"Sosem láttunk még ilyen alakzatokat sem a Merkúron, sem a Holdon" - mondta Brett Denevi, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa a Messenger-űrszonda eredményeiről. A NASA június 16-án tartott sajtótájékoztatót a Merkúrral kapcsolatos legújabb felfedezésekről.
A bolygó körül lassan már harmadik hónapja keringő űreszköz tökéletes állapotban van. A Messenger 2011. március 18. óta majdnem tízezer felvételt rögzített a bolygóról, emellett sok színképi mérést is végzett, valamint a mágneses teret is részletesen tanulmányozta. Az elmúlt hetekben a Merkúr és vele együtt a szonda is áthaladt pályájának a Naphoz legközelebbi pontján, ahol igen erős besugárzás érkezik csillagunktól - a kérdéses időszakot probléma nélkül vészelte át az űreszköz.
Az első felvételeken megfigyelt talán legérdekesebb alakzatok a már részben korábban is észlelt világos foltok, amelyek kráterek aljzatán mutatkoznak. Bár az alakzatok eredete továbbra is kérdéses, a 10 méteres felbontású képeken sok újabb részletet figyeltek meg. Kiderült, hogy gyakran kisebb mélyedésekből és azokat övező világos halmokból tevődnek össze.
Ezeknek a néhány száz méter vagy kilométer átmérőjű mélyedéseknek nincs peremük, és feltehetőleg nem becsapódásos kráterek, hanem talán egykori vulkáni kitörési központok, de erre jelenleg nincs bizonyíték. Elterjedésüket tekintve a kráterek központi csúcsánál, az aljzaton futó gyűrű alakú töréseknél vagy a kráterlejtők belső peremén jellemzők, és viszonylag fiatalnak tűnnek.
A színképi mérések alapján a Holddal ellentétben a Merkúr felszínén nem a földpát ásványok dominálhatnak, de a pontos összetétel még nem ismert. A mérések továbbá viszonylag sok ként mutattak ki, ami egybevág korábbi földi távcsöves megfigyelésekkel, amelyek szulfid ásványok jelenlétére utaltak a bolygón. Úgy fest, hogy az anyag, amelyből a Merkúr kialakult, kevésbé volt oxidált állapotban, mint azok az ősi szemcsék, amelyek a Földet és a mi bolygónk naptávolságában lévő testeket építették fel.
A lézeres magasságmérő domborzatmérései alapján a bolygónak az északi sarkvidéke viszonylag kis magasságban fekszik, emellett a Merkúr legmagasabb és legmélyebb pontjának szintkülönbsége nem több 9 kilométernél. A magasságmérések szerint a poláris kráterek elég mélyek ahhoz, hogy belsejükbe szinte soha ne világítson be a napfény, és aljzatukon a korábbi feltételezéseknek megfelelően vízjég lehessen.
A bolygó mágneses terének megfigyelése során négy alkalommal azonosítottak intenzív kitöréseket, amikor a Merkúr magnetoszférájában mozgó töltött részecskék mennyisége és az általuk szállított energia ugrásszerűen megnövekedett. A jelenség oka egyelőre nem ismert. A Messenger a következő hónapokban is folytatja megfigyeléseit, és az idei év végére, legkésőbb 2012 elejére sok újabb érdekesség bejelentése várható az eddig Földre érkezett adatok mennyisége alapján.