Ötven éve indultunk a csillagokba

Vágólapra másolva!

"Még ma sem tudom, hogy ki vagyok én. Az utoljára repülő kutya, vagy az először repülő ember" - mondta Gagarin egy fogadáson, miután az első emberként a világűrben járt fél évszázaddal ezelőtt. Gagarin röviddel a történelmi küldetés után meghalt, az emberiség pedig bő tíz évvel később felhagyott a "csillagok felé vezető úttal".

[origo]

Vágólapra másolva!

űrrepülés Jurij Gagarin Vosztok-1 űrhajó

108 perc a világűrben, amely új korszakot nyitott. Jurij Gagarin az első emberként pontosan ötven évvel ezelőtt, 1961. április 12-én jutott ki a világűrbe. Vosztok-1 űrhajójával megkerülte a Földet, és bebizonyította, hogy megfelelő felszereléssel a világűrbeli viszonyok az ember számára is túlélhetők. Az esemény hatalmas lendületet adott az űrkutatásnak, amely a hidegháborús korszak versengése révén az amerikai holdraszállásban csúcsosodott ki, mindössze kilenc évvel később.

Állatok a világűrben

Már a rakétafejlesztések alatt, az 1940-es évek végétől az volt az egyik legizgalmasabb kérdés, vajon lehet-e ember űrutazások résztvevője? Kibírja-e az induláskor és leszálláskor fellépő erős túlterhelést és a Föld körüli pályán a számunkra szokatlan súlytalanságot? Az élettani kísérleteket állatokon végezték, és az eredményeket titkosan kezelték. Az amerikaiak kis testű majmokat használtak az űrbiológiai vizsgálatokhoz, az oroszok - cirkuszi idomárok tanácsára - a kutyákat választották.

A volt Szovjetunióban 1951 és 1960 között folytak az előkészítő repülések a kiválasztott és jól betanított kutyákkal. A kísérletek során függőlegesen indított rakétákkal, egy speciális tartályban összesen 36 kutyát indítottak. 15 rakéta 110 km magasságig emelkedett, 11 pedig 212 km-ig. A teljes magasság elérésével a rakéta orrésze levált, és ejtőernyős fékezéssel ereszkedett a földre. 1957 és 1960 között már hermetikus tartályokban, 500 km magasságig is repültek az orosz kutyák. Az űrbiológiai kísérletekben voltak olyan állatok is, amelyekkel többször hajtottak végre ilyen függőleges repülést, ún. űrugrást. (A különféle műszaki problémák miatt több kísérlet az állatok halálával végződött.)

Hordozórakéták, kozmodrómok

Kezdetben az orosz katonai rakétákat (R-1, R-2, R-5) alakították át geofizikai és űrbiológiai célokra, ezeket egy szovjet rakétabázisról, a Volgográdtól 70 km-re keletre lévő Kapusztyin Jarból indították.

1955 és 1957 között titkos, de intenzív katonai építkezés folyt a mai Kazahsztán területén, és mire elkészült az akkor óriásnak számító katonai hordozórakéta, az R-7, addigra a vadonatúj indítóhely is készen állt az Aral-tóból kifolyó Szir-Darja folyó menti Tyuratam nevű falutól északkeletre, egy hatalmas, üres tajgai területen. (Ma ez a világ egyik legnagyobb űrrepülőtere, és Bajkonurnak hívják.)

Az R-7 hordozórakéta egyik változatával Bajkonurból indították az első mesterséges holdat, a Szputnyik-1-et 1957. október 4-én, és a Lajka kutyát szállító Szputnyik-2-t, az első űrbiológiai holdat, november 3-án. Az űrugrásokat végző kutyák és Lajka élettani paramétereinek űrbeli vizsgálata azt mutatta, hogy egy jó űrhajóban ember is el tudja viselni a megterhelést és a súlytalanságot is, ha megfelelően felkészítik az űrrepülés közben várható körülményekre.

