Bár sokan próbáltak már magyarázatot találni arra, miért válnak időnként fajtársaik gyilkosává az amúgy rendszerint békés csimpánzok, eddig nem sikerült megfejteni az időnként halálos agressziókitörések okát. Egyik elképzelés szerint a gyilkosság a versenytársak számának csökkentésére irányuló evolúciós stratégia, egy másik szerint az állatok környezetének emberi zavarása - köztük a vadászat és az erdőirtás - váltja ki a viselkedést. Úgy tűnik, hogy egy - több gyilkos csimpánzközösségben végzett - nagy tanulmány most végre magyarázatot ad a jelenségre.
Michael Wilson, a Minnesotai Egyetem kutatója munkatársaival Közép- és Kelet-Afrikában élő csimpánzokról gyűjtött adatokat, tíz helyen. 17 olyan csimpánzközösséget elemeztek, amelyeket már hosszú idő óta figyeltek a kutatók. A kutatócsoport adatokat szerzett a csoportok szaporodásáról, populációméretéről, a rangsort kialakító viselkedésről és így tovább.
A csoport a bonobók (törpecsimpánzok) négy közösségéről is gyűjtött adatokat, hogy megállapíthassák, ezek a majmok valóban kevésbé agresszívek-e, mint a csimpánzok. Az eredményekről egy tudományos konferencián számolt be Wilson április közepén.
Arra a 86 esetre koncentrálva, ahol a kutatók gyilkosságot figyeltek meg, illetve közvetett bizonyítékokat találtak erre, Wilson és munkatársai azt tapasztalták, hogy gyilkosságok a legtöbb csimpánzközösségben előfordultak, és az áldozatok általában a gyilkos csoporton kívüli kölykök és felnőtt hímek voltak. A gyilkosságok zömét hímek csoportjai követték el.
Az okokat vizsgálva - érdekes módon - úgy tűnik, hogy az emberi zavarás nem befolyásolja a gyilkosságok elkövetését. Sőt a legtöbb gyilkosságot elkövető csoportot - Ngogo, az ugandai Kibale Nemzeti Parkban - érte a legkevesebb emberi háborgatás. A gyilkosságoknál nem számított a csoport hím/nőstény aránya sem. Ami viszont jelentős tényezőnek tűnt, az a hímek csoporton belüli száma. Minél több hím élt a csoportban, annál több gyilkosság fordult elő. A legtöbb gyilkosságot elkövető Ngogo közösségben élt a legtöbb felnőtt hím.
"A hímek száma azért fontos, mert minél több hím van, annál nagyobb a nőstényekért való versengés a közösségben" - magyarázza Wilson. A hímek száma ezenkívül meghatározza a közösség harci erejét a territórium és az élelemforrások megvédésére. A több hímmel rendelkező közösségekben élő hímek megengedhetik maguknak, hogy agresszívabbak legyenek, mivel van mögöttük erősítés.
"Ez az emberi evolúcióról is elmond számunkra valamit" - fűzi hozzá Wilson. Noha a kutatók nem tudják, vajon az ember és a csimpánz közös őstől örökölte-e a képességét a halálos agresszióra, vagy konvergens (összetartó) evolúció folyamán alakult ki mindkét fajnál külön-külön, "a halálos agresszió az erőviszonyok aszimmetriájával függ össze, ahol az egyik csoport tagjai alacsony költséggel meg tudnak ölni másokat".
A bonobók esetében Wilsonék tanulmánya is megerősítette: kevésbé agresszívak, mint a csimpánzok. Egyetlen bonobóközösségben sem fordult elő nyilvánvaló gyilkosság.