Mit lehet ma tudni a marosvásárhelyi magyarverésről?

A románok 1990. március 19-én támadtak a magyarokra, akik másnap székelyek és cigányok segítségével verték ki őket Marosvásárhelyről. Miért nem lett az eseményekből polgárháború?

Huszonkét évvel ezelőtt magyarok, magyar cigányok és románok között véres összetűzések törtek ki Marosvásárhelyen. Öt ember meghalt és több száz megsebesült. Bár a legfontosabb részletek máig nem ismertek, ez nem akadályozta meg a XX. Század Intézetet és a budapesti Román Kulturális Intézetet abban, hogy a Fekete Március néven elhíresült eseményekre kerekasztal-beszélgetéssel emlékezzen. A Terror Háza Múzeumban kedden Király Károly számolt be a legtöbb konkrétumról. Ezekről a magyar közvélemény keveset tud, jóllehet a veterán erdélyi politikus publikálta visszaemlékezéseit, egy részük az interneten is elérhető.

Románia második embere volt Király Károly?

Király 1990-ben pár hónapig formailag Románia második emberének számíthatott volna. Ceausescu 1989-es megbuktatása után ugyanis a bukaresti Nemzeti Megmentési Front Tanácsának (NMFT) alelnökévé választották. A Románia irányítását átvevő szervezet vezetője volt a későbbi köztársasági elnök, Ion Iliescu. Mellette ténylegesen Petre Roman miniszterelnök volt a második számú vezető 1990 elején.

Király úgy gondolja, hogy a magyarok és a románok közötti etnikai feszültségek szításában Roman és Iliescu szerepét kéne tisztázni. Roman nevezett ki ugyanis egy olyan államtitkárt, Adrian Motiut, aki a Vatra Romaneasca nevű szélsőséges nacionalista szervezethez állt közel. Februárban pedig Ion Iliescu már a magyar szeparatizmus veszélyére figyelmeztetett - nyilvánosan. Ezután a Vatra Romaneasca emberei megkezdték a román tömegek magyarok ellen hangolását Marosvásárhely környékén - állítja Király.

Király Károly közgazdász, politológus, az erdélyi Nemzeti Megmentési Front egykori alelnöke beszél a Terror Házában rendezett konferencián

A székelyek és cigányok segítettek

Marosvásárhelyen ekkoriban a magyar nyelvű oktatást követelő mozgalmak jelentősen megerősödtek. Ide szervezett 1990. március 16-án Sütő András író békés - szeparatista nézeteket egyáltalán nem hangoztató - demonstrációt, amelyen százezren vettek részt. Ráadásul egy nappal azután, hogy a magyarok megünnepelték március 15-ét. Mindeközben a román médiában igyekeztek románellenesnek bemutatni az amúgy csendes, gyertyákkal vonuló magyar tömeget. Ezzel párhuzamosan Marosvásárhelyen provokációk történtek, román tüntetők leverték egy patika magyar feliratait, majd felléptek a magyarok ellen az egyik városnegyedben március 16-án.

Mindez olaj volt a tűzre, mert a románok között éppen a hír ellenkezője terjedt el, mármint az, hogy románokat bántalmaznak Marosvásárhelyen március 16-án. Közben a környező falvakban élő, tájékozatlan románokat már igyekeztek a Vatra Romaneasca nacionalista funkcionáriusai feltüzelni. Végül a buszokkal Marosvásárhelyre szállított román falusiak megtámadták március 19-én az RMDSZ székházát. Ekkor vesztette el fél szemét Sütő András. Már ekkor is válaszoltak a magyarok az őket ért támadásokra. Másnap a marosvásárhelyi magyarok segítségére érkeztek a környékbeli székelyek és a magyar cigányok, és kiverték onnan a Görgény-völgyieket.

Tüntetők gyülekeznek Marosvásárhelyen 1990. március 20-án

Az eseményeknek öt halálos áldozata (három magyar és két román), valamint több száz sebesültje volt, mire harmadnap a román hadsereg érdemben beavatkozott és megfékezte az összecsapásokat. Később több mint negyven embert ítéltek el, köztük csak két román volt, a többiek magyarok és magyar cigányok.

