Az Urálban lehetett a Neander-völgyiek utolsó menedéke

A szakemberek általánosan elfogadott véleménye, hogy a Neander-völgyi emberek nagyjából 30 000 éve haltak ki utolsó, dél-európai élőhelyeiken. Ezért váltott ki rögtön vitát egy nemzetközi kutatócsoport új állítása, amely szerint a Neander-völgyiek egy csoportja keletre vándorolt az Urál-hegységbe, és végül ott halt ki.

A Neander-völgyiek (Homo neanderthalensis) nyomai a 400 ezer éves ősmaradványok között jelennek meg először. Ez az erős fizikumú, vadászó faj fénykorában jelentős területet uralt, amelyet nyugaton Nagy-Britannia és az Ibériai-félsziget, délen a mai Izrael, északon pedig Szibéria határolt. A modern ember, a Homo sapiens Afrikából kiindulva mintegy 40 ezer éve jelent meg az európai kontinensen.

A két embercsoport néhány évezredig egymás mellett élt, végül a modern ember Európából kiszorította - vagy beolvasztotta - a Neander-völgyieket. Jelenleg elfogadott ismereteink szerint a Neander-völgyiek Európa déli felébe, Spanyolországba, Portugáliába húzódtak, ahol utolsó menedékhelyeiken végül mintegy 30 000 éve kihaltak. Az utolsó tárgyi emlékek, amelyekre Gibraltár környékén bukkantak, 28 000-24 000 évvel ezelőttről származnak.

Egy francia vezetésű nemzetközi kutatócsoport azonban új elképzeléssel állt elő a Science hasábjain. A kutatók azt állítják, hogy az utolsó Neander-völgyiek nem a napfényes délen, hanem a zord északon találhattak átmeneti menedékre. A csoport az Urál-hegység északi sarkkörhöz közel eső, Izlanddal egy magasságban fekvő Bizovaja (a térképen: Byzovaya) barlangban talált kőszerszámok vizsgálata alapján vonta le a következtetést. Szerintük ezeknek a szerszámoknak a jellegzetességei ugyanolyanok, mint a másutt talált, biztosan Neander-völgyiek által készített kőszerszámokéi.

A Neander-völgyi maradványok lelőhelyei (a képre kattintva nagyobb méretben jelenik meg)

Amennyiben bebizonyosodik, hogy valóban Neander-völgyiek készítették ezeket az eszközöket, akkor az tényleg nagyon jelentős felfedezés lenne, mondja Wil Roebroeks, a hollandiai Leideni Egyetem archeológusa, aki nem vett részt a kutatásban. A bizovajai leletek 1000 kilométerrel északra tolnák a Neander-völgyiek előfordulási helyét, és a lelőhely a legfiatalabbak közé tartozna. Azt is bizonyítaná, hogy a hideghez alkalmazkodott Neander-völgyiek képesek voltak túlélni a sarkvidék zord éghajlatát.

Mivel azonban a kutatók csak kőszerszámokat találtak és egyetlenegy Neander-völgyi vagy más emberi csontmaradvány sem került elő, ezért Ludovic Slimak, a Toulouse-i Egyetem archeológusa, a cikk vezető szerzője és munkatársai az egyik legvehemensebb archeológiai vitába sétáltak bele: azonosíthatók-e a hominina fajok pusztán a hátramaradt kőszerszámaik alapján.

A Bizovaja barlangban már az 1960-as évek óta folynak ásatások. Ezek eredményeképpen több mint 300 kőszerszám és mintegy 4000 állatcsont - szinte mind mamut - került elő. Slimak és munkatársai a kőszerszámok alapos vizsgálata után úgy találták, hogy azok elkészítési módja a mousteri kőeszközökére jellemző, amelyek Európa szerte Neander-völgyi csontokkal társulnak. A jelek szerint a bizovajai emberek sem használtak pengéket, azaz hosszú, keskeny, finoman kidolgozott eszközöket, amelyek előfordulása a modern emberi lelőhelyekre jellemző Európában. Ebből Slimak csoportja azt a következtetést vonta le, hogy a bizovajai kőszerszámokat Neander-völgyiek készíthették.

A Bizovaja barlangban talált kőszerszámok közül kettő

Egyes kutatók szerint jogos a feltételezés, hiszen Európában eddig még kizárólag Neander-völgyiek mellett találtak mousteri kőeszközöket. Mások szerint viszont elhamarkodott a következtetés, mert a bizovajai eszközökhöz hasonlókat Neander-völgyiek és modern emberek egyaránt használtak egész Nyugat-Ázsiában, beleértve a Közel-Keletet, ahol mindkét faj élt nagyjából 100 000 évvel ezelőtt. Mousteri szerszámokat találtak Afrikában is, tehát nem kapcsolhatók kizárólag a Neander-völgyiekhez.

Slimak és munkatársai elismerik a Science-cikkben, hogy modern emberek is készíthették a bizovajai kőszerszámokat, de ezt valószínűtlennek tartják. Bizovaja az északi-sarkvidéki Európában fekszik, és nem a Közel-Keleten vagy Afrikában, és Európában a mousteri kultúra egyenlő a Neander-völgyiekkel, ez megkérdőjelezhetetlen, írják.

Abban viszont az elmélet pártolói és ellenzői is egyetértenek, hogy a vitát addig nem lehet meggyőzően lezárni, amíg nem találnak emberi csontokat vagy DNS-maradványt a bizovajai barlangban vagy a közelében. Amíg ez nem történik meg, addig az a felvetés, hogy a Neander-völgyiek elterjedése ennyire északra tolódott, nem más, mint túlzó belemagyarázás a régészeti leletekbe, mondja Jean-Jacques Hublin, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársa.

Forrás: Science/AAAS

Cikkajánló

A skálafüggetlen hálózatok jelentősége		Az ember nem céltalanul kóborló lény		Barabási előadása a Mindentudás Egyetemén