A szumátrai orangutánok (Pongo abelii) jellemzően gyümölcsökből és más növényi részekből fedezik tápanyag-igényüket. Húsevést korábban mindössze hat alkalommal dokumentáltak náluk, és egy holland kutatónak köszönhetően most három újabb esetet sikerült megfigyelni.
Madeliene Hardus, az Amszterdami Egyetem kutatója 2007-ben Indonéziában két orangután, egy Yet nevű nőstény és Yeni nevű utódjának követése során lett szemtanúja annak, hogy a fák lombkoronájában haladva Yet hirtelen irányt változtatott, és egy lajhármaki (Nycticebus coucang) felé indult. Lelökte a fáról, leharapta az eszméletlen állat fejét, majd a test többi részét magával vitte a lombok közé, hogy megegye. Amikor Yeni kért, megengedte neki, hogy fogyasszon belőle, és végül közösen ették meg: Yet az egyik végéről, Yeni a másik végéről.
A korábbi lajhármaki-vadászatok leírását tanulmányozva a kutatók megállapították, hogy az orangutánok először mindig elkábították a lajhármakikat azzal, hogy lelökték őket a fáról, és csak utána kapták el őket. Hardus szerint ennek oka az lehet, hogy attól féltek, hogy a maki megharapja őket. A lajhármaki nyála ugyanis a főemlősök között egyedülálló módon mérgező.
A New Scientist videója a lajhármakit fogyasztó orangutánokról
A vadászatok mindegyike olyankor zajlott, amikor nem állt rendelkezésre elegendő gyümölcs, valószínűleg ez ösztönözhette az orangutánokat a húsevésre. Ezzel szemben például a csimpánzok többet vadásznak akkor, ha sok a gyümölcs, vélhetően azért, mert ilyenkor nem számít, hogy energiát fecsérelnek egy sikertelen vadászatra.