A hagyományos hírszerzés és a lövészkatona lett Oszama bin Laden veszte

Dudajev csecsen vezér vesztét a saját mobilja okozta, az oroszok annak jeleire vezették rá a rakétát. Az Oszama bin Laden utáni hajszában nem a technikai, hanem az emberi szál vált fontossá: hosszú évek alatt be kellett épülni a környezetébe, a végén pedig odaküldeni a lövészkatonát. Dr. Hajdú Ferenc, a Haditechnika című folyóirat főszerkesztőjének elemzése.

Az Egyesült Államok hírszerzése hosszú évtizedek óta fejlesztette a felderítés és hírszerzés műszaki eszközeit, melyekkel biztosítani akarta teljes információs fölényét. Műholdak, felderítő repülőgépek, automata rádiófelderítő állomások alkalmazása, az internet teljes figyelése: mindez hamis biztonságérzetet alakított ki.

Eközben a hagyományos - emberes, ügynökös -, drága, veszélyes, bonyolult és lassú hírszerzést lassan visszafejlesztették. Ez megbosszulta magát: a WTC elleni támadás során nemcsak a tornyok omlottak össze, hanem a technika mindenhatóságába vetett hit is.

A levegőből nem tudták megfigyelni

Ez volt a helyzet, amikor megindult a hajsza az al-Kaida és Oszama bin Laden ellen. A magas pályán lévő műholdak állhatnak egy pont felett, de onnan nem látszanak az emberek. Az alacsony pályán keringők átrepülnek a cél fölött, de csak több műhold összehangolt tevékenységével figyelhető meg bármi. A felderítő műholdak optikai csatornája nem használható este, felhős időben, vagy például homokviharban. Infracsatornán - ahol a testek hősugárzását figyelik - meg lehet különböztetni egy élőlényt egy járműtől, de felismerni vagy a szándékát azonosítani már nem.

Egy közösségi videomegosztón például látható volt egy filmfelvétel, amelyen éjszaka, helikopterről lövik le a "terroristákat" - akik teherautóra rakodják a műtrágyás zsákokat, hogy reggel támadást hajtsanak végre. A "sikeres" akció visszaellenőrzésekor derült ki, hogy nem terroristákról volt szó, hanem lisztet loptak. Egy városi, nagyvárosi éjszakában nemhogy egy személy, de egy jármű megbízható követése is kétséges infrakép alapján.

A radarcsatorna - felbontása miatt - csak néhány deciméteres kiterjedésű tárgyak azonosítására alkalmas. A tereptárgyak megfigyelésére használható, személy azonosítására teljesen alkalmatlan. A pilóta nélküli repülő eszközök használata során a műholdaknál közelebbről, jobb felbontással, de ugyanezekkel a hátrányokkal lehet felderítést folytatni, így ezek a módszerek személy azonosítására gyakorlatilag alkalmatlanok. Ráadásul az afgán és pakisztáni hegyvidék szegdelt terepviszonyai között minden felülről történő felderítés "árnyékos". A völgyek, hegyek mindig okoznak takart oldalakat, ahová a felderítő eszközök nem látnak be. Így az ellenőrzött terület 10-15%-a is rejtve maradhat.

Bin Laden nem használt telefont és internetet

A kommunikáció figyelése sem hozta meg a várt sikert. Bin Laden ismerte a volt szovjet és az amerikai hírszerzés módszereit és eszközeit, és tisztában volt a kommunikációs eszközök használatának kockázataival. Az oroszok Dzsohar Dudajev csecsen vezér mobiltelefonjának jeleire indítottak rakétát, amely végzett a terroristával. Laden azonban nem használt mobiltelefont, nem használt telefont és internetet, így minden ilyen irányú figyelés haszontalannak bizonyult. Évek teltek el, és Oszama bin Ladent még mindig nem tudták elérni.

Be kellett épülni

Mi is történhetett ezután? Véleményem szerint a sikertelenség miatt előtérbe kerültek azok a régi hírszerző vezetők, akik még emlékeztek arra, hogyan kell egy hagyományos műveletet megszervezni. A célszemély, ha keveset is, de érintkezett a külvilággal. Futár vitte az al-Kaida üzenetét, a parancsot, a hang- és képfelvételt, esetleg egy tévécsatornának. A futárokhoz és a belső körhöz kapcsolódni azonban rendkívül veszélyes, mert az al-Kaida köreiben az amerikabarátság puszta gyanúja is elég ahhoz, hogy felkoncoljanak valakit.

Mégis, találni kellett egy futárt, és meg kellett bizonyosodni arról, hogy tényleg kapcsolódik a célszemélyhez. Amikor ez sikerült, nagyon óvatosan embereket kellett beszervezni a futár közelében. Innentől már nem volt helye a kapkodásnak, a hibának, mert a legkisebb gyanúra továbbáll a célszemély, vagy átszervezi a kapcsolatait, és akkor lehet elölről kezdeni a felderítést.

Egy idő múlva eljutottak egy gyanús objektumhoz, amelyet szigorú, de óvatos megfigyelés alá vettek. Ebben már komoly szerepe volt a technikának. Érdekes lenne tudni, hány szakértő elemezte a házról készült felvételeket, amely a környezetbe nem illő módon épült; vastag falak, a környezettől elzártan: inkább erőd, mint kényelmes lakóház.

A lövészkatona tett pontot a történet végére

Mindeközben hónapok, évek teltek el. Talán látták a célszemélyt, talán nem, de biztosak nem lehettek benne, hogy Oszama bin Laden az, aki a házban van. Küldhettek volna néhány Predatort egy tucat Hellfire rakétával, de így DNS-minta sem maradt volna a bizonyosság megszerzéséhez. Így a hírszerző után elő kellett venni a katonaembert is. A technika szerzett információt az épületről, az ellenségről, a katonákat ellátta digitális térképpel, éjjellátó készülékkel, különleges védőfelszereléssel, helikopteres szállítással, műholdas kapcsolatot teremtett a Fehér Házzal, de a lövészeknek oda kellett menni, hogy pontot tegyenek a történet végére.

Úgy tűnik, hogy drága és veszélyes az emberek alkalmazása a harcban, a hírszerzésben, de nem megkerülhető. A technika mindig csak segédeszköz maradhat. Tíz év múlva sokat fogunk írni arról, hogy az összes csúcskategóriás harci repülőgép robot lesz, és informatikusok fogják irányítani a Pentagon pincéjéből, olcsón és veszélytelenül. Húsz év múlva meg arról, hogy ez miért nem volt jó ötlet.

Dr. Hajdú Ferenc