy a szürke tömegével aztán átvegye a hatalmat a mélyebben elterülő területeken. Aki olvasta Stanislaw Lem Solaris című regényét, annak nem ismeretlen az állandóan változó, mozgó felszín - a regény élő óceánja pont úgy viselkedett, ahogy a napfogyatkozás ideje alatt a folyamatosan mozgó köd.

Landy-Gyebnár Mónika

Ajánlat:

• Gyönyörű a Mount Everestre vezető út az űrből is
• Vakítóan fehér a világ egyik legsimább területe - kép
• Mennyit mozog évente a világ leggyorsabb gleccsere?