Az éjszakát testünk nyugalomban tölti, ám agyunk ezalatt sem pihenhet: alvás közben újraszervezi önmagát, megerősíti a fennálló neuronális kapcsolatokat, és újakat alakít ki. Az ehhez az agyi aktivitáshoz társuló, álmokként megélt képsorok segíthetnek megérteni a háttérben lezajló idegrendszeri működéseket.
Nem csak a REM fázisban álmodunk
Az alvás élettani jelenségeinek vizsgálatát előbb az EEG, majd az fMRI vizsgálatok tették lehetővé, amelyek segítségével ébrenlét és alvás közben is megfigyelhető az agytevékenység. Az így nyert adatok alapján az alvást körülbelül 90 perces periódusokra bonthatjuk fel, amelyek két fő szakaszból állnak: a lassú agyhullámokkal jellemezhető úgynevezett non-REM fázisból és akár az ébrenléti állapotot is meghaladó agyi aktivitással kísért REM fázisból. Sokáig úgy képzelték, hogy csak a gyors szemmozgásokkal járó REM (rapid eye movement) fázishoz társul álomlátás. Az 1960-as évek óta azonban bizonyított tény, hogy az alvás non-REM szakaszában is álmodunk. Az ekkor látott képek azonban sokkal inkább gondolatszerűek, rövidebbek, valamint kevésbé élethűek és összetettek.
Az alváskutatásról a Mindentudás Egyeteme új sorozatában Kibővült adásokkal folytatódik a Mindentudás Egyeteme a Magyar Televízióban. A tudományos-ismeretterjesztő sorozat újabb szemeszterében már nemcsak tudományos előadásokat, hanem ismeretterjesztő filmeket és kerekasztal-beszélgetéseket is láthatnak egy-egy témáról az érdeklődők. Hétfőnként az előadást, kedden az ismeretterjesztő filmet, szerdán a kerekasztal-beszélgetést közvetíti az m1 14.30-tól. Az ismétlések ugyanezen napokon lesznek láthatók az m2-n 20.30-tól. Az aktuális téma: "Álmában csönget..."? - Az agy működése alvás közben A Mindentudás Egyeteme 2.0 Magyar Televízióban vetített sorozatának tervezett adásrendje itt látható. A műsorok később a program honlapján is elérhetők lesznek. További információk Acsády László előadásáról az új [+] Tudni jó honlapon. |
Az alvás során dolgozzuk fel a nap eseményeit
Annak ellenére, hogy a REM és non-REM fázisok, valamint az azok során látott álmok ennyire különböznek egymástól, úgy tűnik, mindkettő ébren töltött óráink eseményeit tükrözi. Agyunk napközben egy percre sem pihenhet: érzékelési bemenetek millióit fogadja és dolgozza fel, továbbá ezeknek megfelelő viselkedési válaszokat generál. Ezalatt nincs lehetőség a tapasztaltak hosszú távú elraktározására: a memórianyomok csak időlegesen rögzülnek. Az éjszakai pihenés során fellépő információ-stop (amelyet gyakran neveznek offline állapotnak is) azonban lehetőséget teremt arra, hogy az agyunk elvégezze a nap eseményeinek mélyebb feldolgozását. A tudósok ezt a folyamatot konszolidációnak nevezik.
A konszolidációnak az a lényege, hogy egy megtanult, ideiglenes memórianyom - anélkül, hogy bármit csinálnánk - egyszerűen átalakul tartós memórianyommá, pusztán az idegrendszer spontán aktivitása alapján - mondta Acsády László biológus, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet Thalamus Kutatócsoportjának vezetője a Mindentudás Egyeteme 2.0 keretében január végén tartott előadásában. Alvás során tehát nem csupán újraéljük a történteket. Agyunk a lényegtelen élményeket törli, míg a fontosakat emléknyomokká alakítja, és beépíti (integrálja) azokat korábbi tapasztalataink körébe.
Álmaink az érzelmi stabilitás szolgálatában
Az alvás során azonban nemcsak a memória konszolidációja zajlik le. Álmaink igen fontos jellegzetessége, hogy általában érzelmektől (emócióktól) fűtöttek. Matthew P. Walker, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatója szerint a REM fázisban látott álmaink az érzelmi egyensúly helyreállítását is szolgálják. A Cerebral cortex című szakfolyóirat 2011. januári számában közölt kutatásai alátámasztják, hogy egy kiadós délutáni szieszta után sokkal kevésbé reagálunk érzékenyen a negatív emóciókat sugárzó arcokra, mintha nem pihentünk volna. Ugyanakkor Walker korábbi eredményei azt is bizonyítják, hogy a REM fázisban látott álomképek elősegítik a negatív érzelmekkel járó élmények eltárolását, memórianyomokká alakulását. Ez elsőre megdöbbentően hangzik, azonban fontos szereppel bír: ha nem emlékeznénk rossz élményeinkre, nem is tanulhatnánk belőlük. A megrázó helyzetek felidézése segíthet továbbá abban is, hogy miközben újra átéljük a történteket, érzelmeink fokozatosan lecsillapodnak, és ezáltal feldolgozzuk a minket ért traumákat. Rosalind Cartwright 1960-as években zajlott kutatásai is ezt támasztják alá: azok az emberek, akik válásuk vagy szerettük halála után gyakran álmodtak a történtekről, sokkal eredményesebben dolgozták fel a veszteséget.
Agyunk tehát az alvás során nem csak a memórianyomok konszolidációjára, hanem az érzelmi egyensúly megteremtésére is törekszik. Így az álmok, ahelyett hogy a freudi elképzelés szerint a tudatalatti titokzatos üzeneteit hordoznák, sokkal inkább arra szolgálnak, hogy segítségükkel feldolgozzuk a nap eseményeit és érzelmeit, hozzájárulva ezzel személyiségünk fejlődéséhez.