Konvektív viharok rendszeresen előfordulnak a Szaturnusz légkörében, amelyekben heves feláramlás zajlik a vízszintes irányú erős szelek mellett. A legnagyobb, az átlagosnál örülbelül 10-szer nagyobb kiterjedésű viharokat Nagy Fehér Foltoknak nevezik. Ezek általában csak egyszer lépnek fel egy szaturnuszi év (29,5 földi év) során.
Kiterjedt és látványos légörvény volt a 2010 decemberében kezdődött Nagy Fehér Folt-típusú vihar a bolygón, amelyet földi távcsövekkel és a Cassini űrszondával is részletesen megfigyeltek. Sánchez-Lavega (Universidad del Pais Vasco, Bilbao) és kollégái a Nature július 7-ei számában mutatták be eredményüket a vihar elemzéséről.
A gigantikus vihar több hónapon keresztül tombolt, a mellékelt felvételt 2011. február 25-én készítette a Cassini-űrszonda a bolygó légkörében elnyúló viharzónáról (NASA/JPL-Caltech/SSI)
Az észleléseket modellszámításokkal kiegészítve sikerült a vihar viselkedését jobban megérteni. Az alakzat erősödése során egy hét alatt elérte a 8000 kilométeres méretet, ami kétharmada a Föld átmérőjének, és hatása a légkör távolabbi tartományaiban is kimutatható volt. A modellszámítások alapján a vihar mintegy 250 kilométerre indult fejlődésnek a látható felhők szintje alatt abban a térségben, ahol főleg vízből állnak a felhők, és ahova napfény már alig jut. A vízcseppeket tartalmazó felhőknél villámkisülések is voltak.
Bár a helyi tavasz során, a napfény erősödésével párhuzamosan jelent meg a vihar, a besugárzás feltehetőleg csak közvetetten befolyásolta kialakulását, esetleg elősegítette a látható felhők szintjére emelkedését. Mindezek alapján a légkör mélyebb rétegei is erős, esetleg döntő hatással lehetnek a nagyobb viharok, légörvények kitörésére a Szaturnuszon - noha a jelenség pontos háttere még nem ismert. Mindez arra utal, hogy a Szaturnusz - és feltehetőleg a többi óriásbolygó - légkörzésében a belső eredetű folyamatok is erősek, és nem csak a beeső napfény mennyisége határozza meg az áramlatok jellemzőit.
Film a bolygó légkörében megfigyelt villámokról (Youtube.com)