Egy kis japán szigeten, Hahadzsimán igen sok apró szárazföldi csiga él. E csigák az egyébként egész Japánban elterjedt pápaszemes madár vagy mejiro (Zosterops japonicus) kedvenc csemegéi közé tartoznak. A madár különösen szívesen fogyasztja a gyakori, 2,5 milliméteres Tornatellides boeningi csigát.
Az régóta ismert, hogy egyes növényi magvak terjesztésében nagy szerepet játszanak a madarak. A csigák széleskörű előfordulása adta a merész ötletet a Tohoku Egyetemen dolgozó Shinichiro Wadának és munkatársainak, hogy megvizsgálják, segíthetnek-e a madarak a csigák terjesztésében is. Az eredmény magukat a kutatókat is meglepte.
Pápaszemes madár
Laboratóriumi körülmények közt T. boeningi csigákkal etették a pápaszemes madarakat, majd megvizsgálták az ürüléküket. Kiderült, hogy a csigák 15 százaléka sértetlenül éli túl a madarak emésztőrendszerében tett utazást. A Journal of Biogeography folyóiratban megjelent eredmények arra utalnak, hogy a madarak jelentős szerepet játszanak a csigák nagy területen való elterjesztésében.
Egy korábbi kutatásból már kiderült, hogy a vízicsigák egy része túlélheti, ha megeszik őket a halak. Szárazföldi csigánál azonban ez az első eset, hogy bebizonyították, a lenyelt állat életben kijuthat egy madár tápcsatornájából. A kutatók úgy vélik, ennek oka elsősorban a kis méretben keresendő. A nagyobb méretű csigák háza rendszerint összetörik az emésztőrendszerben, de ezek az úgynevezett mikrocsigák sértetlenül átvészelhetik a nagy utazást. Ez annyira igaz, hogy az egyik ilyen elevenszülő csiga (melyek petéi az anya testében kelnek ki és viszonylag fejletten jönnek világra) közvetlenül a bélből való kijutás után adott életet utódainak.