Korábban sikerült már megfigyelni, hogy például a Jupiternél az Io felszínéről a vulkánok által kilövellt kén a közeli Europa holdra hullik, ahol a sugárzási folyamatok nyomán kénessavat alkothat a jégben - igaz, itt légkör nélkül zajlik a két égitest között az a kapcsolat, amely kémiai átlalakulásokhoz vezet. Hasonlóan egzotikus folyamat működik a Szaturnusz körül, ahol az Enceladus hold által kilövellt vízmolekulák a Titan légkörébe jutva oxigénforrásként szolgálhatnak bizonyos átalakulásokhoz.
Ezúttal újabb kölcsönhatással bővült az egymással kémiai kapcsolatban álló égitestek listája. Az európai Herschel-űrtávcső megfigyelései magyarázatot adhatnak egy 14 éves rejtélyre, hogy miért is mutatkozik sok vízmolekula a Szaturnusz légkörének magas rétegeiben. Az Enceladus hold felszíne alól kitörő, gejzírjellegű anyagkilövellések révén másodpercenként kb. 250 kilogramm H2O hagyja el az égitestet. A Herschel infravörös mérései alapján sikerült megfigyelni a kidobott anyagból keletkezett, hatalmas gyűrűre avagy tóruszra emlékeztető alakzatot, amely az Encelaus pályája mentén húzódik a Szaturnusz körül, és sok vízmolekulát tartalmaz.
Ebből a vízgőz gyűrűből hullik H2O a bolygó légkörébe. Az Enceladusról kilövellt teljes mennyiség mintegy 3-5%-a végzi útját a Szaturnusz atmoszférájában. A vízgőz idővel kondenzálódhat, és eső vagy jégszemcsék formájában mélyebbre hullhat.