Az Apollo-15 expedíció holdfelszíni űrsétájának végén David Scott űrhajós egyszerű, de látványos fizikai kísérletet hajtott végre. Célja annak demonstrálása volt, hogy egy szabadeséssel zuhanó test sebessége független a tömegétől, illetve a sűrűségétől. A kísérletben egy 1,32 kilogrammos kalapácsot és egy 0,03 kilogrammos madártollat hullajtott le egyszerre a kezéből, körülbelül 1,6 méter magasból.
Egyszerű, de fontos fizikai kísérlet a Holdon. A leejtett kalapács és madártoll jól mutatja, hogy a testek zuhanási sebessége független a tömegüktől (NASA)
Minderre azért volt ideális helyszín a Hold, mert a Föld felszínén a légkör okozta légellenállás miatt a testek sűrűsége, illetve alakja is befolyásolja esési sebességüket. A Holdon nincs atmoszféra, ennek megfelelően - mint az a filmen látható is - azonos sebességgel hullik bármely tárgy, anyagi jellemzőitől függetlenül.
Galilei és a szabadesés Elsőként Galileo Galilei (1564-1642) írta le fizikailag egzakt formában, hogy a testek szabadesés során elérhető sebessége független a test tömegétől - ha nincs légellenállás. Az anekdoták szerint az itáliai tudós a pisai ferde toronyból ejtett ki különböző tárgyakat, és ezek vizsgálatával állapította meg, hogy a zuhanási sebesség független a tömegtől. Ez ellentétben állt Arisztotelész akkoriban elfogadott állításával, amely szerint a nehezebb testek gyorsabban, a könnyebbek pedig lassabban esnek. A levegő okozta légellenállás eredményezi a félrevezető megfigyelést, amely szerint például egy madártoll lassabban esik, mint egy fémdarab - de csak ott, ahol zuhanását külső tényező, így bolygónkon a légkör lassítja. |
A gravitáció egyformán hat minden tárgyra, függetlenül azok anyagi minőségétől. Ez az űrhajósokra is igaz, akiknek a Hold gyenge gravitációs terében nem egyszer gondot is jelentett a biztonságos mozgás a nehéz űrruhában.
Bár a földinél gyengébb a Hold gravitációs tere, az űrhajósok felszerelése nehéz, és ezért a mozgás körülményes kísérőnkön (NASA)