Különleges bolygóegyüttállás lehetett a betlehemi csillag

Nem üstökös vagy szupernóva volt a betlehemi csillag, inkább egy különleges bolygóegyüttállás szemtanúi lehettek az akkoriban élők, amelynek nagy jelentőséget tulajdoníthattak. A történeti adatok alapján Krisztus születési dátuma is téves, ugyanis biztosan nem 1-ben, hanem néhány évvel korábban született. Csaba György Gábor csillagász írása az ünneppel kapcsolatos legenda valóságtartalmáról.

Mindenki tudja, és sokan - még történészek is - úgy írják és mondják, hogy az idei év "Krisztus születése után 2011". A keresztény időszámítás első éve tehát elvileg az az év volt, amelynek karácsonyán Jézus Krisztus megszületett. Valójában azonban nem tudjuk, melyik évben született Jézus - ha ugyan létező személy volt, és a róla szóló történetek nem mind legendák csupán.

Különös, hogy bár a Biblia újszövetségi része lényegében teljesen, sőt az ószövetségi próféciák egy része is Krisztusról szól, nagyon kevés egyéb, megbízhatónak látszó adat maradt ránk. A korabeli történészek alig emlékeznek meg róla; a zsidók történetét megíró Josephus Flavius egyáltalán nem említi, Tacitus és Suetonius római történetírók könyveiben pedig egy-egy mondatot olvashatunk róla, azt is valószínűleg utólag toldották a szövegbe. Az evangéliumokat pedig sok évtizeddel Krisztus halála után írták, tehát ha feltételezzük is, hogy íróik egy része valóban tanúja volt a leírt eseményeknek, emlékezetükben nem bízhatunk meg teljesen.

Mikor születhetett Jézus?

A rómaiak az éveket Diocletianus császár trónra lépésétől számították. Krisztus születését Dionysius Exiguus római apát tette jelenlegi időszámításunk kezdő évévé a 6. században. Ő határozta meg, mikor születhetett Jézus. Abból indult ki, hogy a hagyomány szerint Krisztus fogantatása és halála egyaránt március 25-én történt. A húsvétszámításban járatos apát keresett egy évet Tiberius császár uralkodásának 15. évéhez közel, amikor a húsvét március 25-re esett (Lukács evangéliuma szerint Jézus megkeresztelése Tiberius császár uralkodása 15. évében történt, amikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó). Ekkorra tette Krisztus halálát, és ebből számolt vissza 31 évet, mert Jézus 30 évesen kezdte mintegy 1 évig tartó nyilvános tevékenységét. Így kapta eredményül Augustus császár uralkodása 28. évét; szerinte tehát Krisztus ekkor született.

A számításba azonban több hiba csúszott. Nem vette figyelembe például, hogy Augustus Octavianus néven már négy éve uralkodott, mielőtt felvette az Augustus nevet. Arra sem ügyelt, hogy a történelmi időszámításban nincs 0. év, hanem az i. e. 1-et közvetlenül az i. sz. 1. év követi. Továbbá a bibliai szöveg alapján annyi biztosnak látszik, hogy amikor Jézus megszületett, Heródes király, aki i. e. 4-ben hunyt el, még élt. Ebből is kitűnik, hogy Dionysius Exiguus nem használt fel minden történeti adatot, és eredménye hibás. Jézus tehát, ha történeti személy volt, biztosan nem 1-ben, hanem néhány évvel előbb született.

Mi lehetett a betlehemi csillag?

Teljes biztonsággal tehát nem lehet arra a kérdésre felelni, hogy mikor született Krisztus. A mai kutatók legtöbbje szerint a válaszhoz az evangéliumok egy másik adata, a betlehemi csillag legendája visz legközelebb. Eszerint bölcsek érkeztek Keletről, hogy imádják a zsidók királyát, aki megszületett. Az eseményt egy fényes csillag megjelenése adta tudtukra; ez a csillag vezette őket útjukon. A három király - eredetileg talán csak három tudós, esetleg asztrológus - érkezése nagy feltűnést keltett a fővárosban, Jeruzsálemben, hiszen ott nem tudtak herceg születéséről. Heródes király magához hívatta a bölcseket, és ravaszul arra kérte őket: ha meglelik a kisdedet, értesítsék őt erről, hogy ő is elébe járulhasson. Persze valójában nem tisztelegni akart trónja új várományosa előtt, hanem meg akarta öletni.

