Mennyi ivóvize van még Magyarországnak?

Hosszú távon sem kell aggódni vízhiány miatt, Magyarország ugyanis európai rekorder vízkészleteit tekintve. Vécéöblítésre rengeteg vizet pazarlunk, de a következő években várhatóan nem fog drasztikusan emelkedni a vízigényünk, így meg lehet oldani az ellátást. Minden negyedik magyar ugyanakkor rossz minőségű vizet iszik, és az ásványvíz is azért óriási üzlet Magyarországon, mert a fogyasztók többsége biztonságosabbnak hiszi, mint a csapvizet.

Óvatos igen a válasza a Magyarország vízgazdálkodási stratégiáját összeállító szakembereknek arra a kérdésre, hogy lesz-e elég ivó-, ipari és öntözővíz a távolabbi jövőben. Hidrológiai szempontból az ország jó készségekkel rendelkezik. Előny, hogy a Kárpát-medence a Föld egyik legelzártabb medencéje, és Magyarország a legmélyén helyezkedik el - a vizek három irányból mind ide folynak és délre távoznak. Hátrány viszont, hogy a kifolyó vizek több mint kilenctizede külföldről érkezik, így az alvízi jelleg miatt a felső folyásokon keletkező árvizek Magyarországon okozzák a legnagyobb károkat.

Minden egyes itt élő emberre közel 12 ezer köbméter víz jut évente, vagyis a fajlagos vízkészletet nézve az ország rekorder Európában. Ám a patakok, folyók viszonylag ritkák, vagyis vízbőséggel csak azok számolhatnak, akik a nagy folyók közelében levő területeken élnek - a víz nagy távolságokra szállítása az egyik legköltségesebb művelet a vízgazdálkodásban.

Ha tehát a nagy folyóktól távol eső területeket nézzük, akkor csupán 600 köbméter víz jut egy lakosra, ami a súlyos vízhiánnyal egyenértékű, hiszen a szakirodalom szerint az 1000 köbméter/fő mennyiség már kockázatosan alacsonynak számít. Ráadásul a hasznosítható vízkészlet jóval alacsonyabb, mint a fenti átlagok. Ennek hátterében számos ok áll, többek között az, hogy a vízbőségbe az árvizek is beleszámítanak, azonban tározás hiányában nem tudjuk hasznosítani ezeket az extra mennyiségeket.

Vízhiány lehet az Alföldön a klímaváltozás miatt

A hazai ivóvízellátás kilenctizede a felszín alatti vízkészletekből származik. Szerte az országban ezerkétszáz vízbázisról, több mint tízezer kútból nyerik ki az ivóvizet, de ezek több mint fele sérülékeny földtani környezetben van. A felszín alatti vizek kihasználtsága egyenlőtlen. Az Alföldön már most 70%-os a kihasználtság, de mivel az éghajlatváltozás miatt kevesebb beszivárgó csapadék fogja pótolni a kitermelt vízbázisokat, a készletek akár a felére is csökkenhetnek - ez már komolyan veszélyezteti az ivóvízellátást. Különösen aggasztó az illegális vízkitermelés is. Ezzel szemben Észak-Magyarországon 50%-os a felszín alatti vizek kihasználtsága, míg a Dunántúlon csak 20%-os.

Hosszú távon valószínűleg nem fog kevesebb ivóvizet elhasználni a magyar lakosság, de jelentősen nem is növekszik a vízigény. Legfeljebb arra lehet számítani, hogy egyik-másik régióban átrendeződik az ivóvíz-felhasználás - derül ki a vízügyi szakemberek szakmai konszenzusát tükröző tanulmánykötetből, amelyet ezen a héten jelentetett meg a Magyar Tudományos Akadémia. Egy év alatt mintegy 400 millió köbméter vizet használunk el.