Iliescu furcsa figyelmeztetése

Király Károly évek óta hangoztatja, hogy pár nappal az 1990. március 15-ei megemlékezések előtt Ion Iliescu személyesen figyelmeztette őt: tudomása szerint szélsőséges szervezetek meg akarják zavarni a magyarok ünneplését. Iliescu azonban konkrétumokat nem árult el, és így Király nem tudta megakadályozni az események eszkalálódását. A keddi vita előtt a Terror Házában levetített filmrészletekből kiderült az is, hogy a bukott Ceausescu-rendszer hírhedt titkosszolgálata, a Securitate a marosvásárhelyi zavargások után igazolhatta létjogosultságát, és nem sokkal ezután megalakulhatott az utódszervezete.

Szélesebb kontextusba helyezték az eseményeket a keddi budapesti kerekasztal-beszélgetés román résztvevői is. Ekkoriban, 1990 első felében nemcsak a magyarokat verték le brutálisan a Görgény-völgyiek, hanem a bukaresti bányászjárások során Iliescu más ellenfeleit, a kommunistaellenes diákokat félemlítették meg a Zsil-völgyiek.

Ion Iliescu 1990-ben

Miért nem lett végül háború vagy polgárháború?

Egy másik nemzetközi szempontról Smaranda Enache román emberi jogi aktivista beszélt. Hiszen 1990-ben még létezett a Szovjetunió, és annak több pontján is - így például Hegyi-Karabahban - a marosvásárhelyihez hasonló forgatókönyv alapján törtek ki etnikai konfliktusok. Nem is beszélve Jugoszláviáról, illetve Koszovóról, ahol végül polgárháború alakult ki.

Ám Gabriel Andreescu bukaresti politológus azt emelte ki, hogy Romániából mégsem lett Jugoszlávia, és ebben egy sajátos kommunikációs modell is szerepet játszott. A magyar és a román értelmiség között ugyanis létezett kommunikáció. A román írók pedig Iliescuval szemben léptek fel 1990-ben, nem úgy, mint a szerb írószövetség, amely a milosevicsi nacionalista politikát támogatta Belgrádban. Vagyis Romániában léteztek olyan erők, amelyek nem a konfliktus elmélyítésében voltak érdekeltek, s a polgárháborút végül sikerült elkerülni. Radu Carp nemzetközi jogász szerint ebben nagy szerepe volt annak is, hogy közelegtek a szabad választások 1990 tavaszán Romániában, így a hatalomnak sem volt érdeke a súlyosabb konfliktus. A nemzetközi médiafigyelem is sokat számított az eszkalálódás megfékezésében.

Ezzel összecseng egy romániai magyar politológus véleménye is, aki nem vett részt ugyan a mostani beszélgetésen, de fel kell idéznünk nagyhatású tanulmányát. Salat Levente szintén nemzetközi összefüggésekre mutatott rá 1990 kapcsán. Bár Magyarország és Románia között a háborút sem tartották kizártnak ekkor egyes nyugati elemzők, a két ország elitje inkább az euro-atlanti integrációban volt érdekelt, ezért egyik állam sem akarta túlfeszíteni a húrt a nemzetiségi kérdésben. Másrészt mindkét országban a bürokratikus elitek a saját hatalmuk fenntartásában, a status quóban voltak érdekeltek Salat szerint.

Visszatérve a keddi kerekasztal-beszélgetésre, a marosvásárhelyi tragédia hátterének tisztázását szeretné Smaranda Enache és a rendezvény egyik szervezője, Schmidt Mária, a XX. Század Intézet és a Terror Háza Múzeum főigazgatója is. Mindketten azt javasolták, minél előbb legyenek megismerhetők a Fekete Március dokumentumai. Ugyanakkor Brindusa Armanca, a budapesti Román Kulturális Intézet igazgatója, a rendezvény másik szervezője azt mondta: jó, hogy sem Marosvásárhelyen, sem Románia más részein "nincsenek falak a közösségek között", és az a cél, hogy ez így is maradjon.

Szegő Iván Miklós