Égi látnivalók az ünnepre: Szaturnusz, űrállomás, mesterséges hullócsillagok

Ezekben a napokban jól látható a Szaturnusz az éjszakai égen. Megfigyelésére ideálisak az éjszaka késői órái, amikor magasan a horizont fölé emelkedik. A bolygó április 3-án került oppozícióba, ekkor pontosan a Nappal szemben mutatkozott az égbolton.

Csillagszerű fénypontként, közel 0,4 magnitúdós égitest formájában figyelhető meg a Szaturnusz a Virgo, azaz Szűz csillagképben a napokban. Látszó mérete 44 ívmásodperc, tehát közel negyvenszer kisebbnek mutatkozik, mint a telehold - bár valódi átmérője 120 ezer kilométer, azaz majdnem tízszer nagyobb a Földünknél, és negyvenszer nagyobb a Holdnál.

A Szaturnusz tömege közel százszorosan múlja felül bolygónkét. Sűrűsége ugyanakkor a vízénél is kisebb, körülbelül 0,68 gramm/köbcentiméter. Anyagának nagyobb része folyékony hidrogén és hélium. Szilárd felszíne nincsen, és mindössze 10,5 óra alatt fordul meg tengelye körül. A gyors forgás miatt alakja ellapult, ami a távcsőben könnyen észrevehető.

A Szaturnusznak eddig hatvan holdját sikerült felfedezni, de sok további, halvány kísérő rejtőzhet még részben a gyűrűrendszerben, részben pedig a bolygótól nagyobb távolságra. Ez utóbbiakat befogott holdaknak nevezik, amelyeket a bolygóközi térből vonzott magához az égitest. A sok hold közül napjainkban legtöbbet a gejzírjellegű kitöréseiről ismert Enceladust, valamint a sűrű légkörrel, metántavakkal és a Naprendszer legnagyobb felszín alatti óceánjával bíró Titant vizsgálják. Az eddigi legrészletesebb adatokat a Szaturnuszról és rendszeréről a bolygó körül keringő Cassini-űrszonda sugározta a Földre.

A bolygó képe 2009. február 24-én, amikor több holdja is korongja előtt mutatkozott. Ezek az égitestek balról jobbra haladva az Enceladus, a Dione, a Titan és a Mimas. Közülük az első két holdnál a bolygó légkörére vetett árnyék is megfigyelhető (NASA, ESA, Hubble Heritage Team, STScI, AURA, Wong, UC Berkeley, Go)

A Szaturnusz leglátványosabb ékessége a gyűrűrendszere. A sokmilliárd apró szemcséből álló rendszer jelenleg 8,6 fokos szöget zár be a látóirányunkkal, tehát viszonylag keskeny sávként, de könnyen megfigyelhető. Az elmúlt években született észlelések rámutattak, hogy a rendszerben lévő szemcsék alkalmanként 10-100 méteres elnyúlt tömbökké tapadnak össze, majd ismét szétdarabolódnak. Emellett bár a gyűrűk anyagának nagyobb része egy 100 méternél is vékonyabb síkban helyezkedik el, néhol érdekes kiemelkedések és deformációk is mutatkoznak benne.

A Szaturnusz gyűrűi hátsó megvilágításban (NASA, SSI)

A Szaturnuszt szabad szemmel is azonosíthatjuk, ha az alábbi térkép szerint sikerül megtalálnunk a közelében lévő csillagképeket. Bár a bolygó elég fényes ahhoz, hogy akár a kivilágított városokból is észrevegyük, a pontos azonosításához szükséges konstellációk csillagai sötét egű, közvilágítástól mentes helyekről figyelhetők meg. A bolygó legfontosabb látnivalóit már közepes távcsövekben megmutatja. Megpillanthatjuk a gyűrűrendszerét, feltűnően lapult alakját, esetleg a gyűrűknek a bolygó korongjára vetett árnyékát, és talán néhány halvány felhősávot is a légkörében. Feltűnő még a távcsőben a bolygó legnagyobb holdja, a Titan, amely gyakran narancsos árnyalatot mutat.

Az esti égbolt képe április közepén (MCSE, Jelenségnaptár)

A mellékelt térkép este 22 óra környékén mutatja az égbolt nagyobb részének a látványát hazánkból. Alul az égtájak iránya olvasható, a képen a Szaturnusz mellett a csillagképek hárombetűs rövidítései is látszanak. A Szaturnusz este 22 óra tájában délkelet felé, közel egyharmad úton található a látóhatár és az égbolt tetőpontja között. Tőle lefelé, kinyújtott karunkon közel egy arasz távolságra a nála valamivel halványabb Spica, a Virgo, azaz Szűz csillagkép alfája azonosítható.

Napéjegyenlőség a Szaturnuszon, amikor 2009-ben éléről látszott a gyűrűrendszere (NASA)

Az űrállomás az esti égen

A Nemzetközi Űrállomás (ISS) szintén megfigyelhető a következő napokban Magyarországról. Az ISS kivilágított nagyvárosokból is azonosítható, ha jó a körpanoráma (tehát az égboltnak nagy részét belátjuk, fák vagy házak nem zavarják a kilátást), valamint nem fényes utcalámpák alatt próbálkozunk a megfigyeléssel. Az alábbiakban az átvonulások dátuma és időpontja, az űrállomás maximális látszó fényessége magnitúdóban, és a látóhatár feletti legnagyobb magassága valamint annak égtájak szerinti iránya olvasható. Az adatok Budapestre érvényesek, amelytől közel egy perc eltérés lehet az ország keleti és nyugati vége felé. A jelzett alkalmakkor egy apró, csillagszerű fénypontot keressünk, amely 1-2 perc alatt vonul át lassan az égen, nagyjából nyugatról keleti irányban.

átvonulás időpontja Budapestről	fényesség (magnitúdó)	horizont feletti magasság, égtáj
április 21. 20:52	-3.5	76 fok ÉÉNy
április 22. 21:17	-2.5	42 fok ÉÉNy
április 23. 20:06	-3.4	73 fok ÉÉNy
április 23. 21:42	-2.1	34 fok É
április 24. 20:31	-2.4	42 fok ÉÉNy
április 25. 20:57	-2.1	10 fok É

heavens-above.com

Szintén érdekes látnivaló, ami jó körpanoráma esetén nagyvárosokból is megfigyelhető, az Iridium műholdak napelemtábláinak becsillanása. Alkalmanként ezek a műholdak a napfényt a Föld éjszakai oldalára tükrözve fényes "hullócsillagként" mutatkoznak néhány másodpercig az égen. Az alábbi táblázat a következő napokban várható ilyen jelenségeket mutatja. Itt csak néhány másodpercig tart a fényes állapot, ennek megfelelően észrevétele nehezebb az űrállomásnál - kivéve, ha valóban sötét, vidéki helyszínről nézzük az égboltot.

jelenség időpontja Budapestről	maximális fényesség (magnitúdó)	magasság a horizont felett és égtáj
április 23. 21:03	-4	20 É
április 24. 20:56	-4	22 É
április 26. 20:44	-3	25 É