Farkasok támadtak postásokra száz éve Budapesten

Az 1912. február 4-én megjelent Pesti Hírlap szerint a farkasokat a szigorú tél űzhette a fővárosba. A havazás miatt a "mindig megbízható" omnibuszhálózat is összeomlott: a "leszállt és kiabáló utasaikat úgy otthagyták, mint Szent Pál az oláhokat". Országszerte pusztító viharok tomboltak, még az adriai tengerpartról sem érkeztek jó hírek.

Az utóbbi években elszoktunk a nagy hidegektől, pedig száz éve, 1912-ben nem volt semmi rendkívüli abban, hogy befagyott a Balaton vagy akár még a Dráva is, a Tiszán pedig "jégtornyok" torlódtak fel.

Ami már száz éve is felkeltette a hírlapírók figyelmét, az nem ez volt. Még csak nem is az, hogy Karinthy Frigyestől megjelent az "Így írtok ti" (s még ebben az évben az "Esik a hó" is), és még az sem igazán, hogy Ferenc József kiöregedett szeretője, Schratt Katalin bécsi színésznő szélhűdést kapott a bajor követ fogadásán. (A hírekből valahogy kimaradt, hogy Schratt a császár és király lieblingje volt egykor.)

Ordító farkasok csaptak a Murányi utcába

Nem, nem ez érdekelte az újságírókat, hanem a budapesti Verseny utcából menekülő postások esete. 1912. február másodikán ugyanis - valószínűleg a nagy hideg miatt - kiéhezett farkasok tűntek fel Budapesten. A Pesti Hírlap két nap múlva így számolt be a történtekről: "A péntekre virradó éjszakán izgalmas kalandja volt néhány postásnak, akik a Verseny-utcai hetvenes számú postahivatalba igyekeztek. A csikorgó hidegben a postások ugyancsak szedték a lábukat és már csak néhány lépésnyire voltak a kaputól, amikor hangos ordítással két hatalmas farkas közeledett feléjük."

Farkas egy 1900-ban készült felvételen (illusztráció)

Mi történt a menekülő postásokkal? A választ szintén a Pesti Hírlap adja meg: "Szerencséjükre beugrottak a kapun s a farkasok elrohantak mellettük. A postások többedmagukkal utánuk futottak s látták, hogy a fenevadak, amelyeket, úgy látszik, megriasztott az utcai világítás, a Thököly úton átvágva, a Murányi utcába csaptak, majd a tágas Garay téren eltűntek."

A korabeli újság szerint valószínű, hogy "az ordasok az István úton át a Városligetbe jutottak". Bár Budapest környékén ekkor már évek óta nem láttak farkast, a lap lehetségesnek tartotta, hogy "a szigorú tél leverte őket a síkságra s a falusi nép hajszája kergette őket a fővárosba".

"Beadták a kulcsot" az omnibuszok és a villamosok

Budapesten nemcsak a farkasok keltettek riadalmat ekkoriban. A lovaknak se nagyon akaródzott omnibuszt húzni: a hidakra fel se tudtak hajtani a kocsisok február 5-én, amikor nagyobb hóesés is kezdődött. A "mindig megbízható" omnibuszokat a hidak emelkedő részén négy, sőt öt ló sem tudta húzni. A kalauzok ezután az utasokat leszállították, amire az omnibuszok megindultak ugyan, de a "leszállt és kiabáló utasaikat úgy otthagyták, mint Szent Pál az oláhokat" - fogalmazott száz éve a tudósító. Ami pedig az egyfogatúakat illeti, "azok szerényen visszavonulni igyekeztek, tisztában lévén azzal, hogy a hóval ezúttal sem képesek megbirkózni".

