Ötven év után tér vissza ember a világ fenekére

Napokon belül megkezdődhet a földfelszín legmélyebb pontjára vezető utazás: ötvenkét évvel az első kísérlet után James Cameron filmrendező egy különleges tengeralattjárón ereszkedik le a Mariana-árok fenekére. Hogyan kell felöltözni egy ilyen úthoz, miért kell jógázni előtte és mit találhatnak 11 ezer méter mélyen?

James Cameron két szenvedélye, a filmkészítés és a búvárkodás először A mélység titka, majd a Titanic filmeknél kapcsolódott össze. A filmrendező 33-szor merült le a Titanic roncsaihoz, és így több időt töltött a hajón, mint annak egykori kapitánya, Edward Smith.

Cameron hét évvel ezelőtt kezdte el tervezni útját a Mariana-árok fenekére, és filmes munkái során megismert szakembereket, valamint mérnököket kért fel, hogy segítsenek a kivitelezésben. Deepsea Challenger nevű batiszkáfjával (mélytengeri tengeralattjáró) 2012 márciusában akar lemerülni 11 ezer méteres mélységbe, hogy eljusson oda, ahova korábban csak két embernek sikerült. Jacques Piccard és Don Walsh 1960. január 23-án elsőként (és utolsóként) jutott le az árok Challenger Deep nevű legmélyebb pontjára a Trieste tengeralattjáróval.

Így indul a tenger fenekére Cameron

A rendező már napokkal ezelőtt elhagyta Guam partjait, és a merülés helyszínén várja, hogy kedvezőre forduljon az időjárás. Az indulás napján Cameron a Mermaid Sapphire nevű hajó fedélzetén száll be tengeralattjárójába egy mindössze 46 centiméteres nyíláson keresztül. Gömb alakú kabinja csupán 122 centiméter átmérőjű, ezért a 190 centiméter magas filmrendező hónapok óta jógagyakorlatokkal készül a 9 órás, meglehetősen kényelmetlen utazásra. Piccardék 52 évvel ezelőtt egy ennél nagyobb, kétméteres kabinnal merültek le, s csak a kabin súlya önmagában 13 tonna volt (az egész Trieste 51 tonnát nyomott), szemben a Deepsea Challenger 11 tonnájával.

Hét méter hosszú és 11 tonnás a speciális tengeralattjáró. Kattintson a további képekért!

Cameron beszállását követően a segítők rázárják a 195 kilogramm súlyú ajtót, és megkezdik a hét méter hosszú tengeralattjáró vízbe engedését. A vízbe érkezést követően légzsákok fordítják majd függőleges állásba a Deepsea Challengert, és a búvárok Cameron utasítására csatolják majd le a légzsákokat. Ezzel kezdetét veszi a merülés.

A 11 kilométeres út a tenger mélyére körülbelül két órán át tart. A tengeralattjáró percenként körülbelül 150 métert süllyed majd, vagyis nagyjából olyan sebességgel mozog, mint egy percenként 40 emeletet haladó gyorslift. A Deepsea Challenger egyedi tervezésének köszönhetően a visszaút 7 csomós sebesség (körülbelül 13 kilométer/óra) mellett csupán egyórás lesz. Cameronnak így durván 6 órája lesz, hogy körülnézzen a Mariana-árok fenekén. Ezzel szemben Piccardék mindössze 20 percet töltöttek lent. Az ő lefelé vezető útjuk majdnem 5 órás volt, a felszínt pedig 3 óra 15 perc alatt érték el, vagyis az ő útjuk is körülbelül 9 órán át tartott.

A Trieste 18 méter hosszú és 51 tonna volt. Kattintson a további képekért!

Meleg ruha is kell

Az állandó nyomású speciális kabin belsejét elektronika, kijelzők és tartályok borítják, a pilóta ülése alatt tartalék akkumulátorok vannak. A Cameron jobbján lévő egyik tartályban gyűlik a kilélegzett szén-dioxid, míg több másikban 56 órányi oxigén van. De a filmrendező külön légzőgyakorlatokkal is készült, hogy megnövelje tüdőkapacitását, ha például egy elektromos tűz miatt vissza kellene tartania a lélegzetét. A tervek szerint egy ilyen esetben gyorsan lélegeztetőmaszkot helyezne fel, és azonnal megkezdené a tűzoltást. A kabinban a pilóta ruhájától kezdve a ragasztószalagokig minden tűzálló, ezért elméletileg egy ilyen eset nem okozna különösebb problémát.

James Cameron a Deepsea Challengerrel. Kattintson a további képekért!

A Mariana-árok első felfedezői hidrofon segítségével tudtak kommunikálni a felszínnel. Ideális esetben Cameron is tud majd beszélgetni a fentiekkel, de ha valami miatt ez nem működne, akkor szöveges üzenetben is tájékoztatni tudja majd a felszíni csapatot, hogy elérte az óceán fenekét.

