Ha megzavarják az észak-amerikai tengerpartokon élő homokfutrinka (Cicindela dorsalis media) lárváját, akkor fölpattan a levegőbe, kerékké görbül, majd a szél hajtóereje segítségével gurul el a parti homokon. Csak kevés állat képes erre, ilyenek például a namíbiai sivatagokban élő pókok, amelyek legurulnak a homokdűnéken. Rajtuk kívül még két lepkefaj hernyójáról és egy rákfajról ismert, hogy tudnak gurulni.
Alan Harvey, a statesborói Georgiai Déli Egyetem biológusa és egyik hallgatója, Sarah Zukoff véletlenül fedezte fel az érdekes viselkedést, amikor szó szerint belebotlottak egy homokdűnébe, és felzavartak néhány rovarlárvát. A kutatók ezután alaposabban is megvizsgálták, és filmre vették a lárvák viselkedését. Eredményeiket a PLoS One szabad hozzáférésű folyóiratban tették közzé.
A lassított felvételek elemzésekor derült ki, hogy gurulás előtt mindegyik lárva először magasra felpattan a levegőbe. Ez segíti őket abban, hogy a szélirányhoz igazodjanak, és külön indítóerőt nyernek a magasabban fújó erősebb légáramoktól.
A levegőben kerékké görbülő lárva a talajra leérve odébb gurul. Lábait kinyújtja oldalra, valószínűleg így egyensúlyoz. A kutatók nem tudják pontosan, mi az oka ennek a különös helyváltoztatási módnak, de Harvey feltételezi, hogy a lárva így próbál menekülni legfőbb ellenségétől, egy parazita darázstól.
Sajnos a módszer nem tökéletes, mert csak sima homokon válik be. Már az emberi lábnyomok is leküzdhetetlen akadályt jelentenek: a guruló lárvák felborulnak. Harvey véleménye szerint éppen a környezetnek ez a megzavarása lehet az oka annak, hogy az utóbbi időben e bogarak állománya hanyatlásnak indult.