A Mennyei Hegyek egy gyönyörű űrfelvételen

A havas hegycsúcsok olyan közelinek tűnnek, mintha csak egy felettük elhaladó repülőgépből készült volna a felvétel. A csipkés csúcsokat azonban sokkal magasabbról, a 341 kilométer magasan keringő Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről kapták lencsevégre. A fotón a Tien-san központi területe látható, mely körülbelül 64 kilométerre keletre fekszik a hegységen "osztozó" három ország - Kína, Kirgizisztán, Kazahsztán - találkozási pontjától.

Tien-san, azaz Mennyei Hegyek - így nevezik Belső-Ázsia és egyben a Föld egyik legnagyobb összefüggő hegyvonulat-rendszerét. A nyugati, a Kizil-kum-sivatag felé magasodó csücskétől a keleti, a Góbi-sivatagig nyújtózó széléig több mint 2500 kilométer hosszú.

A hatalmas hegység az Eurázsiai- és az Indiai-kőzetlemez közeledése és ütközése (kollízió, mely most is tart) során torlódott fel (csakúgy, mint a Himalája). Legkorábbi gyűrődései a kaledóniai hegységképződés (ordovícium-szilur-devon időszakban, kb. 500-350 millió éve) során jöttek létre, a hegyláncok azonban főként a variszkuszi orogenezis részei (karbon-perm időszak, kb. 400-230 millió éve). Hosszú lepusztulási időszak után a kréta végétől (kb. 65 millió éve) napjainkig több fázisban kiemelkedett, láncos röghegységgé formálódva. Párhuzamos láncok jellemzik, melyek között hosszanti törések és mély szerkezeti árkok húzódnak. Főbb felépítő kőzetei a gneiszek, mészkövek, homokkövek, valamint gránit.

A kép nagyméretű változatának letöltése. Nézze meg a területet a Google világtérképén!

Jól láthatóak a felvételen az érdes, csipkézett gerincek, melyek az erős víz- és szélerózió eredményei. A legmagasabb, jégborította területeken a gleccserek munkája meghatározó.

Mivel a pleisztocénben (2,5 millió-10 ezer éve) erős, 2000-3000 méteres emelkedés ment végbe, a hegység nagy része eljegesedett, és még napjainkban is több ezer négyzetkilométert borít a jég. A jégmezőkből számos gleccser ereszkedik le. A felvételen kétféle gleccser figyelhető meg: a fenti és kisebb ún. kárgleccser (cirque glacier), illetve a szélesebb és hosszabb völgyi gleccser (valley glacier).

Két igen magas csúcs is azonosítható a képen, a 6527 méter magas Xuelian Feng (lent), valamint a 6231 méteres magasságáról találóan elnevezett Peak 6231. A hegység legmagasabb pontja egyébként a kirgiz-kínai határon található Győzelem-csúcs (7439 méter).

Magyar felfedező a Tien-sanban

A Tien-san érdekes természetföldrajzi jelenségeinek feltárásából magyar felfedezők is kivették a részüket. A hegység legkiemelkedőbb kutatója Prinz Gyula geológus-geomorfológus, aki Almásy György Ázsia-utazó, állattani és néprajzi gyűjtő társaságában indult első expedíciójára 1906-ban (de fél év után különváltak).

Prinz veszélyes útjain bejárta és feltérképezte a területet, és olyan értékes adatokat gyűjtött, melyek elkerülték az orosz katonai térképészek figyelmét. Számos természetföldrajzi probléma megoldására jött rá, mindezzel kivívta a szakma elismerését. Második expedícióját, melyre 1909-ben indult, szintén szakmai elismerés követte, mivel ő készített először részletes térképet Belső-Ázsia negyedidőszaki eljegesedéseinek nyomairól.

Cikkajánló

Különleges légköri jelenséget fotóztak Texasban		Sarki fényt okoz a Földet eltalált részecskefelhő		Zúzmara másképp: egy óriás fagykristály közelképe