Mi lehetett a betlehemi csillag, ha létezett egyáltalán? Rengeteg képzőművészeti alkotás választotta témául Krisztus születését, s ezeken a jászol felett leggyakrabban üstökös csillag ragyog. Vajon egy épp akkoriban feltűnt fényes üstökös volt a betlehemi csillag? Biztosan nem, bármennyire látványos is a festményeken.Krisztus születése ugyanis örömteli esemény volt, az üstökösök viszont mindig rossz előjelnek számítottak. Másrészt a feltűnően fényes üstökösöket a világ minden táján, így Rómában, de például Kínában is mindig gondosan följegyezték, ám a feljegyzések nem tudnak látványos kométáról időszámításunk kezdete táján.

Nem lehetett meteor sem, mert ez csak másodpercekre ragyog fel. Földünk mellett elsuhanó kisbolygó sem lehetett, amely szabad szemmel általában nem látható, de ha igen, akkor is legfeljebb órákig, és gyorsan mozog az égen; a betlehemi csillag viszont hosszú ideig, napokig vagy hetekig látszott, méghozzá úgy, hogy a csillagok között egy helyben állt. Bár ez sem egyértelmű: a bibliai leírásból ("a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg végül meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt") úgy látszik, mintha a jelenség független lett volna az égitestek általános mozgásától, keltétől-nyugtától, ami valóságos égitest esetén nem lehetséges. De ilyen a legendák természete; nem várható el tőlük egy természeti jelenség pontos leírása.

Üstökös helyett bolygóegyüttállás

Kepler 1604-ben megfigyelte, hogy az égen feltűnt egy fényes csillag ott, ahol addig semmi sem látszott. Ő még nem tudhatta, hogy egy addig halvány csillag látványos pusztulását észlelte (egy úgynevezett szupernóvát). A jelenség igen meglepte, mert addig - Arisztotelész nézetei alapján - általában azt hitték, hogy a csillagok között semmi valódi változás nem történhet. Sokat törte a fejét, mit láthatott tehát; könyvet is írt a jelenségről. Azt tudta, hogy nem sokkal korábban - a későbbi szupernóva égi helyéhez közel - érdekes találkozás történt az égbolton: a Jupiter és a Szaturnusz egészen közel haladt el egymás mellett. Ráadásul épp egyszerre fordultak vissza és írtak le egy-egy hurkot a csillagok hátterén (a mozgó Földről nézve a bolygók mozgása ilyennek látszik, miközben valójában persze a bolygó nem fordul oda-vissza), és így háromszor kerültek egymás közelébe. Kepler, aki akkor még többé-kevésbé hitt a csillagok misztikus hatásában, elképzelhetőnek tartotta, hogy a későbbi szupernóva feltűnését valahogyan ez az együttállás váltotta ki. Az az ötlete támadt, hátha ugyanilyen "új csillag" lehetett a betlehemi csillag. Kiszámolta tehát, hogy a Jupiter és a Szaturnusz nem járt-e közel egymáshoz időszámításunk kezdete idején. Nagy örömére úgy találta, hogy i.e. 7-ben is bekövetkezett a Jupiter és a Szaturnusz háromszoros randevúja, mégpedig a Halak csillagképben.

Természetesen egy bolygóegyüttállás nem idéz elő szupernóva-robbanást, ennyiben tehát Kepler feltételezése nem volt helyes. De egy ilyen, úgynevezett "legnagyobb együttállás" a keleti asztrológia nyelvén egyértelműen a zsidók királyának megszületését jelentette, mivel a Szaturnusz a zsidók bolygójának számított, a Jupiter meg a királyt (is) jelenti. Hasonló, de csak egyszeres együttállás (úgynevezett konjunkció) mintegy 120 évvel korábban is történt, és akkor is ugyanúgy értelmezték. Sok megfontolás mutat arra, hogy e rendkívül ritka jelenség lehetett a betlehemi csillag. Ha valóban így van, akkor bármilyen furcsa, de Krisztus születése "Krisztus születése előtt" 7-ben történt.

