Vasárnap délután Mike Mullen admirális, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke az NBC csatorna Face the Nation műsorában jelentette be, hogy a líbiai légvédelmet "kiütötték". "Kadhafi egyetlen repülőgépe vagy helikoptere sem repült az elmúlt napokban. A légtérzárlat gyakorlatilag működik" - mondta az admirális.
A vasárnap éjjeli támadások
Ezt erősítették meg a vasárnap délután és éjszaka történései is. A hadműveletben részt vevő brit, francia, amerikai, dán és olasz repülőgépek komolyabb ellentevékenységtől mentesen hajtották végre feladataikat. Az eddigi információk szerint leginkább a líbiai légtér teljes ellenőrzésének elérése, illetve a felderítés, az új potenciális célpontok keresése és azonosítása volt napirenden. A francia légierő újabb, az előző naphoz hasonlóan vegyes, 15 gépes, Mirage 2000-esekből és Dassault Rafale F-3-asokból, illetve az őket támogató légiutántöltő- és légtérellenőrző repülőgépekből álló kötelékkel hajtott végre feladatokat Líbia felett.
Sikeresnek ítélte mind a francia, mind a szövetséges katonai vezetés a szombat délutáni, legelső francia légi csapást. A fő támadást megelőző, a Bengázi környékén "vadászó" francia Rafale-ok és Mirage 2000D-k a fényképek és a felderítési információk szerint számos harckocsit, önjáró tüzérségi löveget, rakéta-sorozatvetőt és legalább egy SA-8 Gecko (9K33 Osa) mobil légvédelmi rakétakilövő járművet, továbbá rengeteg teherautót, szállítójárművet semmisítettek meg. A támadás után a Kadhafihoz hű katonai erők visszavonultak, a város ostroma befejeződött.
Már amerikai bombázók is támadtak
Az első értékelések szerint eredményes csapásmérést végzett az a három B-2A Spirit nehezen észlelhető kialakítású bombázó repülőgép, mely az Egyesült Államokból, saját bázisról indulva 25 órás bevetésen támadta a líbiai légierő maradékát. A 40 irányított bombát (gyaníthatóan a JDAM-család tagjairól van szó) felhasználó támadást amerikai források sikeresnek nevezték, s valóban, líbiai repülőgép felszállásáról nem érkezett jelentés.
A vasárnapi, első amerikai támadási hullámban emellett részt vettek az amerikai tengerészgyalogság Avianóba települt EF-18G Growler elektronikai zavaró és harci repülőgépei is. A VAQ-132 "Scorpions" század - a típust használó első alakulatként - 2009 szeptemberében érte el a teljes harckészültséget. A gépek és személyzetük a USS Kearsage partraszállást támogató hajó fedélzetéről felszálló AV-8B Harrier II-es vadászbombázó gépek bevetését támogatták, de emellett olaszországi telepítésű amerikai F-16C Fighting Falconok is részt kaptak a 22 gépes támadókötelékben.
EC-130 Combat Solo
Bevetésre indultak a Dániából érkezett F-16AM Falconok is. Bár biztonsági okokból a dán kormány és a hadvezetés sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánta a gépek bevetését, a nyilvánosságra került fotók és információk szerint az 5 órás bevetésen a dán vadászbombázók műholdas navigációs vezérlésű JDAM bombákkal és AIM-120C AMRAAM légiharc-rakétákkal vettek részt a szicíliai Sigonella légitámaszpontról felszállva.
Olaszország is aktívabb szerepet vállalt: a hírek szerint a Trapani-Birgi repülőtérről hat, elektronikai felderítésre, zavarásra és a légvédelmi rendszerek rombolására specializált Panavia Tornado ECR repülőgép szállt fel. A gépekről már korábban bejelentették, hogy 15 perces készültségben várták a feladatokat, AGM-88 HARM radarok elleni rakétákkal felszerelve.
Főleg kisebb fegyverek maradtak a líbiai légvédelem kezében
A líbiai légvédelem megmaradt állásainak rombolása mellett Kadhafi Bab al-Azizijában lévő palotájának egy részét is cirkálórakéta-támadás érte az éjjel. Amerikai közlés szerint nem Moammer Kadhafi volt a Tomahawk-támadás célpontja, az épületben adminisztratív és vezetési feladatokat végeztek, így legitim célpontnak számított. Líbiai közlés szerint viszont nagyon sok polgári személy veszítette életét a támadásban.
