Szegeden a Mindentudás Egyeteme 2.0

A miskolci teltház után a Tisza partjára indul a Mindentudás Egyeteme 2.0 országjáró előadássorozata. Kornai András nyelvész-matematikus egy igazán különleges téma részleteibe avatja be a szegedi közönséget. Többek között arról beszél majd, milyen kihívások elé állítja a tudósokat a jövőben az ember és a gép párbeszéde.

A beszélő és az embert megértő számítógép a sci-fi világából lassan átvonul a hétköznapi életbe. Ma már nehéz úgy információt szerezni, hogy első körben ne számítógéppel kerülnénk kapcsolatba. Miközben szöveges dokumentumokat írunk, automatikusan ellenőrizzük a helyesírást. Internetes keresőt használva több nyelv- és beszédtechnológiai alkalmazást is mozgósítunk, mint például a szótövezést vagy az információkinyerést. Ezek az alkalmazások láthatatlanul dolgoznak a háttérben, és jelentősen megkönnyítik a munkánkat.

Kornai András Szóból ért...? Ember, gép, nyelvtechnológia című előadása az ilyen alkalmazások elméleti alapját, működési mechanizmusait mutatja be az információelmélettől a mai modern nyelvelméletekig. Előadásában többek között arról beszél majd, hogyan működnek és miként segítik mindennapi életünket az olyan alkalmazások, mint a helyesírás-ellenőrző programok vagy a mobiltelefonba épített beszédfelismerő szoftverek, és milyen kihívások elé állítja a tudósokat a jövőben az ember és a gép párbeszéde.

Az előadás helyszíne a Szegedi Tudományegyetem Kongresszusi Központja (Szeged, Ady tér 10.), a kezdési időpont: február 8-án, kedden este 8 óra. Az előadáson való részvétel ingyenes, de a szervezők mindenkit arra kérnek, hogy a előzetesen regisztráljon a Mindentudás Egyeteme 2.0 honlapján.

Kornai András matematikus, nyelvész, az MTA SZTAKI tudományos tanácsadója, a BME címzetes egyetemi tanára, a Boston University számítógép-tudományi tanszékének és a Harvard University Kvantitatív Társadalomtudományi Intézetének kutató munkatársa. Matematikai tanulmányait az ELTE TTK matematikus szakán végezte, nyelvészeti PhD-ját a Stanford Egyetemen kapta 1991-ben. Eredményei közül említést érdemel a mondatok közvetlen összetevős szerkezetének matematikai vizsgálata, a beszédfelismerésben használatos ún. rejtett Markov-modellek kiterjesztése az írásfelismerésre, és új technikák bevezetése az információkinyerésben és -visszakeresésben. Tagja az amerikai számítógépes nyelvészek társaságának (ezen belül a matematikai nyelvészeti csoport következő elnöke), a számítógéptudósok társaságának, a villamosmérnökök szövetségének, a Bolyai János Matematikai Társulatnak és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaságnak. Három monográfia szerzője, négy kötet (társ)szerkesztője és mintegy hatvan cikk (társ)szerzője.