A kamaszkori szociális tapasztalatoknak szerteágazó következményei lehetnek, mert az agy ebben a korban még nem éri el teljesen kifejlett állapotát. Hörcsögökön végzett vizsgálatok során kiderült, hogy azok az állatok, amelyek korábban párosodtak életük folyamán, hajlamosabbak lesznek a depressziós viselkedésre. Változások következnek be az agyukban, és kisebb méretűek lesznek a szaporodással kapcsolatos szerveik azokkal a társaikkal összehasonlítva, amelyek később vagy egyáltalán nem párosodnak.
"Az életnek ebben a korai időszakában szerzett szexuális tapasztalat következményekkel jár" - mondja John Morris, az Ohio Állami Egyetem orvosi fakultásának pszichológia doktori hallgatója, a vizsgálatok résztvevője. Morris és munkatársai azonban figyelmeztetnek arra, hogy a tanulmányt nem szabad felhasználni a tinédzserkori önmegtartóztatás népszerűsítésére, hiszen a kutatásokat hörcsögökön végezték, és egyáltalán nem biztos, hogy emberek esetén is ugyanez az eredmény jönne ki. A kamaszkori szex hatásainak megértéséhez további kutatásokra van szükség.
A kutatók egy csoport 40 napos (hörcsögöknél ez felel meg az emberek tinédzserkorának) hím hörcsögöt pároztattak felnőtt nőstényekkel. Egy másik csoport hímjeit a felnőttkor elérésekor (80 naposan) pároztatták, a kontrollcsoport tagjai pedig szüzek maradtak.
A szakemberek különféle teszteket végeztek a hörcsögökkel, amikor elérték a 120 napos kort. Amikor vízbe tették őket, akkor a 40 napos korban párzott állatok nagyobb valószínűséggel hagyták abba az élénk úszást, mint a másik két csoport tagjai. Ez a hörcsögöknél a depresszió jele. A kamaszkorban párosodott hörcsögök agyában továbbá kevesebb idegkapcsolatot találtak, mint a többiekében. A reproduktív szervek egy része - például az ondóhólyag - pedig kisebb méretű volt, mint a többiekben.
A kutatók előnyös tulajdonságokat is megfigyeltek a korán párosodott hörcsögöknél. Ilyen volt például a felnőttkori csökkent testtömeg és a fokozott immunválasz.
Morrisék szerint a változásokért részben a tesztoszteron nevű nemi hormon felelős, amelynek szintje megemelkedik a szexuálisan aktív állatokban. Másrészt maga a szexuális tapasztalat is hozzájárul a változásokhoz.
"Kutatásaink még gyerekcipőben járnak, ezért eredményeinket csak arra szabad használni, hogy általános eszmecserére ösztönözzön a korai élettapasztalatok szerepéről az embereknél" - mondja a kutatások másik résztvevője, Zachary Weil.