Péntek, hazai idő szerint10.46
A BBC azt írja, a japán metereológiai szolgálat legfrissebb jelentése szerint a földrengés a Richer-skála szerint 8,8-as fokozatú volt. Korábban minden hivatalos jelentésben azt írták, hogy a rengés elérte a 8,9-es fokozatot. A meterológiai intézet szóvivője szerint régebben más skálákat használtak a földrengés mérésére, ezért az összehasonlítás nem könnyű, de "a 8,8-as fokozat valószínűleg a legnagyobb, amit valaha Japánban észleltünk. Ez az legerősebb rengés, amióta a jelenlegi műszereinket használjuk".
A földrengés erőssége
A Richter-, illetve a manapság használatos EMS-skálán számított 8,8-as erősség nagyon komoly földrengést jelent, igen valószínű, hogy az idei év legnagyobb energiájú rengése pattant ki kevesebb mint 100 kilométerre Japán keleti partjaitól, mintegy 25 kilométeres mélységben. Összehasonlításul a 4,8-as erősségű januári oroszlányi földmozgás energiájának kb. milliószorosa szabadult fel a mostani rengés alkalmával.
A Föld egyébként napok óta nyugtalan Japán keleti partjainál. A nagy rengés előtt, már szerdán is voltak jól érezhető földmozgások. A főrengést fél- és háromnegyed órával követően két olyan utórengés is kipattant, 6,6 és 7 magnitúdó erősséggel, amelyek magukban is a hírekbe kerülhettek volna.
Geológiai háttér
A földrengések túlnyomó többsége a földkéreg nagyszerkezeti határvonalai mentén pattan ki. Földünk néhányszor 10 kilométer vastag szilárd kérge több kőzetlemezből áll, amelyek jégtáblákhoz hasonlóan "úsznak" az alattuk elhelyezkedő felső köpeny, az asztenoszféra anyagán. Ezeket a "kőzettáblákat" a földköpenyben jelentkező áramlások hajtják, ezek az áramlások vezetik el a csaknem 3000 kilométer mélyen kezdődő földmag nagyobb hőmérsékletét a felszín irányába.
A legnagyobb földrengések olyan térségekben pattannak ki, ahol egy kőzetlemez egy másikkal ütközve alábukik (úgynevezett szubdukció), és anyaga a mélybe jutva felolvad a földköpenyben, kiterjedt vulkánosságot okozva maga felett. Az ilyen ütközési zónák - a mélytengeri árkok területén - a legveszélyesebbek, a mostani rengés is ilyen helyen történt.
Az egész Csendes-óceánt ilyen zónák veszik körül, ez jól látszik a világ földrengéseinek helyét és gyakoriságát mutató térképen. Indonéziából Japánon, Alaszka partvidékén át húzódik ez a Tűzgyűrűnek is nevezett vonal Dél-Amerika hegyvidékeiig.
Szökőárak
Amennyiben a földrengés a tenger alatt pattan ki, és a tengerfenék kőzetanyagát hirtelen emelkedő lökés éri, az szökőárat, japán szóval cunamit (tsunamit) kelt. A szökőár roppant víztömeget mozgat meg, az óceán legnagyobb szél keltette hullámainál sokkal nagyobbat. Nyílt tengeren a hullám a nagy hosszúsága miatt szinte észrevehetetlen, a partokat elérve azonban akár 10 méter magas hullámfalként zúdul a szárazföldre. Haladási sebessége akár 800 kilométer is lehet óránként, és a Csendes-óceánt képes átszelni: a Japán partjainál induló cunami pár óra alatt eléri Hawaiit, és nem egészen fél nap múlva Amerika nyugati partján is pusztítást okozhat.
Timár Gábor
* * *
Cunamiinformációk:
Péntek, magyar idő szerint 10.00. A földrengés miatt már több helyen cunami érte el Japán északkeleti partvidékét, némelyik hullám tíz méter magas volt. Szendai város környékén a hullámok autókat és épületeteket mostak el, és tűzesetekről is érkeztek beszámolók, feltehetőleg eltört gázvezetékek miatt csaptak fel a lángok (részletesebben lásd a Hírek rovat cikkében).
A Pacific Tsunami Warning Center március 11-ére több riasztást is kiadott, közöttük Japánra, elsősorban Honshu sziget északkeleti partjára, de veszélyes területnek nyilvánították Japán egyéb partszakaszait; Oroszország és az északi Mariana-szigetek térségét; cunami lehetséges még Hawaii, Tajvan és a Fülöp-szigetek térségében. Egyelőre bizonytalan a helyzet, de szintén lehetséges cunami Észak- és Dél-Amerika partvidékein.
Folyamatosan frissülő cunamiinformációk itt.
A Japán Meteorológiai Szolgálat által kiadott cunami riasztások térképe
* * *
Nem a Hold okozta a földrengést
Mint arról csütörtökön olvashattak rovatunkban, viharok, szökőárak és földrengések várnak bolygónkra március 19-én, teleholdkor, egyes lánclevelekben terjedő hírek szerint. Az aktuális katasztrófákért a Holdat okolják, amely 18 éve a legkisebb távolságra lesz a Földtől.
John Vidale (University of Washington, Seattle) elmélete szerint telehold idején közelítőleg 1%-kal emelkedhet a földrengések valószínűsége. Ez leginkább az úgynevezett szubdukciós zónákban mutatható ki, ahol az óceáni kőzetlemezek a kontinentális lemezek alá buknak. Itt ugyanis az árapály mértéke befolyásolja a kőzetlemezek feletti vízmennyiséget, és ezzel a lemezek belsejében ébredő feszültségek jellegét. Amikor a legkevesebb víz borítja a területet, tehát amikor a legerősebb az apály, akkor könnyebben mozdulnak el a lemezek és pattannak ki rengések.
Ám ha ez így is van, az eltérő földtávolban bekövetkező teleholdak ilyen jellegű következménye kimutathatatlan. A Földünkön megfigyelhető természeti katasztrófák fő okai bolygónk saját belső folyamataiban, illetve a Nappal kapcsolatban fellépő meteorológiai és éghajlati jelenségekben keresendők.
A Japán Meteorológiai Szolgálat térképe a szeizmikus aktivitásról