Dunát lehet rekeszteni a tudományos doktorokkal

A világ fejlettebb országaiban túlkínálat van doktori fokozatot szerzett kutatókból, míg India és Kína jelentősen emelni kívánja a doktori diplomás szakemberek létszámát. Utánajártunk, mi a helyzet Magyarországon, ahol a Nature felmérése szerint az utóbbi években csökkent a doktori képzésben résztvevők száma.

A világ számos országában - így Magyarországon is - három szintű a felsőoktatási képzés. Az alapképzést követően a tehetségesebb hallgatók a mesterképzésen folytatják tanulmányaikat. Ennek befejezése után a végzettek zöme elhelyezkedik a szakirányának, képzettségének megfelelő munkahelyen. A felsőfokú intézményben végzett emberek viszonylag kis hányada lép tovább a felsőoktatási képzési rendszer harmadik ciklusába, amely a doktori képzés.

A tudományos fokozat (Philosophiae Doctor, PhD) vagy művészeti fokozat (Doctor of Liberal Arts, DLA) megszerzéséhez doktori iskolákban kell tanulni. Fontos tudni, hogy a doktori képzés elsősorban a kutató- és tudós-utánpótlásban játszik szerepet. A tudományos fokozattal rendelkezők nagyobb hányada ugyanis a felsőoktatásban vagy kutatóintézetekben helyezkedik el.

A PhD hagyományos szerepe: belépő a tudományos klubba

A PhD fokozatot szerzett szakemberek joggal lehetnek büszkék magukra: belépőt kaptak az akadémiai elit közé. Azonban ez az elit már nem annyira elit, mint régebben volt. 1998 és 2008 között összességében majdnem 40 százalékkal, úgy 34 000-rel nőtt az évente megszerzett tudományos doktori fokozatok száma az OECD-tagországokban. Egyelőre semmi jele a lassulásnak: a legtöbb ország fejleszti a felsőoktatási rendszereit, mert úgy látják, hogy a magasan képzett dolgozók a gazdasági fellendülés kulcsai. A világ sok részén azonban nem tudják teljesen kihasználni a tudományos doktori fokozatot elnyertek a képzettségükkel járó potenciális előnyöket.

A doktorátusok növekedése 1998-2006 között (Forrás: Nature)
Ide kattintva a grafikon nagyobb méretben jelenik meg

Egyes országokban, így például az Egyesült Államokban és Japánban azok az emberek, akik sok időt és költséget fektettek abba, hogy kutatók legyenek, kénytelenek szembesülni az akadémiai állások csökkenésével, és az ipari szektor képtelen felszívni a felesleget. Bár kevés PhD-vel rendelkező szakember marad állás nélkül, kétséges, hogy megéri-e annyi energiát fektetni a magas szintű kvalifikációba egy olyan állásért, amilyen mondjuk egy középiskolai tanár.

Mi a helyzet Magyarországon?

Bár a Nature táblázata szerint Magyarországon csökkent a doktori képzésben részt vevők száma, Fábri György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának docense szerint ez valami téves értelmezésnek köszönhető. Fábri és munkatársainak adatai szerint a 2001-es 793 főről 2009-re 1376 főre növekedett a PhD-fokozatot szerzett hallgatók száma. Fábri annak tulajdonítja az eltérést, hogy a PhD-rendszer magyarországi bevezetése (1993) után a korábbi kandidátusok automatikusan, az egyetemi doktorok jó része pedig különbözeti vizsgával "átválthatta" addigi címét PhD-re és ez jelentősen megnövelhette 2000 elejére az "új" doktorok számát. Ahhoz képest valóban jelentős visszaesés történt.

Doktori fokozatot szerzettek száma Magyarországon 2001-2009 között

A PhD bevezetése megkönnyítette a fiatal kutatók szakmai előrelépését. A Nature-ben megjelent cikket Dinnyés András, a Szent István Egyetem professzora is kommentálta a lap hasábjain. Dinnyés az [origo]-nak elmondta, hogy egyike volt a legutolsó és egyben legfiatalabb kandidátusoknak. A tudományos fokozat megszerzése útjába azonban rengeteg akadályt gördítettek, hiszen a régi rendszerben nem volt "divat" 20-as éveikben lévő fiatalembereknek kandidátusi címet adni. Magyarországon kezdte a doktori iskolát, de egy évig csak állatorvosi szülészettel kellett foglalkoznia, ami meglehetősen távol állt választott témájától, az embriók speciális mélyhűtött megőrzésétől, azaz krioprezervációjától. Így sikeresen megpályázott egy amerikai ösztöndíjat, ahol 16 hónap alatt jelentős előrelépést ért el kutatási területén, és eredményeiről cikket is publikált.