F15-E Strike Eagle
A kiépített líbiai légvédelmi rendszerek, radarfelderítő állomások, kommunikációs központok elleni sikeres támadás után sem maradt veszélytelen a légtér. A szövetséges repülőgépeknek igen nagy számú, mobil, könnyen elrejthető és nehezen felderíthető légvédelmi géppuskával, gépágyúval, kézi légvédelmi rakétával kell számolnia. A gépekre leselkedő veszélyt több módszerrel is lehet csökkenteni. Az egyik eszköz az éjszakai bevetések alkalmazása, hiszen ekkor szabad szemmel sokkal nehezebben felderíthetőek a nagy sebességű, kivilágítatlan repülőgépek. A támadó gépek ráadásul magasan, 5000 méter körül végezik feladataikat, mert ebben a magasságban már a csöves (géppuskák, gépágyúk) tüze nem hatékony, és sokkal nehezebb a kis méretű és hatótávolságú, csúcsmagasságú kézi légvédelmi rakéták eredményes alkalmazása is.
Az ilyen, kis és nehezen felderíthető, a polgári lakosság közé minden különösebb nehézség nélkül elrejthető légvédelmi eszközöket a szövetséges erők nem támadják. A civil áldozatokkal járó, nehézkes, katonai zsargonnal "kigyomlálás" helyett inkább az elkerülés és a védekezés módszereit alkalmazzák.
Újabb harci eszközök érkeznek a térségbe
Folyamatosan érkeznek közben az információk az újabb résztvevők felajánlásairól, illetve pontosabbá válnak az információk a műveletben már részt vevő, szövetséges erőkről. José Luis Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnök tv-beszédében ismertette a felajánlott spanyol segítséget:
- 4 EF-18A vadászbombázó Olaszországban, támadó és légvédelmi feladatokat ellátva;
- 2 EF-18A Spanyolországban, tartalékban;
- 1 Boeing 707-331KC tankergép
- 1 P-3M Orion haditengerészeti felderítőgép
A vasárnapi információk szerint a 25 szövetséges hajóegységet mozgató tengeri blokádban is részt vesznek a spanyolok. A Líbia körüli vízterület ellenőrzésében egy Álvaro de Bazán (F-100) osztályú, Aegis légvédelmi rendszerrel felszerelt fregatt, és egy 1 Agosta osztályú dízel-elektromos meghajtású vadász-tengeralattjáró segédkezik.
Ide kapcsolódik, hogy egy hivatalosan még nem megerősített információ szerint a HMS Triumph volt az a brit tengeralattjáró, amely részt vett a tegnapi rakétatámadásban.
HMS Triumph
Vasárnap délután elindult Líbia felé a francia haditengerészet zászlóshajója, a Charles de Gaulle repülőgép-hordozó is. Fedélzetén a 12F század nyolc Rafale M vadászbombázója és a 17F hat öregecske SEM támadó repülőgépe mellett a haditengerészet két AS-365N-3 Dauphin 2 és egy Alouette III-as helikoptere, illetve a hadsereg egy SA-330B Puma és a harci kutató-mentő feladatokra két EC-725R2 Caracal helikoptere dolgozik majd. A "szemeket" két E-2C Hawkeye jelenti.
Ütőképesebbé válik a vasárnap - a civilek észlelt jelenléte miatt feladatukat támadás nélkül megszakító, hazai repülőterére visszatérő - Tornado GR4-kötelék is. A 3. és a 11. század átcsoportosított, a műveleteket támogató, kijelölt gépei olaszországi Gioa del Colle repülőterére érkeztek, ahonnan a RAF Eurofighter Typhoonjaival együtt indulnak majd feladataikra.
Mind Oroszország, mind az Arab Liga kritizálta a nyugati légi csapásokat, elsősorban a civil áldozatokat és a földi, polgári célpontok támadását kritizálva. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az AFP jelentése szerint az Egyesült Arab Emírségek 24 géppel (Dassault Mirage 2000-9 és F-16C Fighting Falcon típusokkal), illetve Katar 4-6 Mirage 2000-5 vadászbombázóval vesz részt a műveletekben. Vasárnap már líbiai jelentések szerint egy katari gépet le is lőttek, de ezt a jelentést egyelőre nem sikerült alátámasztani érdemi információval, adattal, képpel.
A hadművelet továbbra sem NATO-parancsnokság alatt zajlik, hanem a részt vevő országok koordinálják a feladatokat egymás között. Az értesülések szerint a NATO az egyik tagállamának, Törökországnak az ellenállása miatt nem volt képes az akciók élére állni, s várhatóan keddnél hamarabb erre nincs is esély.
További részletek a szerző, Trautmann Balázs blogjában olvashatók.