A fejlettebb gerincesekhez hasonló intelligenciájuk van a polipoknak

A lassú mozgású puhatestűeket általában nem tartjuk intelligenciabajnokoknak, és egy csiga vagy kagyló valóban nemigen tündököl az eszével. Akad azonban a puhatestűeknek egy csoportja, ahová olyan állatok tartoznak, amelyek értelmi képességei egyes kutatók szerint megközelítik a csimpánzokét.

A polipok nagyon kíváncsi állatok, és Arisztotelész ezt annak idején ostobaságuk jeleként értékelte. Elvégre - érvelt - elég csak a kezünkkel integetni az irányukba, és ezzel olyan közel csalhatjuk őket, hogy könnyen megfoghatjuk az állatokat. Ma már tudjuk, hogy ez csupán egyik példája annak, mennyire okosak. A lábasfejűek - polipok, kalmárok, tintahalak és csigaházas polipok - képesek labirintusokban navigálni, eszközt használni, más fajokat utánozni, egymástól tanulni és összetett feladatokat megoldani. Ha elfogadjuk a legújabb kutatások eredményeit, akkor ezek a képességek az éntudat kezdetleges formájának tekinthetők.

A lábasfejűek leghatásosabb trükkjeihez hasonlókat csak a legértelmesebb gerinceseknél, a csimpánzoknál, delfineknél és varjúféléknél figyelhetünk meg, holott egészen eltérő útvonalon fejlődtek csigaszerű ősökből, és agyuk is teljesen idegen számunkra.

Forrás: AFP

Polip

Annak megértése tehát, hogy miként vezetett ez a két nagyon különböző útvonal ugyanazokhoz a bámulatos képességekhez, azzal kecsegtet, hogy eljutunk az intelligencia gyökereihez. Ötvenévnyi kutatás után a legutóbbi anatómiai tanulmányok már némi bepillantást engednek abba, milyen felépítés szükséges az összetett viselkedéshez. Más kutatók eközben azt vizsgálják, mikor és miért alakult ki ez az intelligencia, és mely állatok jutottak el először erre a szintre.

A polipagy vizsgálata

Egészen a közelmúltig lehetetlen volt megvizsgálni a lábasfejűek agyának belső működését. Annyit sikerült kideríteni, hogy a lábasfejűek agya - a gerincesekéhez hasonlóan - a fejben koncentrálódik, sőt egy részét egy porcos tok veszi körül. A többi gerinctelennél nincs ilyen központosított agy, hanem az idegdúcok vagy ganglionok kötéllétraszerűen futnak végig a test hosszában.

A polipok agyát mintegy 500 millió neuron alkotja - hozzávetőleg annyi, mint a kutyákét. A miénkhez hasonlóan két félre oszlik, ezeket idegrostok kötik össze. Az agy ezután még újabb specializált lebenyekre oszlik. Egyes lebenyek - az emlősök agyához hasonlóan - barázdáltak, ami jelentősen megnöveli a felszínt. A neuronok közötti távolság rövidebb, mint más puhatestűeknél, ami az idegimpulzusok gyorsabb átvitelét teszi lehetővé. Mindez ahhoz vezet, hogy az agy gyorsan tudja feldolgozni az információt, és sok hely marad a memóriatárolásra.

Forrás: wikimedia

Tintahal

Az elmúlt néhány évben a kutatók a legújabb technikák felhasználásával mélyebb ismereteket szereztek az élő agyszövetről. Minél többet tudnak meg a polipok agyműködéséről, annál több párhuzamot fedeznek fel saját agyunk működésével.

A munka egyik vezető kutatója Binyamin Hochner, a jeruzsálemi Héber Egyetem neurofiziológusa. Hochner felfedezte, hogy a függőleges lebeny - amelyről már régóta tudják , hogy a tanulás és a memória központja a legtöbb lábasfejűnél - neuronjai nagyon hasonlóan szerveződnek a gerincesek hippokampuszához, amely többé-kevésbé hasonló feladatokat lát el.

A hasonlóság lenyűgöző, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a lábasfejűek neuronjai sokkal egyszerűbbek, mint a gerincesek agysejtjei. Nem borítja őket például az ingerületátvitelt meggyorsító mielinhüvely, ami arra utal, hogy ha az intelligens viselkedésről van szó, akkor nem az építőelemek, hanem az agy általános felépítése számít inkább.