Úgy gondolta, hogy amerikai munkája elegendő lesz a tudományos fokozat itthoni megszerzéséhez, ezért nem fogadta el a Cornell Egyetem ajánlatát a PhD-munka befejezésére, hanem 1992-ben hazajött. Itthon azonban még "túl éretlennek" ítélték munkáját, és nem fogadták el a tudományos fokozat megszerzéséhez. Végül némi kitérő után, 1995-ben szerezte meg kandidátusi (PhD) fokozatát, 29 éves korában.

Doktorrá avatás a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen

Dinnyés és Fábri is megerősítette, hogy Magyarországon még nem fenyeget a doktori túlképzés veszélye. Az kétségtelen, hogy az akadémiai kutatói piac telítődik, de egyre több tudományos fokozattal rendelkező szakembert várnak az ipar világába. Sok PhD-s kutatóból lesz vállalati közép- vagy felsővezető. Sokan pedig saját vállalkozásokat indítanak be.

Fábri szerint is az a megoldás, ha a doktoráltak számára vonzóvá teszik a gazdasági pályát, és fordítva, a gazdaság számára is vonzóvá teszik a PhD-fokozatot szerzett szakembereket. Fábri még azt is hozzáfűzte, hogy kívánatos lenne feléleszteni a régebben működő "tudós tanár" rendszert, amikor egy-egy középiskolai tanár egyben szakterülete jeles kutatójának is számított.

A PhD iránt kezd érdeklődni a gazdaság is

Kínában és Indiában a gazdaság elég gyorsan fejlődik ahhoz, hogy felszívja az összes PhD-vel rendelkező szakembert, sőt még kevés is van belőlük. 1998 és 2006 között Kínában növekedett a legnagyobb mértékben a doktori fokozatot szerzők száma. Igaz azonban, hogy ezekben az országokban a doktori fokozatot elnyertek szakmai minősége elég egyenetlen.

India szintén erőteljesen növelni kívánja a PhD-s szakemberek számát. 2004-ben mintegy 5900 fő szerzett tudományos, technológiai és mérnöki doktorátust. Ez a szám mostanra nagyjából évi 8900-ra emelkedett. Ez még mindig töredéke a Kínában és az Egyesült Államokban doktori fokozatot szerzettek számának. Az indiai kormány azt reméli, hogy 2020-ra akár évi 20 000 ember is szerezhet PhD-fokozatot az országban.

Egy tanársegéd véleménye a PhD-rendszerről

Az ELTE Természettudományi Karának egyik fiatal tanársegédje is elmondta véleményét a hazai PhD-rendszerrel kapcsolatban. Szerinte az egyik legjobb dolog, ami napjainkban egy huszonéves magyar fiatallal történhet, az éppen a nappali tagozatos doktori képzés:

"A doktorandusz életformában meglehetősen nagy mértékű szabadság társul tisztességes mértékű állami ösztöndíjjal. Vagyis szinte minden feltétel adottnak tűnik egy termékeny alkotói időszakhoz - ám ez csak az érem egyik oldala.

Ezzel párhuzamosan a tanszékek (többek között a státuszban lévő tanárok tehermentesítése érdekében) gyakran kénytelenek túlzottan is igénybe venni a PhD-hallgatók lendületét, például szemináriumok vezetésére, a gyarapodó évfolyam-létszámok miatt egyre növekvő vizsgadolgozat-halmok kijavítására.

Így az elmélyedt tudományos munka, a szakterület legújabb eredményeinek követése, vagy a leginkább csak nemzetközi konferenciákon megvalósítható szakmai kapcsolatépítés általában háttérbe szorul, s csak a legritkább esetben fordul elő, hogy egy doktorandusz hallgató a három éves doktori képzés végére el tudja készíteni, illetve meg tudja védeni értekezését. S mivel oktatói státuszba kerülni még közülük is csak nagyon keveseknek van esélye, egyik napról a másikra a munkaerőpiacon találhatják magukat úgy, hogy az utóbbi három évben valódi szakmai gyakorlat helyett csillogó szemmel mosolygó BSc-hallgatólányoknak (s persze változó lelkesedésű fiúknak) magyarázták tudományterületük legalapvetőbb ismereteit.

Mindezek alapján úgy gondolom, hogy egy végzős egyetemista számára napjainkban sajnos nem a doktorandusz életérzés kínálja a legvonzóbb alternatívát..."

Az európai országokban, a Nature szerint leginkább Németországban állt be egészséges egyensúlyi helyzet a doktori képzés 2005 utáni áttervezése nyomán, bár némi túlképzés azért itt is mutatkozik. Németországban azonban a doktori képzést nem kizárólag az akadémiai kutatói állásokat betölteni kívánó hallgatók választják, hanem sokan közülük az ipari világban kívánnak boldogulni. A gazdasági vállalkozások szerepe a doktori diplomások felszívásában más országokban is kezd növekedni, és valószínűleg ez lesz a megoldás egyik kulcsa a túlképzés visszaszorításában.