Ádáz vita egy óriási tengeri kígyó létezéséről

A rejtett állatok kutatói szerint hatalmas, tevefejű tengeri kígyó él a Csendes-óceánban. Biológusok szerint a titokzatos állat valójában csak egy elefántfóka.

A Cadborosaurus nevű tengeri kígyó "létezéséről" először szemtanúk számoltak be: több tengerjáró mesélte, hogy látott egy hosszú testű, lófejű "megakígyót" a Csendes-óceán északkeleti vizein. Az első "tárgyi bizonyíték" 1937-ből származik. A Queen Charlotte-szigeteken lévő Naden Harbour bálnavadász állomáson egy hosszú testű, lófejű gerincestetem került elő egy ámbráscet gyomrából. Az erősen megviselt maradványról több fotó is készült, de ezek minősége erős kívánnivalókat hagy hátra maga után.

Két kriptozoológus, Edward L. Bousfield és Paul H. LeBlond azonban e képek és a szemtanúk beszámolói alapján írták le a Cadborosaurust 1995-ben. A szakemberek zöme nem vette komolyan az új faj létezését. Önmagában a beszámolók alapján készült rajzok sokfélesége is kételyt ébreszt, de az észlelésekre több ésszerűbb magyarázat is adódik.

Darren Naish, ősállatkutató, a Southamptoni Egyetem munkatársa, a Scientific American Tetrapod Zoology (Négylábú zoológia) blogjának szerzője úgy véli, hogy a leírások könnyen megfeleltethetők a felszínre jövő északi elefántfókának (Mirounga angustirostris). A Cadborosaurus - elbeszélések szerinti - teveszerű feje, nagy, fekete szeme, kissé előreálló és lecsüngő felső állkapcsa nagyon emlékeztet a vízből kibukkanó elefántfóka megjelenésére. Ez az állat élete nagy részét a víz alatt tölti, és csak nagyon ritkán és nagyon rövid időre bukkan fel a felszínre, ezért nehéz elkapni ezeket a pillanatokat. Az elefántfóka ráadásul meglehetősen nagy testű, és levegővételkor akár 1 méterre is kiemelkedhet a tengerből. Ezenkívül bizonyítottan előfordul azokon a vidékeken, ahonnan a Cadborosaurus előfordulását jelentették.

A "Cadborosaurus" teteme Naden Harbourban

A nem létező állatok tudománya

A rejtett állatokkal foglalkozó kriptozoológia az állattan egyik erősen vitatott ága. Művelői olyan lényekről próbálnak bizonyítékot szerezni, amelyek létezését a legtöbb szakember vitatja. Ilyen például a jeti, a Loch Ness-i szörny, a kínai majomember és a Cadborosaurus.

Egy újonnan felfedezett faj tudományos leírásához szükség van az adott faj egy példányára (kivételes esetben jó minőségű fénykép is megteszi), illetve őslények esetében egy minél teljesebb ősmaradványra. Ez képviseli a faj típuspéldányát, az úgynevezett holotípust. A holotípust valamelyik tudományos intézményben tárolják, és ehhez viszonyítják a faj később megtalált összes példányát. A holotípust nagyon ritkán cserélik ki - elsősorban az eredeti példány megsemmisülése esetén -, még akkor is, ha később esetleg sokkal jobb, jellemzőbb példányt találnak a fajból.

A kriptozoológiával foglalkozók nem tudják bemutatni az általuk leírt fajok holotípusát, ugyanis ezekből nem áll rendelkezésre preparált példány vagy olyan jó minőségű felvétel, amely kétségtelenül bizonyítaná a faj létezését. A kriptozoológiát ezért a legtöbb természettudós áltudománynak tekinti. Ennek ellenére néhány zoológus hajlandó vitába bocsátkozni a kriptozoológusok állításaival.

Cadborosaurus = tűhal?

Az igazi vita nem is a felnőtt Cadborosaurus, hanem annak fiatal példánya körül bontakozott ki. 1968-ban egy hajóskapitány, William Hagelund állítólag befogta a Cadborosaurus fiatal példányát, amelyet szánalomból elengedett. A történtekről azonban csak két évtized elteltével számolt be, mellékelve az állatról készült rajzait.

Az elbeszélések alapján rajzolt Cadborosaurusok

Nem szükséges bizonygatni, hogy mennyit fakulnak az ember emlékei húsz év alatt, ennek ellenére Naish és két kollégája kielemezte a kapitány beszámolóját és rajzait. Ennek alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a bébi Cadborosaurus valójában valamilyen tűhal lehetett. Ezt az állításukat a Journal of Scientific Exploration folyóiratban közölték. Nem is sejtették, hogy ezzel kivívják Bousfield és LeBlond haragját, akik indulatos válaszcikkben kérdőjelezték meg a szerzők véleményét és szaktudását.

A három kutató viszontválaszában részletesen rámutatott Bousfield és LeBlond csúsztatásaira és érvelésük hibáira. A kriptozoológusok erre már nem válaszoltak nyilvánosan, de több, meglehetősen goromba hangú emailben kérték ki maguknak a szakemberek kritikáit. Többek közt azt is felhozták érvként, hogy Naish nem is érthet a "megakígyók" témájához, hiszen ősállatokkal foglalkozik. Az nem zavarta őket, hogy a két másik szerző (Michael Woodley és Cameron McCormick) viszont a ma élő állatok szakértője.

Úgy tűnik tehát, hogy a kriptozoológusokra is igazak Richard Dawkins az intelligens tervezettség híveivel kapcsolatos megállapításai, hogy nem érdemes vitába szállni velük, mert a tudományos érveket lesöprik az asztalról, és a vitában való nagy rutinjuk, hangosságuk miatt előbb-utóbb kifárasztják az ellenfelet. Azt pedig győzelemként, és a saját igazuk bizonyítékaként értékelik, ha a partnerük feladja a vitát.