Rejtett kamerákkal figyelték meg az emlősök kihalását

Több mint száz trópusi emlősfajt figyeltek meg kameracsapdák segítségével a világ legnagyobb ilyen jellegű vizsgálatában. Az élőhelyek csökkenése és feldarabolódása a rovarevőket veszélyezteti leginkább, míg a növényevők kevésbé érzékenyek, állapította meg a nemzetközi kutatócsoport.

Három éven keresztül hét védett trópusi területen közel 52 ezer felvételt készítettek különböző fajokról az első globális kameracsapdás emlőskutatás során. A legkisebb megfigyelt állat a 26 grammos közönséges egéroposszum (Marmosa murina), a legnagyobb a közel 4000 kilogrammos afrikai elefánt (Loxodonta africana) volt. A felmérést a Conservation International természetvédelmi szervezet trópusi ökológiai kutatócsoportja végezte (The Tropical Ecology Assessment and Monitoring Network), az eredményeket a Philosophical Transactions of the Royal Society folyóiratban publikálták.

A hő- és mozgásérzékelőkkel felszerelt kameracsapdák az előttük elhaladó állatokról készítenek felvételeket. A készülékek egy része éjjellátóval és/vagy vakuval is rendelkezik, s van olyan, amelyik videót is képes rögzíteni. Ezek a műszerek nagyban segítik a kutatók munkáját, különösen olyan fajok esetében, amelyek messze elkerülik az embert, és az erdő mélyén, rejtve élnek. A vizsgálat során összesen 420 kamerát helyeztek el Ugandában, Tanzániában, Indonéziában, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságban, Suriname-ban, Brazíliában és Costa Ricában. Egy-egy területre 60 kamera jutott (két négyzetkilométerenként egy darab), és mindegyik kamera egy hónapig üzemelt.

Ugandai gorillák (kattintson a többi képért!)

A 2008 és 2010 között készült felvételek elemzésével a kutatók egyértelmű bizonyítékot nyertek arról, amit eddig csak egymástól független helyi vizsgálatok mutattak ki: az élőhelyek megfogyatkozása és a védett területek zsugorodása közvetlenül káros hatással van az emlősök sokféleségére és a populációik túlélésére. A nagyobb területeken és a nem feldarabolt erdőkben nagyobb volt a sokféleség, és változatosabb testméretű, valamint táplálkozású fajok éltek (rovarevők, növényevők, ragadozók és mindenevők egyaránt). Kiderült, hogy a táplálkozási stratégia nagyon meghatározó, ugyanis a rovarevők (például a hangyászok, armadillók és egyes főemlősök) tűntek el először egy területről, míg a növényevők kevésbé bizonyultak érzékenynek.

A felvételeken összesen százöt emlősfajt sikerült azonosítani. A vizsgált területek közül egy suriname-i védett területen (Central Suriname Nature Reserve) találták a legtöbb fajt (28-at), míg egy laoszi nemzeti parkban (Nam Kading National Protected Area) a legkevesebbet (13-at). A felmérést 2010-ben új helyekre is kiterjesztették (például Ecuador, Peru, Madagaszkár, Kamerun, India), hogy minél pontosabb képet kapjanak az emlősök globális helyzetéről.

Jelenleg az emlősfajok negyedét kihalás fenyegeti az erdőirtás, az élőhelyek elvesztése, a vadászat és a fokozódó környezetszennyezés miatt. A legdrámaibb a helyzet Délkelet-Ázsiában, ahol a főemlősfajok 79%-át fenyegeti a kipusztulás.