Érdekes felvételt készített a Cassini űrszonda a Szaturnusz északi sarkvidékéről, amelyen egy folt látszik a hatalmas sarki fénygyűrű közelében. A Földön is megfigyelt sarkifény-gyűrű a mágneses térrel bíró bolygók sarkvidékén jelentkezik, ahol adott földrajzi szélesség mentén gyűrű alakban jut a legtöbb részecske a légkörbe. Itt fénykibocsátásra gerjesztik az atomokat és molekulákat - ez a sarki fény.
A Szaturnusz északi sarkifény-gyűrűje (balra), rajta az Enceladus hold áramának "lábnyoma" (fehér négyszög). Jobbra egy fantáziarajz egészíti ki a képet, azt mutatva, miként áramlanak a részecskék az Enceladusról a Szaturnusz légkörébe (NASA/JPL/JHUAPL/University of Colorado/Central Arizona College/SSI)
A mellékelt képen a sarkifény-gyűrű mellett jelentkező apró folt területén nem a klasszikus módon gerjesztődik a légkör anyaga, hanem az Enceladus hold miatt. Utóbbi felszínéről gejzírre emlékeztető anyagsugarak törnek a magasba, majd az így kilövellt részecskék egy része ionizálódik, és töltést nyer. Ez után már a Szaturnusz erővonalai mentén kell mozogniuk, és az így kialakuló áramlás végén a bolygó légkörében kötnek ki, a 65. szélességi kör mentén.
Az Enceladus lábnyomának vándorlása a hold keringése miatt (NASA/JPL/JHUAPL/University of Colorado/Central Arizona College/SSI)
Az erővonalak mentén áramló töltött részecskék a Szaturnusz légkörébe csapódva hozzák létre azt a sugárzást, amelyet a Cassini űrszonda az ultraibolya tartományban örökített meg. Egy 1200 x 400 kilométeres (azaz közel svédországnyi) területen jelentkezik az intenzív sugárzás, amelyet az Enceladus lábnyomának is neveznek. Hasonló jelenséget egyébként elsőként a Jupiternél az Io hold, majd később az Europa és a Ganymedes holdakhoz kapcsolódva is megörökítettek.
Animáció, amely a Cassini plazmadetektora révén észlelt rádióhullámokat mutatja be hallható formában (NASA/JPL/JHUAPL/University of Colorado/Central Arizona College/SSI)