Portól vöröslő napnyugtát fotóztak a Déli-Bakony felett - kép

Ha napnyugtakor a légkör alsó rétegében mikroszkopikus méretű szennyező részecskék lebegnek, akkor azok szórják az erős fényt, s kifejezetten vörössé válik a Nap. Landy-Gyebnár Mónika a Déli-Bakony felett fotózott vöröslő napnyugtatát, s a felvételekből készült montázson látható, hogyan változik meg a lenyugvó Nap színe.

Napnyugtát mindenki nézett már, így közismert, hogy a Nap színe egyre vörösebb lesz, ahogy a láthatárhoz közelít. Ha a levegő nagyon tiszta, akkor ez nem olyan látványos (túl vakító a fény ahhoz, hogy a szín finom változásait meglássuk), ám ha a légkör alsó rétegében mikroszkopikus szennyező részecskék (pára, por) lebegnek, ezek szűrik is az erős fényt, s hatásukra fokozottan láthatóvá válik a vörösödés.

A népi mondás szerint, ha vörös az ég alja, szél lesz - ez pontosan azon alapul, hogy egy felénk igyekvő front szele a távolban felkavarja a finom port, ennek hatására a napnyugta idején a láthatár közeli régióban felszaporodik az aeroszol, ami aztán szórja (és persze tompítja is) a fényt.

Egy átlagos napnyugta-fotóban sok különleges nincsen, legfeljebb a készítője számára jelenthet romantikus emléket. Lehet azonban ezt a folyamatot úgy is ábrázolni, hogy abba a szépség mellett egy kis tudományt is csempésszen a fotós. Ha sorozatfelvételt készítünk a lenyugvó Napról, a megfelelő időközönként exponált képeket egybeillesztve olyan montázst alkothatunk, amelyen megfigyelhető a Nap színének változása.

A kép megtekintése nagyobb változatban

Amint a Nap közeledik a láthatárhoz, egyre vastagabb légrétegen halad át, ez pedig egyre erősebben szórja a fényét (hajnalban és alkonyatkor körülbelül negyvenszer több levegőt szel át a napfény, mint a délben). Minél vastagabb ez a közeg, annál több kéket és zöldet szór ki a napfényből, ami így egyre inkább vörössé válik. Ez a szórás Rayleigh-szórás és a légkört alkotó részecskék önmagukban képesek rá (az ég kékjét ugyanez a jelenség magyarázza). Ehhez a fény hullámhossztartományánál kisebb részecskékre van szükség, és az atmoszféránkat pont ilyenek alkotják. Maga a Rayleigh-szórás a hullámhossz negyedik hatványával fordítottan arányos - vagyis a rövidebb, kék hullámhosszakat erősebben szórja, így a hosszabb hullámhossztartományba eső vörösek maradnak láthatóbbak.

Természetesen nemcsak szóródik, hanem el is nyelődik a fény egy része, így válik könnyen érthetővé, hogy nagy mennyiségű részecske hatására alkonyatkor a többszörösen szórt s így nem egyenesen felénk terjedő kékek egyszerűen elfogynak a Nap színéből. Amennyiben az égen felhők is találhatóak (de nem borult az ég), azok is ezt a vörösbe hajló árnyalatot öltik magukra: az alacsonyan lévők napnyugtakor, a magasan lévők kicsivel utána. Nem túl ritka, hogy a nagyon távoli felhőket mi még látjuk a horizonton vörösleni akár fél órával napnyugta után is.

A fenti montázst alkotó felvételek Veszprémben készültek, 2011. április 18-án alkonyatkor, amint a Nap a várostól nyugatra húzódó Déli-Bakony lankái mögött nyugovóra tért. Egészen közel a láthatárhoz egy távoli, vékony felhősáv húzódott, amelynek csíkja a legalacsonyabban fotózott napkorong előtt sötétlik. A magasabban fotózott napkorongok képein napfoltok is megfigyelhetőek.

Soha ne feledkezzünk meg arról, hogy közvetlenül a Napba nézni tilos, maradandó szemkárosodást, akár teljes vakságot is okozhat! Még a láthatár közelében álló Nap is elég erős fényű ahhoz, hogy a szem ideghártyáján visszafordíthatatlan folyamatokat indítson el, így mindig gondoskodjunk szemünk védelméről! Ha fényképezzük a lenyugvó napot, ne a fényképezőgép keresőjébe nézve, hanem a kijelzőn megjelenítve figyeljük a látványt, már csak azért is, mert az objektív lencséje még koncentrálja is a fénysugarakat. Amennyiben pedig (jó nagyításban) napfoltokat szeretnénk fényképezni, ezt mindig a megfelelő, speciális napszűrő fólia alkalmazásával tegyük.

Landy-Gyebnár Mónika

Cikkajánló

Miért látjuk azt, ami nincs is ott?		Mitől lehet piros a hó?		Hologram, ahogy még nem láttuk