Szép vulkáni napnyugtákat okoz egy afrikai kitörés

Augusztus közepén szokatlanul élénk árnyalatokban pompázó égbolt volt látható napnyugtakor, látványos sugarak indultak ki a láthatárról, és rózsás színükkel uralták a nyugati eget. Mi történhetett odafenn, amitől ennyire szépek lettek az alkonyok? Magyar fotón, a nap optikai képeként is látható volt a jelenség.

Három hónapja, június 13-án erős kitörés kezdődött az eritreai Nabro vulkánon. A kitörés igazi meglepetés volt, mivel a hegynek nem volt a történelmi időkből ismert kitörése, bár a terület geológiailag igen aktív (az afrikai hasadékvölgy Vörös-tenger közeli része). Néhány napon át igen jelentős méretű gáz- és hamuoszlop emelkedett mintegy 15 km magasságig, vagyis a sztratoszféra határhoz. A kitörési felhő nagy mennyiségű kéndioxidot tartalmazott, amely így a magasba jutva könnyen és gyorsan terjedt tova. Eleinte csupán a Ráktérítő szélességi övében járt a kéndioxid-felhő, majd fokozatosan egyre nagyobb területen, a kitörés kezdete utáni ötödik napon már Kína északkeleti partjainál. A vulkáni gáz sztratoszférába jutott része azután lassan szétterült és körbeutazta az északi féltekét, és az egyre északabbra terjedő vulkáni gáz megérkezett Európa fölé is, körülbelül két hónap alatt.

Talán emlékeznek még a 2008-as és 2009-es év látványos napnyugtáira, amelyeket akkor Alaszka és az orosz távolkelet vulkáni szigeteiről szállított jelentős kéndioxidfelhő okozott. Az idei augusztus hasonló égképpel lepte meg a napnyugtában gyönyörködőket, vagy a pirkadatot figyelőket. Schmall Rafael Kaposvár közelében fotózta az élénk színű vulkanikus napnyugtát és az alkonyati sugarakat, képeiből a nap optikai képe (OPOD) lett augusztus 19-én.

A napnyugtát követő 10-30 perc a legszebb: először a lebukó Nap normál színeit látjuk az égen, majd ez fokozatosan egyre rózsásabbá válik, az északnyugati égboltról kiterjed az árnyalat majdnem a fél égboltra és körülbelül 10-15 perccel napnyugta után megjelenhetnek az ekkor már élénk lilás-rózsás égen az úgynevezett alkonyati vagy krepuszkuláris sugarak. E sugarak voltaképpen perspektivikus árnyéksávok, s valami távoli (néhány száz kilométerre lévő) felhő vagy hegycsúcs veti az égre őket. Hasonlót átlagos napnyugtakor is láthatunk, azonban ha vulkáni aeroszol van a légkörben, akkor az általa okozott élénk rózsás színekkel erősebb kontrasztot alkotnak a sugarak, így sokkal látványosabb a jelenség.

Az idő múlásával az árnyéksávok lassan visszahúzódnak a láthatárhoz, ám az égbolt színei ekkor sem pihennek még. A nagy kiterjedésű lilás fényt a horizont közelében, azzal párhuzamosan húzódó igen élénk narancssárga, majd vörös színben izzó sáv keretezi a nyugati (hajnalban a keleti) égen. Ez a fénylés a normál napnyugtákat követően nem alakul ki, akkor is van ugyan vörös szín az ég alján, ám az nem egy ragyogó, szinte világító sáv, hanem tompa árnyalat.

A vulkáni napnyugták különlegessége abból adódik, hogy a fénylést létrehozó aeroszol (a kéndioxidból a légkör páratartalma segítségével kialakuló mikroszkopikus kénsav és kénessav cseppecskék) a sztratoszférában van, így a nagyobb magasság miatt akkor világítja meg a lenyugvó Nap, amikor már kissé sötétedik az égi háttér, ezért is látványosabb a megjelenése. A vékony, felhőfátyol-szerű sztratoszférikus aeroszolréteg a normál, troposzférában lévő felhőkhöz hasonlóan a napnyugta színeit ölti magára.

Landy-Gyebnár Mónika