Marsi táj a Föld legszárazabb területén - kép

Gyönyörű színekben pompázik a chilei Atacama-sivatag a Landsat 7 műhold felvételén. A síkságot keletről hófödte hegycsúcsok szegélyezik, míg a sivatagot márványos sókéreg borítja.

A hamisszínes fotón szépen kirajzolódik a chilei Salar de Atacama sós síkság (playa), bolygónk egyik legszárazabb területe. A sivatagban az átlagos csapadékmennyiség 3 milliméter/év, és előfordult, hogy akár 40 évig nem volt csapadék.

A képen a vörös szín a ritkás növényzetet jelöli, mely jól láthatóan kijelöli a playa keleti szegélyét. A síkságot övező látványos barna és sárgásbarna színek mutatják, hogy nem teljesen terméketlen a terület, a vulkanikus kőzeteken ki tud alakulni talaj.

Ha időnként hull egy kis csapadék, az a hegyek lejtőin gyűlik össze, és hordalékkúpokat épít azok lábánál. A vízzel szállított hordalékból először a nehezebb kavicsok, majd a homokszemcsék rakódnak le. Ezek a durvább üledékek a sós síkságok szélén találhatók.

Az agyag és a különböző sók tovább szállítódnak a síkságra, ott pihenve meg. A playa lefolyástalan területen fekszik, a víz nem tud tovább haladni, de a forróságnak köszönhetően hamar elpárolog, a lerakódott anyagokból kemény kéreg alakul ki. Ez a sós kéreg adja a felvételen a sivatag márványos szürke színét. A fehér szín a sós síkság területén egy agyagos és karbonátgazdag anyagból álló zóna.

Északkeletre a síkságtól a fehér szín már egészen mást jelez, ez hó és jég egy vulkáni csúcson. A vulkán lejtőin a vulkanikus kőzetek és talajok széles színskálán jelennek meg a vöröses narancstól a sárgásbarnáig.

A türkizkék és fehér formákról alakjuk miatt azonnal észrevehető, hogy nem természetes képződmények. A mostoha körülmények ellenére az ember itt is kiaknázza a természet nyújtotta lehetőségeket, sóbányákat létesítve a sivatagban.

Atacama-sivatag

Az chilei partvidéken észak-déli irányban 1000 kilométer hosszan húzódó Atacama-sivatag bolygónk egyik legszárazabb területe. A homok- és kavicssivatag rendkívül keskeny, kevesebb mint 160 kilométer szélességben terül el a Csendes-óceán és az Andok láncai között. Keletről az Andok akadályozza meg, hogy az esőfelhők eljussanak a partvidékre, míg nyugatról a hideg Humboldt-áramlat lehűti a levegőt, s az a szárazföld felett magas légnyomást hoz létre, megakadályozva a felhőképződést, helyette igen gyakori a köd. A kietlen sivatagban uralkodó körülmények nagyon hasonlítnak a marsi környezethez, nem csoda hát, hogy űrkutatók gyakran kísérleteznek, és tesztelik új eszközeiket az Atacama területén.