Cameron egy légáteresztő pólóban és egy különleges nadrágban indul útnak, de a tenger fenekén a hőmérséklet fagypont közeli. Ezért elektromosan melegített ruhát, hálózsákot és egyéb rétegeket is visz magával, hogy melegen tartsák, ha esetleg hosszabb időre lent rekedne. Bár élelem és folyadék bőven lesz a fülkében, a tervezők még arra is gondoltak, hogy a lecsapódó párát és izzadságot összegyűjtsék egy hűtőtartályban, így szükség esetén Cameron ebből is tud inni egy szűrővel felszerelt szívószállal. A program honlapja arról nem szól, hogy Cameron vajon pelenkában tölti-e a kilencórás utat, vagy valami más módon elégíti ki egyik legalapvetőbb biológiai szükségletét.

Kamerák garmadáját viszi magával

A tengerekben a fény körülbelül 1000 méteres mélységig képes lehatolni, itt található az úgynevezett mezopelágikus zóna alsó határa. Cameron ezt viszonylag hamar el fogja érni, és az út nagy részét sötétségben teszi majd meg. A kijelzőkön nagyjából 120 méterrel a landolás előtt információk jelennek meg a fenékről, s ekkor elképzelhető, hogy a pilóta megszabadul néhány acélnehezéktől, hogy könnyítsen a tengeralattjárón és lassítsa az ereszkedést.

A landolást, vagyis az aljzat elérését követően aztán felfedező üzemmódba vált: felkapcsolja a világítást, és beindítja a manőverezést lehetővé tévő hajtóműveket. A Deepsea Challengert joystickkal vezérelve elindul, hogy élőlények után kutasson, és a tengeralattjáróra szerelt robotkarral mintát gyűjtsön a Föld legmélyebb pontjáról (akár egy Mars-járó a vörös bolygón). Cameron a motorok segítségével 3 csomós sebességgel (5,5 km/h) tud majd előre és 2,5 csomós sebességgel (3,7 km/h) függőleges irányba mozogni.

Több kamera és egy robotkar is van a batiszkáfon. Kattintson a további képekért!

Piccardék nem sokat láttak a tengerfenékből, mert a Trieste a landoláskor nagyon felkavarta az aljzatot, arra pedig nem volt idejük, hogy kivárják, amíg leülepszik. Cameron érkezése ennél vélhetően finomabb lesz, és ha felkavarodik is a feneket borító homok, elég idő lesz ahhoz, hogy kitisztuljon a víz.

A Deepsea Challengert számos külső és belső kamerával látták el. A legnagyobb, Red Epic névű IMAX kamera a pilóta térdénél foglal majd helyet, és egy külön ablakon át nézi majd a külvilágot, Cameron pedig egy szemmagasságba helyezett nagyfelbontású kijelzőn láthatja a képét. A fülkén belül még két kisebb HD kamera lesz, amelyek a pilótát fogják venni, és a tengeralattjáró külsején is többet elhelyeztek, melyek egy része 3D felvételeket fog készíteni.

Először a minták, utána a pilóta

Hat óra elteltével a pilóta megszabadul több mint 450 kilogrammnyi nehezékétől, és megkezdi az emelkedést a felszínre. A víznél is könnyebb habból készült hajótest megindul felfelé. Cameron várhatóan az esti órákban tér majd vissza, és könnyen lehet, hogy nem ugyanott ér felszínt, mint ahol lemerült, ezért többféle helymeghatározási módszerrel is nyomon követik majd az útját. A felszínre érve a batiszkáfot visszaemelik a hajó fedélzetére, majd elsőként a gyűjtött mintákat helyezik biztonságba, amelyek a nagy nyomáskülönbség miatt hamar tönkremehetnek. Cameront csak ezt követően szabadítják majd ki a kabinjából.

A Mariana-árok mélyére vezető utazás jelentőségében ahhoz hasonlítható, mint amikor egy másik égitesten talajt ér egy űrszonda. Az 52 évvel ezelőtti első út óta ember nem járt a Föld legmélyebb pontján, és mindössze néhányszor sikerült ember nélküli tengeralattjárókkal lejutni.

A ma ismert legmélyebben élő halakat 7700 méteres mélységben filmezték le 2008-ban Japán partjainál, és az árok meghódításának egyik legizgalmasabb tudományos kérdése, hogy vajon milyen élőlények fordulnak elő 11 kilométer mélyen. Piccardék egyetlen halszerű lényt és egy rákot láttak, de a kutatók azt feltételezik, hogy a lent uralkodó nyomáson nem élhetnek gerincesek, mert úgy vélik, olyan körülmények között a kalcium csak oldott formában lehet jelen - vagyis a csontok feloldódnának. Ez persze nem zárja ki, hogy a mélyben élő állatok valami különleges módon alkalmazkodtak, és erre remélhetőleg fény is derül Cameron utazása során.