Kétezer éves korallkolónia él a Mexikói-öbölben

Amerikai kutatók szerint kétezer éves az a fekete korallrengeteg, amely a Mexikó-öböl olajkatasztrófától sújtott területének közelében terül el.

Az Amerikai Földtani Intézet (USGS) szakembereinek most először sikerült meghatározniuk a BP olajtársaság tavaly áprilisban felrobbant tengeri fúrótornyától mindössze 34 kilométerre északkeletre megbúvó fekete korallok pontos korát. A kutatók még az olajkatasztrófa előtt kezdték tanulmányozni a 305 méteres mélységben lévő ősi, lassan növekvő koralldzsungelt.

"Rendkívül öreg és rendkívül lassan növekszik. Jelenleg az jelenti a legnagyobb kérdést, hogy mennyire sebezhető, és milyen esélyei vannak a felépülésre" - mondta Nancy Prouty, az USGS kutatója. A fekete korallok a tengerfenékre süllyedő szerves anyagokkal táplálkoznak, és akár évtizedekbe vagy évszázadokba telhet, mire felépülnek az ökoszisztémát érintő ilyen szintű megrázkódtatásból" - mondta a szakember. A kutatók jelenleg vizsgálják, hogy a kiáradó kőolaj károsította-e az ősi korallokat, de egyelőre még várni kell az eredményekre.

A fekete korallok pontos fekvése azért fontos, mert a katasztrófát követően a szakemberek számítógépes modellek és kutatóműszerek segítségével térképezték fel az öbölbe áradó nyersolaj mélytengeri mozgását a fúrótoronytól délnyugatra eső területeken, messze a fekete korallkolóniától, és ezeken a részeken rengeteg elpusztult korallra bukkantak. Az öböl felszínén szétáradó olajréteg azonban a fekete korallkolónia körzetét is elérte - mondta Prouty.

A leginkább mélytengeri bokrokra és fákra emlékeztető fekete korallok a világ minden táján megtalálhatóak, a tengeri élővilág számos tagjának biztosítanak menedéket. Fontos ismertetőjegyük, hogy nagyon lassan nőnek, mintegy kétezerszer lassabban, mint az emberi ujjköröm. A Mexikói-öböl medre rendkívül iszapos, és a nagyritkán felbukkanó korallok létfontosságú oázisokat jelentenek a hideg óceáni mélységekben élő tengeri fajok számára.