Újabb bizonyítékot találtak arra, hogy nem állt le az emberi evolúció

Az emberek a Föld valamennyi élőlényéhez hasonlóan ki vannak téve az evolúciós nyomásnak. Bár életmódunk már jelentősen különbözik az emberősökétől, egy új kanadai kutatás is bizonyítja, hogy folyamatosan változunk a környezet hatására.

Egy Québec-szigeti populációt vizsgálva a kutatók olyan genetikai nyomást fedeztek fel, amely az első gyerekszülés fiatalabb korra tolódása és a nagyobb családok kialakulása irányába hat. Ez az első közvetlen bizonyíték a természetes szelekció működésére egy viszonylag modern emberi populációban, állítja Emmanuel Milot, a montreali Québec Egyetem kutatója, az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) hétfőn megjelent cikk vezető szerzője.

Több korábbi tanulmány is utalt már arra, hogy fajunk evolúciója nem állt meg, illetve nem ruházódott át teljesen a tárgyakra. Az utóbbi néhány évben számos olyan génváltozatot (allélt) azonosítottak, amelyek a jelentős szelekciós nyomás miatt terjedtek el a Homo sapiens Afrikából való kirajzása óta (ami körülbelül 60 ezer éve történt). Az egyik példa az Európában, Közel-Keleten és Kelet-Afrikában élő tejtermelő népek között figyelhető meg. A legtöbb populációban a csecsemők képesek megemészteni a tejcukrot (laktózt). Ehhez szükséges a laktáz enzimet kódoló gén működése. Ez a gén az elválasztás után, normális esetben kikapcsolódik, így a felnőttek képtelenek megemészteni a tejcukrot. A tejtermelő népek esetében azonban rendkívül erős szelekciós nyomás hatott abba az irányba, hogy a laktáz gén aktív maradjon felnőtt korban is. Ez a génváltozat alig 5-10 ezer év alatt nagyon gyakorivá vált. Más vizsgálatok kimutatták, hogy az elmúlt 10 000 évben (az utolsó jégkorszak vége óta) több száz gén változott meg az emberi genomban.

A mostani tanulmány 30 olyan család adatait használta fel, amelynek tagjai 1720 és 1773 között telepedtek le a Québec város közelében található Szent Lőrinc-folyó egyik szigetén (île aux Coudres). A sziget templomában feljegyeztek minden olyan születést, halálozást és házasságot, amely a szigeten történt. A kutatók ezekből az adatokból részletes családfákat tudtak létrehozni.

A kutatók az 1799 és 1940 között férjhez ment nők adatait elemezték, összehasonlítva a kapcsolataikat, társadalmi, kulturális és gazdasági különbségeiket és az életkorukat az első gyerekszülés idején.

Azt tapasztalták, hogy a 140 éves időszak alatt az első gyerekszülés életkora 26 évről 22 évre csökkent. A kutatók szerint ezt a változást 30-50 százalékban a populációban létrejövő genetikai módosulás magyarázza, nem pedig más tényezők, amilyenek például a kulturális vagy társadalmi viselkedésbeli változások. A genetikai változások a kutatók szerint nem véletlenszerűek voltak (azaz nem genetikai sodródásról van szó).

"Hagyományosan úgy gondoljuk, hogy az emberi populációban bekövetkezett változások főleg kulturális természetűek, s ez az oka annak, hogy a nem genetikai elmélet előnyt élvez a genetikai vagy evolúciós hipotézissel szemben, akár alátámasztják ezt az adatok, akár nem" - mondja Milot. "Nekünk olyan adataink vannak, amelyeket genetikai és nem genetikai szempontból is elemeztünk, és úgy találtuk, hogy a genetikai tényezők erősebbek."

A kutatók ugyan nem vizsgálták meg, mely gének is változhattak meg az idők folyamán, de úgy vélik, hogy az életkorváltozás okai között szerepelhetnek a termékenységbeli különbségek és az, hogy milyen korán érték el a pubertáskort a nők. Még öröklött személyiségbeli vonások is arra késztethették a nőket, hogy korábban szaporodjanak. Ezek a genetikai faktorok változhattak az összességében nagyobb gyerekszám irányába ható természetes kiválasztódás hatására.

A modern populációkban rendkívül nehéz felfedezni a természetes szelekció hatását. Mivel ennek a populációnak a tagjai közeli rokonságban álltak egymással és viszonylag elszigeteltek voltak a külső populációktól, könnyebb volt észrevenni a genetikai tényezők és az első gyerekszülés idején betöltött életkor közötti összefüggést.