A Vénusz naplemente után közel egy órával magasan és feltűnően ragyog: -4,4 magnitúdós fényességével könnyen meglepi az utca emberét, sokan nem is gondolják, hogy egy ilyen feltűnő égitest belső bolygószomszédunk lehet.
Hétfő este a keskeny holdsarló is csatlakozik a Vénuszhoz, közel öt holdátmérővel mutatkozik alatta. A Nap által megvilágított keskeny sarlót a Hold halványan derengő, árnyékos fele egészíti ki teljes koronggá - ezt nevezik hamuszürke fénynek. A halvány derengés a Földről a Holdra, majd onnan ismét a Földre szórt napfényt mutatja.
Ha a Holdtól jobbra lefelé haladunk közel kétszer annyit, mint az előbb a Vénusz és a Hold között megtettünk, egy másik fényes égitestre akadunk a látóhatárhoz közel. Ez a Jupiter bolygó, amely bár lényegesen nagyobb a Vénusznál, mivel igen messze van tőlünk, halványabbnak látszik.
Az este folyamán magasra emelkedik a Mars is, amelyet sárgásvörös színe alapján könnyen azonosíthatunk a Leo (Oroszlán) csillagképben. Egészen keleten, sokkal alacsonyabban pedig a Szaturnuszt figyelhetjük meg, amely a Virgo (Szűz) csillagkép alfája, a Spica mellett mutatkozik, attól nem sokkal balra.
Az égbolt a legszebb érdekességeit a sötét egű, városoktól távoli megfigyelőknek tartogatja. Nemcsak a fényes téli csillagképek figyelhetők meg innen, amelyeket korábbi cikkünkben mutattunk be, de a halvány téli Tejút sávja mellett még egy fontos csillagászati objektum azonosítható - az állatövi fény.
A halvány, elnyúlt háromszög alakú, derengő sáv megfigyeléséhez valóban sötét égbolt szükséges, de megfelelő technikával meg is lehet örökíteni. Landy-Gyebnár Mónikának ez március 17-én Tihanyban, a Belső-tó partján sikerült. A kép közepétől enyhén jobbra a fényes Vénusz, alatta pedig a Jupiter látható. Felettük nem sokkal, kicsit balra a Pleiadok (Fiastyúk) nyílt csillaghalmaz azonosítható, míg a kép bal felén az Orion látszik. Az asztrofotósnak egy tűzgömböt is sikerült megörökítenie, a képen ez a jobb alsó sarokban egy csíkként látható.
A fotó legérdekesebb eleme azonban kevésbé feltűnő. Ez az állatövi fény, a Naprendszer fősíkjában húzódó porszemekről visszavert halvány derengés. Ez egy diffúz körvonalú, keskenyedő fénysávként indul a képen a látóhatáron lévő kivilágított háztól balra felfelé, érinti a fősíkban keringő két bolygót is, és nem sokkal a Pleiadokon túl ér véget.
Landy-Gyebnár Mónika az [origo]-nak elmondta, hogy a tavaszi érdekességek egy képen történő megörökítéséhez nem kevés szerencse is kellett: horgászati tilalom miatt a pecások körében oly népszerű tó partján senki nem volt, így a zavaró fényhatások hiányoztak. "Igen tiszta és száraz volt a levegő, így a légkörünk is hozzájárult a fotó elkészültéhez. Ahhoz, hogy magát a tűzgömböt is sikerült lefotózni, már valóban csak a puszta szerencse kellett, hiszen ezek a nagy meteorok nem előrejelezhetőek, felbukkanásukra bármikor lehet számítani az égbolt bármely pontján" - mondta az asztrofotós. A bolygópáros lenyugvását timelapse videón szerette volna megörökíteni, így sötétedést követően, amint az állatövi fény halvány kúpja feltűnt, elindította a sorozatfelvételeket. Alig telt el néhány perc, amikor magyar idő szerint 19:31-kor, az északi ég alján rendkívül fényes, élénk zöld színben pompázó meteor villant, majd egy szempillantás alatt eltűnt a félsziget egyik dombja mögött. A tűzgömb fényességét -5 / -6 magnitúdó körülire lehet becsülni, vagyis az ekkor jól látható Vénusznál sokkal fényesebb volt. A zöld szín a légkörben felizzó meteorban lévő nikkel illetve magnézium hatására látható, s a fényes meteorok esetében gyakori színárnyalat.
Timelapse videó a lenyugvó bolygókról és a tűzgömbről (Landy-Gyebnár Mónika)
A meteort is ábrázoló fotót meglátva csehországi amatőrcsillagászok jelezték, hogy ők is észlelték, s egyiküknél az automata meteorvadász kamerán is megjelent. Egy cseh időjárási webkamerán is látható volt a tűzgömb teljes, tündöklő zöld nyomvonalával - mivel ott nem volt az útban domb, amely elfedte volna a látvány egy részét.