A Vosztok űrhajó

A sikeres műholdstartok idején már megindult az első szovjet űrhajó és háromlépcsős hordozórakétájának fejlesztése (utóbbi a Vosztok rakéta nevet kapta). Szergej Koroljov az űrhajónak három változatát terveztette és építette meg. A nagy munkában, amelyet szintén abszolút titkosan kellett kezelni, 123 különféle szervezet vett részt.

Az első űrhajók, az ún. szputnyik-űrhajók (kódjelük 1K volt) a műszaki rendszerek próbájára és egy katapultban elhelyezett tartályban repülő kutyák élettani vizsgálatára szolgáltak. 1960 és 1961-ben az 1K szputnyik-űrhajókban tíz kutya repült Föld körüli pályán, közülük négy pusztult el.

A második típus a 2K jelű katonai fotófelderítő műhold volt, ezt Zenyit-2-nek nevezték el. E változat űrkabinjában, amely visszatért a Földre, nagyfelbontású filmet használó fényképezőgépeket helyeztek el. Ebből a típusból 98 űreszköz indult (csak 12 repülés volt sikertelen), az első 1962 áprilisában Kozmosz-4, az utolsó 1970-ben Kozmosz-344 névvel. Később továbbfejlesztették, és a Zenyit-8 típust még az 1990-es években is használta az orosz hadsereg.

A Vosztok űrhajó szerkezete (További képekért kattintson a fotóra!)

A harmadik változat (a 3K jelű) az embereket, azaz a kozmonautákat szállító, 4,7 tonna tömegű, valódi Vosztok űrhajó lett. A Földre visszatérő, gömb alakú pilótakabin 2,4 tonna, a kettős kúpos műszaki egység 2,3 tonna tömegű volt. A kabin és az űrhajóst katapultáló egység ejtőernyőkkel, egymástól függetlenül ért földet. A Vosztok űrhajó repülését maximum 5-7 napra tervezték. (Az orosz emberes űrrepüléseket erősen zavarta az, hogy havonta kellett indítani a Zenyit felderítő holdakat).

Az első szovjet űrhajósok

Már az 1950-es évek végén elkezdték kiválogatni az űrhajósjelölteket. A moszkvai Repülő- és Űrorvosi Intézet munkatársai teljes titoktartás mellett járták végig a legfontosabb szovjet katonai bázisokat, és az orvosi iratok alapján mintegy három és félezer pilótát találtak, akinek a paraméterei megfeleltek. A beszélgetések és a vizsgálatok alapján 206 vadászrepülőtől kérdezték meg, hogy részt venne-e egy érdekes, veszélyes és teljesen újszerű programban - persze szó sem volt űrhajózásról.

1960 februárjában az intézetbe érkezett jelöltek élettani és pszichológiai vizsgálata után már csak 29-en maradtak. Márciusban húsz pilóta és családja érkezett Moszkvába. A pilótákkal megkezdték az orvosi "kínzásokat" (barokamra, centrifuga stb.), majd műszaki, csillagászati, geofizikai és hírközlési kiképzést is kaptak.

Gagarin Vosztok hordozórakétájának beindítása (További képekért kattintson a fotóra!)

1961 januárjában a jelöltek átköltöztek az Űrhajós Kiképzőközpontba, ahol a képzés során már konkrétan a Vosztok űrhajó rendszereivel, az irányítással, a kézi leszállással és a szkafanderekkel ismerkedtek. A sikeres vizsgák után kijelölték a végleges, hatfőnyi Vosztok-csapatot. Ime a "szovjet hatok": Jurij Gagarin főhadnagy, German Tyitov főhadnagy, Grigorij Nyeljubov főhadnagy (ő az egyetlen, aki közülük később nem repült), Andriján Nyikolajev százados, Valerij Bikovszkij százados, Pavel Popovics százados.