Példák az intelligens viselkedésre

A lábasfejűek rendkívüli hasznot húznak abból, hogy testük alakja szinte korlátlanul változtatható. Ezenkívül rendkívül jól bánnak 8 (polipok), 10 (tintahalak és kalmárok), illetve még több (csigaházas polipok) karjukkal. A polipagykutatókat például néha az őrületbe kergetik manipulációs képességeikkel.

Jennifer Basil, a New York Városi Egyetem lábasfejűekkel foglalkozó kutatója elmesélte, hogy tréfálta meg egyik munkatársát egy polip. "Azt gondolta, hogy sikerült elaltatnia a polipot, így beleszúrta az elektródát. A polip erre kinyújtotta az egyik karját, és kihúzta." A kolléga ezután felhagyott a polipokkal való munkával. Azt mondta, sok állattal dolgozott már, de ezek az állatok tudják, mire gondol. Persze csak viccelt, de sok kutató komolyan gondolja, hogy a lábasfejűek rendelkeznek bizonyos éntudattal.

Az elképzelés fő szószólója Jennifer Mather, a kanadai Lethbridge-i Egyetem összehasonlító pszichológusa. Az éntudatot nehéz meghatározni, de Mather azt mondja, hogy ha az én térbeli érzékelését, illetve a korábbi tapasztalatokra és a jelenlegi helyzet mérlegelésére alapozott döntéshozatal képességét tekintjük, akkor a lábasfejűek gond nélkül megfelelnek az elvárásoknak.

Paul, a pszichopolip

Paul, az oberhauseni polip a 2010-es focivébé egyik legnagyobb sztárja lett azzal, hogy nyolc meccs kimenetelét is eltalálta. A polip képességeiről Csányi Vilmos etológus még tavaly nyáron nyilatkozott az [origo]-nak.

"Nem vagyok polipszakértő, de azt tudom, hogy okos, értelmes állat, sok mindenre megtanítható, és problémákat tud megoldani. A puhatestűek közé tartozik, és intelligens állatnak számít" - mondta Csányi, majd rögtön hozzátette, hogy jót mulatott a pszichopolipról szóló híreken, de hinni nem szabad abban, hogy jósolni tud. "Talán egy jósnőt kellene erről megkérdezni, mit gondol a kollégájáról" - folytatta az etológus.

Csányi szerint a véletlenek sorozata vezetett oda, hogy a polip még az utolsó mérkőzést is eltalálta, de más sejtése is van arról, hogy mi történhetett valójában: "Vannak olyan dolgok, amelyek egy polip számára megoldhatók, például ha ki kell nyitnia egy rekeszt, amely mögé csemege van elrejtve, akkor ezt képes lehet végrehajtani. Ezenkívül jó memóriája van, de jósolni nem tud. Aki a polip mögött állt, vélhetően egy futballszakértő volt, aki annak a csapatnak a dobozába rakhatta az állat kedvenc rákját vagy éppen kagylóját, amelytől győzelmet várt, s így már nem is csak a szerencse döntött. Az emberek automatikusan elhitték, hogy a polip jósolt, pedig ez kizárható."

Nagy visszhangot keltett az a felfedezés is, hogy a polipok eszközöket használnak, amit korábban szintén csak a legértelmesebb gerinceseknél figyeltek meg. A Csendes-óceán trópusi vizeiben, főként Indonézia környékén élő, közepes termetű erezett polip (Amphioctopus marginatus) megmerevíti 15 centiméter hosszú karjait, és így, "gólyalábakon" járva képes magával hurcolni egy fél kókuszdióhéjat az óceán fenekén. A polip kissé esetlen manőverezésének egyetlen haszna van: az arréb hurcolt kókuszhéjat később búvóhelyeként vagy álcaként használhatja a sivár tengerfenéken.

A lábasfejűek agyának és értelmének kutatása most is nagy lendülettel folyik, és az egyre fejlettebb technikák alkalmazása valószínűleg még sok meglepetéssel szolgál majd e különös lények intelligenciájáról.