Néhány csillagász szerint talán nem is Jupiter-Szaturnusz, hanem Jupiter-Vénusz konjunkció lehetett a betlehemi csillag. A két legfényesebb bolygó szoros együttállása csakugyan feltűnő jelenség, bár nem túl ritka, és asztrológiailag korántsincs hasonló jelentése. Nem valószínű ezért, hogy a bibliai bölcsek ezt a jelenséget úgy értelmezték volna, mint a király születésének jelét.

Hogyan került Krisztus születésnapja decemberbe?

Krisztus születése eredetileg nem télre, hanem tavaszra eshetett, hiszen Lukács szerint az újszülött köré a jászolhoz pásztorok gyűltek, akik nyájaikat Betlehem környékén a szabadban legeltették. Márpedig decemberben a pásztorok biztosan nem tartózkodtak éjjel a szabadban nyájaikkal, ehhez ilyenkor Betlehem vidékén túl zord az időjárás. A korai kereszténység idején ez semmi gondot nem okozott, mivel a mai bibliai hagyomány - ezen belül Krisztus december 24-i születése - akkor még egyáltalán nem volt ismeretes. A Biblia ma elfogadott szövegét (bár a különböző keresztény egyházak és szekták még ma sem egészen értenek egyet abban, hogy mely könyvek tartoznak "hivatalosan" a Bibliához) talán a 4. században véglegesítették. Krisztus életének legendáját akkor még sokféle változatban ismerték. Az ókeresztény hagyomány tavaszi napot adott meg Jézus születése napjául: március 25., 28., április 19. vagy május 29. valamelyikét.

A téli napforduló idejét a régi természeti népek általában megünnepelték. Rómában például december vége felé (17-25. között) tartották a Saturnaliát, a mi szilveszterünkhöz némileg hasonló "bolondünnepet". Ilyenkor házaikat örökzölddel díszítették föl, mulattak, lakomáztak, megajándékozták egymást. Sőt az ősi idők (Saturnus uralmának legendás kora, amikor a monda szerint még nem voltak gazdagok és szegények, s a föld magától termett) emlékére Saturnalia idején a rabszolgák is lakomáztak, s uraik szolgálták ki őket.

Mithras-dombormű

A régi keleti misztériumvallások istenei, így Mithras, Attis stb. (de maga Apollón is) napistenek voltak, és sok asztrális (csillagokkal kapcsolatos) elemet tartalmazó legendáik szerint legtöbbjük a téli napfordulókor jött a világra. Mithrast, aki barlangban, egyesek szerint sziklából, más legenda szerint szűztől született, sok római Sol Invictus (Legyőzhetetlen Nap) néven tisztelte. Aquincumban több szentélye is állt. Szentélyei, a mithraeumok vagy barlangban épültek, vagy legalábbis föld alatt, barlangot ábrázoló épületben voltak. Itt az istent dombormű ábrázolta, amint megöli a bikát (a sötétség szimbólumát), ezzel lehetővé teszi a Nap "újjászületését". Mithras misztériumvallásának sok eleme emlékeztet a keresztény vallásra: tisztelői hittek a lélek halál utáni üdvözülésének lehetőségében, szentélyükbe lépve szentelt vízzel hintették meg magukat, és főpapjukat atyának (pater) nevezték. A napistenek, elsősorban talán épp Mithras tisztelete a keresztényekben is élt, annyira, hogy a téli napfordulókor a szabadba kivonulva ünnepelték a megújult Napot. Ezért az egyház, hogy a napimádást visszaszorítsa, jónak látta, hogy új vallásos tartalommal helyettesítse a régi ünnep jelentését. Ebből a célból helyezték Jézus születését előbb január 6-ra, majd 354 körül a pogány napkultusz ünnepének idejére, január 6. pedig a vízkereszt, azaz Jézus megkeresztelésének napja maradt. Azóta esik december végére a karácsony.

Az ókor óta természetesen sokat változtak a karácsonyi szokások, szertartások, hagyományok. Csak a reformáció idején kezdett kialakulni sok ma általánosan elterjedt szokás, például a karácsonyfa-állítás vagy a három királyok legendájára emlékező betlehemezés. Mára már elhomályosult a napforduló ünnepének emléke, és nemcsak keresztény hívők emlékeznek meg ilyenkor Jézus születéséről, hanem a szeretet, a családi összetartozás ünnepe lett világszerte.

Csaba György Gábor