A nagyvárosokban élők napi 120-150 liter ivóvizet használnak el (az egyik legnagyobb tétel a vécéöblítés 15-25 literes vízigénye), ez a szakemberek szerint valamelyest csökkenni fog. A kistelepüléseken viszont a higiéniai igények növekedésével és a fizetőképesség javulásával nőni fog a jelenlegi 50-80 literes fogyasztás. Egy magyar átlagosan 110 liter ivóvizet használ el naponta - ez várhatóan hosszabb távon is változatlan marad. A közületi és ipari fogyasztásban sem várható különösebb változás, viszont a vezetékhálózatba juttatott víz egynegyede elcsorog. Ezt kéne legalább 15%-ra lecsökkenteni - írják a hosszú távú vízgazdálkodási stratégia szerzői.

Földgáztörvény van, vízközműtörvény nincs

Ennek egyik fő akadálya az, hogy nincs egységes vízközműtörvény, pedig a többi természetes állami monopóliummal, például a földgázzal vagy az elektromos árammal való gazdálkodást ilyen szintű jogszabály irányítja. Emiatt nincs egységes képlet a vízdíjképzésére, amelybe így a legtöbb településen nincs beépítve a nagy értékű, de elöregedett ivóvízellátó- és csatornarendszerek rekonstrukciója.

A stratégia szerzői szerint közműtörvény hiányában a mostani intézményes berendezkedésre a szabályozatlanság és az átláthatatlanság jellemző: több mint négyszáz vállalat szolgáltatja a vizet a lakosságnak, az ipari és a mezőgazdasági fogyasztóknak, és nincs szakmai és vízdíjellenőrző felügyelet. A kisvállalatoknak alig van pénze és emberi erőforrása fejlesztésekre. Ugyan a közműveket nem lehet privatizálni, de számos önkormányzat ezt a vagyont gazdasági társaságokba apportálta. Országos leltár sincs a vízközművagyon értékéről - Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár szerint ez mintegy 1000 milliárd forintra rúg.

Magyarország hosszú távú vízmérlege (köbkilométerben számolva)

Az államtitkár május 4-én Szolnokon beszélt arról, hogy a kormány a majdnem négyszáz helyett körülbelül harminc vízközművet tartana hatékonynak. "Az elkövetkező években látványos összevonások várhatók" - ígérte Illés, aki szerint a regionális víziközmű-vállalatok akár több megyében is felelősek lesznek a ivóvíz-szolgáltatásért és a szennyvízkezelésért. A közműveket a kormányzat állami vagy önkormányzati tulajdonban képzeli el. Így nem kell emelni a vízdíjakon, mert "nem lesz cél az extraprofit" az államtitkár szerint. A vízigények hosszú távú kiszolgálása biztosan megoldható a megfelelő intézkedésekkel, "ám a megoldás számos stratégiai kérdést vet fel, amelyek komoly konfliktusok forrásai is lehetnek" - írja erről dr. Somlyódy László, a Budapesti Műszaki Egyetem vízgazdálkodási kutatócsoportjának vezetője, a Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok című kötet szerkesztője.

Még mindig probléma az arzénos ivóvíz

Ugyan a magyar háztartások 95 százalékában van vezetékes ivóvíz, a lakosság mintegy negyven százaléka él olyan településen, ahol az ivóvíz minősége valamilyen szempontból kifogásolható. Az egészséget közvetlenül befolyásoló paraméterek miatt nem megfelelő ivóvízminőség a lakosok huszonöt százalékát érinti.

A legnagyobb gond a víz természetes arzéntartalma az Alföldön, amely jelenleg 1,4 millió lakost érint. Békés és Csongrád megyében a vezetékes víz feljavítását a határon túlról, Arad környékéről származó vízzel fogják megoldani, vagyis így szorítják le az arzén mennyiségét a szigorú uniós határérték, a 10 mikrogramm/liter alá. Az áprilisban alapított román-magyar vegyesvállalat 2012 végére építi ki a szükséges vezetékrendszert, amely mintegy kétmilliárd forintba kerül (az arzénszűrő "vízgyár" kiépítése ezzel szemben körülbelül 40 milliárdba került volna). A tisztább importvíz bekeverésével a bór, a nitrát, a vas és a mangán szintje is csökkenni fog.

