Csontszáraz a mai Mars, kevés a víz az élethez

Az elmúlt félmilliárd év igen száraz lehetett a bolygó északi sarkvidékén, ahol a Phoenix-űrszonda landolt. A törmeléktakaróban lévő agyagásványok kis aránya alapján ritka vendég volt a víz a területen, és ha meg is jelent, kis mennyiségben fordulhatott elő.

A Marson legalább hatszázmillió éven át extrém szárazság uralkodott, így a környezet kedvezőtlen volt bármilyen életforma ebben az időszakban történő kifejlődéséhez - erre a következtetésre jutottak a vörös bolygó felszíni törmeléktakarójának talajtani vizsgálatai alapján az Imperial College London kutatói, akik eredményeiket kedden ismertetik az Európai Űrügynökség (ESA) párizsi konferenciáján.

A kutatók három éven át elemezték azokat az adatokat, amelyeket a NASA Phoenix űrszondája 2008-as marsi küldetése során gyűjtött. Az űrszonda az északi sarkvidéken landolt, hogy az esetleges marsi élet nyomai után kutasson, valamint a jég és a marstalaj vegyelemzését végezze.

A tudósok azt vizsgálták, hogy mekkora az agyagszemcsék aránya a talajban, amelyek keletkezéséhez vizes környezetre van szükség. Azt találták, hogy legfeljebb 0,1 százalék lehet az agyagszemcsék aránya. Ennek alapján a Phoenix leszállóhelyén vizsgált marstalaj keletkezése óta legfeljebb ötezer éven át érintkezhetett folyékony vízzel.

Legalább hatszázmillió éve viszont a Mars "csontszáraz" a vidék annak ellenére, hogy bőséggel található jég a felszínen és alatta. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy a bolygón uralkodó, a földitől eltérő kémhatás és hőmérséklet mellett más intenzitással zajlik a mállás - ennek értelmében nem biztos, hogy az agyagásványok hiánya egyértelműen a víz hiányára is utal.

A fent említett hatszázmillió évben alkalmanként előfordult rövid nedves periódusok feltehetőleg nem voltak elegendőek az élet kialakuláshoz. A szakemberek szerint ezt a feltételezett folyamatot nem is ekkor, hanem a bolygó fejlődésének korai időszakában érdemes keresni. A Mars egyéb területeinek, és főleg a korai időszakából visszamaradt nyomok alapjáén alkalmanként bőséggel lehetett folyékony víz, és több agyagásvány is előfordul, mint a Phoenix leszállóhelyén. Utóbbi tehát egy jeges sarki sivatagnak tekinthető, ahol maximum mikroszkópikus skálán volt víz az elmúlt időszakban.

Az űrszondás felvételek tanúsága alapján a marstalaj mindenütt hasonló a bolygó felszínén, így az Imperial College London kutatói által végzett elemzés a Mars egészére is vonatkozhat. Utóbbi nem is lenne meglepő, hiszen a bolygón uralkodó erős szelek folyamatosan átkeverik és egyenletesen eloszlatják a felszíni poranyagot.

"A bolygón uralkodó jelenlegi viszonyok éles ellentétben állnak az égitest korai életszakaszával, amikor a Marson melegebb, csapadékosabb időjárás volt. Ez a kedvező, az élet kifejlődését segítő klíma rég megszűnt a Marson. A NASA és az ESA által tervezett marsi küldetések során az űrszondák mélyebbre ásnak majd le, hogy a talajban rejtőző esetleges életformákat felderítsék" - mondta a kutatásokat irányító Tom Pike.