Korcsolyázó hölgyek a Városligeti műjégpályán 1910-ben (illusztráció)

A villamosok is "beadták a kulcsot" a korabeli sajtó szerint, a síneket ugyanis hó lepte el, és nem tudták ellapátolni a torlaszokat. "Az évek előtti nagy havazások idején megállapított az az igazság, hogy a földfeletti vezetékkel bíró villamosok fütyülnek a hóra, ezúttal nem bizonyult valami nagy igazságnak, mert a villamosok ott sem igen tudnak előre haladni, ahol vezetékük a föld fölött van." Az idézetből kiderül, hogy Budapesten sokáig alsóvezetékes villamosok közlekedtek, többek között városképvédelmi okokból. A Keleti pályaudvarnál éppen 1912-től kezdték átépíteni felsővezetékesre a hálózatot. (Az alsóvezetékes villamosok műszaki megoldásairól az alábbi linkeken, a hampage.hu-n lehet olvasni.)

Pusztító viharok országszerte

Nemcsak a fővárosban okozott közlekedési fennakadásokat a rendkívüli időjárás: 1912 februárjának első napjaiban Székesfehérváron orkánszerű szélvihar tombolt, kémények dőltek le a külvárosokban, miközben erősen havazott. Nyíregyházán hasonló volt a helyzet. A Felvidéken, Iglón éjjel-nappal óriási hóvihar volt. "Méter magas hó" fedte az egész vidéket, s a hófúvás miatt a közlekedés is leállt. A vonatok az ország szinte minden részén késtek. Keszthelyen erős szélvihar dühöngött és hóförgetegek vonultak végig a Balaton partján. "Dermesztő hideg van. Az utak járhatatlanok, és félő, ha az erős havazás meg nem szűnik, minden közlekedés fennakad. A Balaton teljesen befagyott" - írta a tudósító.

Kislány áll a befagyott Balaton partján (illusztráció)

Nagy károk az adriai kikötőben, Fiuméban

Az adriai tengerpartról sem érkeztek jó hírek. A Fiuméből keltezett jelentések szerint a "quarnerói-öbölben" (ma ezt Kvarnernek ismerik a turisták) óriási sirokkó dühöngött. A kikötőben is nagy károkat okozott a szélvihar. "Az erős szél a Keleti Társaság tulajdonát képező Auguszta főhercegasszony hajót az Adria Társaság Jókai hajójához ütötte, azonban szerencsére nagyobb kárt nem okozott." A Mária Terézia nevét viselő külső hullámgátnál a szél egy bárkát a hullámtörőhöz csapott. "A bárka tönkrement, és a villamkészülékben is kárt okozott." A sirokkó miatt az Ungaro-Croata hajótársaság Bacar nevű gőzöse Vegliából nem érkezhetett Fiuméba, a Cirkvenica pedig nem tudott útnak indulni.

A Tiszán uszályok süllyedtek el

Szegeden a nagy hó miatt leállt a villamosközlekedés. Szentes mellett a Tiszán a jégzajlás okozott megoldhatatlan problémát: a Tisza-hídtól a hajóállomásig a jég összetorlódott és nagyon sok szálfát elsodort. Éjjel aztán a fa befagyott a jég közé, és "nagy munkaerővel" dolgoztak azon, hogy "a szálfákat kivontassák". (A Szentes és Csongrád között lévő Tisza-hidat 1903-ban építették, közúti és vasúti forgalom is bonyolódott rajta.)

Amikor pár nap múlva megjött az olvadás, az sem hozott felüdülést a Tiszánál: február 8-án arról írt a Pesti Hírlap, hogy Titelnél "a jégtáblák valósággal toronymagasságra torlódnak, a téli állomáson lévő hajókban a jégzajlás óriási károkat okoz, a horgonyláncok elszakadnak. Két uszályhajó már elsüllyedt, a hajók egymásba ütköznek, egy harmadik szintén süllyedőben van".

Mindeközben Budapesten már más hírek foglalkoztatták a közvéleményt: egy lapértesülés szerint befektetők akarták megvenni a Margitszigetet, de legalábbis ki akarták bérelni 60 évre. Arról sajnos nem érkezett hír, hogy telepítettek volna-e farkasokat a szigetre reménybeli bérlők, és mit terveztek 1972-ig, a bérlet lejártáig. Csak érdekességképpen: 1972-ben már nem az "Esik a hó" keltett feltűnést Karinthytól, hanem Kovács Kati dala, az "Add már, uram, az esőt".

Szegő Iván Miklós