Közegészségügyileg különösen fontos, hogy az arzén az egyetlen olyan hazai ivóvízszennyező, amelyről a WHO vizsgálatai mellett hazai kutatások is kimutatták, hogy a méreganyag a határérték feletti mennyiségben növeli a bőr- és tüdőrák kockázatát. A még több arzént tartalmazó vizet ivóknál a hólyag- és veserák kialakulásának nő meg az esélye. Ezért is nyugtalanító az a februári hír, amely szerint egyre többen isszák a fúrt kutak arzénos vizét az ormánsági településeken, mert nem tudják fizetni a köbméterenként 600 forintos vízdíjat.

A vízbázisok egy százaléka gyenge
Az ezerkétszáz vízbázis közül csak tizenhárom felszín alatti víztestet kellett gyengének minősíteni a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) legutóbbi, 2010-es vizsgálata alapján, a legnagyobb szennyezők pedig a műtrágyázás mellékhatásaként a nitrátok. A vízkészletek minősítésében fontos változás az Európai Unió egységes vízpolitikájával egyenlő vízkeretirányelv (VKI). Korábban a szakemberek csupán azt vizsgálták, bizonyos vegyületek milyen arányban mutathatók ki a vízben, de a VKI szerint ma már a vízi ökoszisztémák védelme és a fenntartható vízgazdálkodás a legfontosabb.

Az arzénon kívül probléma, hogy két és fél millióan csak olyan vezetékes ivóvízhez jutnak Magyarországon, amelyben az ammóniumion mennyisége meghaladja a határértéket. A csatornázás és szennyvíztisztítás ma a települések háromnegyedén működik, a költségek miatt viszont a lakosság tíz százaléka, vagyis egymillió ember azonban továbbra sem él a rákötési lehetőséggel. Az utóbbi évtizedek erőltetett ütemű vízvezeték- és csatornahálózat-építése viszont a minőség rovására megy - ezért is nagy a hálózati veszteség.

Hatalmas üzlet a magyar ásványvíz, de csak az országhatáron belül

Ha az országos átlagokat nézzük, a települések többségén megfelelő az ivóvíz minősége, tehát ez nem lehet oka annak, hogy manapság körülbelül 60 liter ásványvizet fogyasztunk az 1990-es három liter helyett. A magyar lakosság körülbelül 125 milliárd forintot fizet ki évente vízdíjra, de ennek szinte felét, mintegy 60 milliárd forintot költ ásványvízre - ebből látható, mekkora üzlet az utóbbi (egy liter ásványvíz 60, egy liter csapvíz 0,25 forintba kerül).

A Szonda Ipsos közvélemény-kutató szerint az ásványvízhez az egészséges életmód képzete kapcsolódik, továbbá a fogyasztók jobb ízűnek és biztonságosabbnak gondolják. Noha az ásványvíz számos kezelési eljáráson megy át, míg a palackba kerül - szűréssel és ülepítéssel eltávolítják a vasat, a mangánt, a kén- és arzénvegyületeket -, a lakosság mégis "természetesebbnek" tartja, mint a csapvizet, amely szintén nem természetes tisztító folyamatok után kerül a vezetékhálózatba.

Mivel a védett mélységi vizek többségéből előállítható ásványvíz, bőségesek a készletek - akár a jelenlegi mennyiségnek a kétszeresét is ki lehetne termelni, továbbá nemzetközi összehasonlításban is jó a hazai vizek minősége. Magyarország viszont valószínűleg nem lesz ásványvíz-nagyhatalom, mert a folyadékot palackozni kell a kitermelés helyszínén, és a szállítás szinte annyiba kerül, mint az alkoholos italoké. A néhány világmárkát leszámítva az emberek szerte Európában helyi palackozású ásványvizeket isznak, emiatt pedig nem nagy üzlet az ásványvízexport.

Öntözésre tárolókban gyűjtött esővizet kéne használni a szakemberek szerint