Míg az ember igencsak korlátozott mértékben képes sérült szervei és végtagjai regenerációjára, a halak és kétéltűek meglepő képességekkel rendelkeznek ezen a téren. Leglátványosabb példa erre az axolotl, de a zebrahal (zebradánió) is a megújulás mestere: nemcsak uszonyait, hanem szívizmát, látóidegét vagy gerincvelőjét is képes pótolni.
A Konstanzi Egyetem kutatói a farokuszony csonkításával kísérleteztek, mivel az nem létfontosságú szerv. A kurtítást követően egy több sejtrétegből álló szövet kezdte lezárni a sebet, ezzel egy időben pedig a csonk sejtjei elvesztették addig jellemző tulajdonságaikat, és gyorsan osztódó, új szövetet létrehozó sejtcsoportot, úgynevezett blasztémát alkottak.
Ehhez a folyamathoz - mint azt a kutatók kimutatták - retinsav szükséges. Ez az A-vitaminból előállított molekula olyan géneket kapcsol be, amelyek fontosak az új szövet képződése szempontjából. A retinsav mesterségesen megnövelt koncentrációja fokozza a sejtosztódás ütemét a blasztémában: mihelyt genetikai változtatással átmenetileg meggátolták a halakat a retinsav termelésében, blasztéma sem képződött. Sőt retinsav nélkül a már újraképződött uszórészekben kialakult blasztéma is elhalt.
A kutatók meglepetésére a genetikailag módosított zebrahalaknál néhány óra leforgása alatt zsugorodni kezdett az újra kinőtt farokuszony - olvasható a Development című szaklapban megjelent beszámolóban.
Alapesetben a sejtek túlzott mértékű elburjánzását - mint a rák esetében is - meg kell akadályoznia a szervezetnek. A retinsav azonban aktivál egy gént, amely a gyors ütemben szaporodó sejteket megóvja a pusztulástól: ezzel biztosítják a blasztéma sejtjei önnön túlélésüket.
Eredményeik révén a kutatók előrelendítették a regeneráció kutatását. Reményeik szerint akár az emberi sebgyógyulást is segíthetik az új ismeretek. Ha ugyanis sikerült átlátni a folyamatot egy állatnál, az segíthet fényt deríteni arra is: miért van az, hogy az ember alig képes regenerálni testrészeit és szerveit.