A történelmi repülés

A szovjet-orosz űrhajózás egyik fő alapelve az volt, hogy ha egymás után két űrhajó automatikus üzemmódban teljesen végrehajtja a programot, akkor a harmadikat már indíthatják űrhajóssal. Mivel a negyedik szputnyik-űrhajó 1961. március 9-én, az ötödik pedig március 25-én kutyákkal és egy-egy szkafanderbe bújtatott bábuval sikeresen végrehajtotta feladatát, indulhatott Gagarin. Az űrhajó indítása, repülése és leszállása teljesen automatizált volt, az űrhajósnak mint megfigyelőnek, csak a látható, hallható jelenségek leírása, közvetítése maradt. (Talán nem véletlen, hogy Gagarin egy fogadáson viccesen megjegyezte: "Még ma sem tudom, hogy ki vagyok én. Az utoljára repülő kutya, vagy az először repülő ember".)

Gagarin a Vosztok-1 fedélzetén (További képekért kattintson a fotóra!)

1961. április 12-én (magyar nyári időszámítás szerint) 10:07-kor startolt Bajkonurból a Vosztok űrhajó Gagarinnal a fedélzetén. (A repülési pálya adatai: földfelszíni magasság 181-327 kilométer, keringési periódus 89,3 perc, hajlásszög 64 fok 57 ívperc.) Gagarin jól érezte magát a keringés során, és ceruzával jegyzetelt a fedélzeti naplóba, illetve benyomásait magnetofonra mondta. Az űrrepülés közepén a ceruza kicsúszott a kezéből, és ellebegett a súlytalanságban. Repülési élményeit a továbbiakban csak magnetofonon rögzítette, de mivel a szalag a végére ért, visszatekerte a középre, ezért a repülés középső idejéből (10:27-11:03) nem maradt információ.

10:55-kor az űrhajó automatikusan a leszállási pozícióba állította magát, és a műszaki egység fordult a repülés irányába. 11:26-kor megkezdődött a fékezés, de mivel ez 1 másodperccel rövidebb volt, azaz az automatikus programtól eltért, nem választódott szét a műszaki egység és a kabin. A tartalék változat lépett életbe, ami azt jelentette, hogy az eredeti programhoz képest 10 perccel később, kb. 130 km magasságban történt meg a szétválás.

A visszatérő kabin közvetlenül a landolás után (További képekért kattintson a fotóra!)

Gagarin a katapulttal mintegy 7 km magasságban repült ki a kabinból, és kb. 11:55-kor ért földet a szaratovi körzetben lévő Szmelovka falu közelében. Az üres űrhajó távolabb landolt. Gagarin űrrepülése 1 óra 48 percig tartott.

Az űrrepülés ötven évvel ezelőtt történelmi esemény volt, de kétségkívül különleges jellegű a történelmi események között is. Gagarin másfél óra alatt történelmi hőssé vált, de kétségkívül különleges jelenség a történelmi hősök között. Az első űrrepülés 1961. április 12-én új dimenziót nyitott meg a korábban a Föld felszínéhez, illetve légköréhez kötött emberiség számára, ezért ez a tett minden bizonnyal szerepelni fog a történelemkönyvekben.

Almár Iván-Horváth András

Események Gagarin űrrepülése alkalmából

Április 12. 14 óra: A bélyegblokk bemutatója, amelyet a Magyar Posta az 50 éves évforduló alkalmából ad ki. Petőfi Csarnok, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti és Űrhajózási Kiállítóterme
Április 12. 19 óra: Világűr Klub (MANT, Jövőobszervatórium Negyedik Magyar Jövőkutatás Meetup), Előadók: Almár Iván, Frey Sándor, Solymosi János, Balázs László, Ehmann Bea, Sik András, Pacher Tibor. Magyar Tudósok körútja 2., BME Q. épület A szárny 2. emelet 240-es terem.
Április 12. 19 óra: Űrsztárok és űrsztorik - az űrhajózás 50. évfordulóján. Schuminszky Nándor előadása, Polaris Csillagvizsgáló
Április 12. 19 óra: Jurij éjszakája: Tudomány és művészet. Műcsarnok, Előadóterem
Április 12. 19 óra: A szovjet-orosz űrkutatás története, A kiállítást megnyitja Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov asztronauta. ELTE BTK Ruszisztikai Központ, Budapest, Múzeum krt. 6-8.II. em. 237-es terem előtti folyosó
Április 15. 21 óra: Jurij éjszakája ráadás: Űrparti, holdkór, zene. Corvintető