A bizottság szóvivője szerint a New York-i Rockefeller Egyetem arról tájékoztatta a testületet a díjazottak nevének közzététele után, hogy a 68 éves kanadai tudós, akinél négy éve hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak, szeptember 30-án, pénteken elhunyt. Az egyetem közleménye szerint Steinman annak köszönheti a szokatlanul hosszú túlélést e rákbetegség esetében, hogy a saját felfedezésén alapuló immunoterápiával kezelték.
A Rockefeller Egyetem is csak a díj odaítélésének híre után értesült a családtól a tudós haláláról. Az egyetemen "keserédes" megtiszteltetésnek nevezték, hogy egyik kutatójukat találták érdemesnek a világ legrangosabb díjára.
A halálhír példátlan helyzet elé állította a Nobel-díj Bizottságot, mert az alapszabály szerint Nobel-díjat posztumusz nem ítélnek oda. Goran Hansson, a bizottság titkára azonban hétfőn Stockholmban azt mondta a TT svéd hírügynökségnek, hogy a kitüntetést nem vonják vissza, más díjazottat nem neveznek meg, mert a kanadai tudós "csak órákkal a döntés előtt" hunyt el, az elhalálozásról a testületnek a díjazottak kihirdetéséig nem volt tudomása. "Csak azt sajnáljuk, hogy Steinman nem érhette meg az örömhírt" - tette hozzá.
A Nobel-díj bizottságnak most el kell döntenie, kinek és hogyan adják át a díjat, és mi legyen a jutalomból Steinmannak járó 5 millió svéd korona (160 millió forint) sorsa. A Nobel-díj történetében eddig egyszer fordult elő, hogy a díjazott elhalálozott a kitüntetés átadása előtt. William Vickrey, az 1996-os közgazdasági Nobel-díjas azonban már a bejelentés után hunyt el.
A kanadai tudósnak a "dendritikus sejtek és azok szerzett immunitásban betöltött szerepének felfedezéséért" ítélték oda a világ legrangosabb díját, megosztva Bruce Beutler amerikai és Jules Hoffmann francia kutatóval. Az indoklás szerint a három tudós immunrendszerrel kapcsolatos kutatásai új utat nyitottak a fertőzések, a rák és a gyulladásos betegségek megelőzésének és terápiájának fejlődésében.