Józsikám, miért nem megyünk sörözni?

Kiveszett-e az udvariasság a fiatalokból, vagy nem értik őket az idősebbek? Mit jelent az udvariasság a neten, és miért csak a "kifinomult" sértés hatásos?

A mobiltelefon és az internet használatának általánossá válása teljesen új társalgási stílusok elterjedéséhez vezettek az utóbbi néhány évtizedben. A külső szemlélő számára ezek néha meglehetősen udvariatlanoknak tűnnek. A nyelvpszichológiával is foglalkozó Pléh Csaba, a BME tanára szerint azonban jóval árnyaltabb a kép. A professzornak a közelmúltban jelent meg A társalgás pszichológiája című könyve, amelyben külön fejezet foglalkozik az udvariasság szerepével a társalgásban.

Az udvariasságnak nemcsak olyan "átlátszó" formái vannak a magyar nyelvben, mint a "tetszik"-ezés, néninek, bácsinak szólítás, "csókolom"-ozás. Az udvariasság minden társalgásunkat áthatja. Az ember minden másik emberrel való kapcsolatba - legyen az udvarlás, üzleti tárgyalás vagy akár veszekedés a piacon - mindig úgy lép be, hogy megpróbálja figyelembe venni azt az önképet, amelyet a másik saját magáról alkotott. Az udvariasság tulajdonképpen kétféle módon érvényesül. Vagy úgy, hogy megpróbálja a másik hiúságát legyezgetni ("de jól nézel ki", "nagyon jó volt a múltkori cikked"), vagy megpróbálunk közös alapot keresni ("Józsikám, miért nem megyünk el sörözni?").

Nagyon sok konfliktus forrása a mai társadalomban, hogy - különösen a fiatal nemzedék - igen gyakran használ olyan elemet - udvariassági szándékkal -, amit a másik nem tart udvarias közeledésnek. Például, ha egy fiatal leszólít az aluljáróban egy idősebb embert, hogy "hé haver, adj egy cigit!", akkor azt a másik egyáltalán nem érzi udvariasságnak, pedig a megszólító nem akart udvariatlan lenni.

Miközben az udvariasság elvei és keretei egyetemesek, konkrét megnyilvánulási formái kultúra- és korfüggőek, mondta Pléh Csaba az [origo]-nak. Az idősebb nemzedék számára az úgynevezett negatív udvariassági formák a kézenfekvőek a mi kultúránkban. Ezek a formák azáltal udvariasak, hogy látszólag csökkentik a fenygetést. "Ki tudnád nyitni?", "Nem tudnád megmondani?", "Nem akarod elkezdeni?" és így tovább.

A mai fiatal nemzedék ezzel szemben az együvé tartozást kiemelve udvarias: "csá", "figyu" stb. Olyan formákat használ, melyek nem a kérés fenyegető voltát csökkentik, hanem a közös alapot hangsúlyozzák.

Az interneten sem tűnt el az udvariasság

Az udvariasságnak az interneten is számos formája jelenik meg. Az interneten a közös mozzanat hangsúlyozása válik egy nagyon fontos udvariassági és ugyanakkor közösségteremtő erővé. Az udvariasság nem tűnik el, csak átalakul. Például, ha valaki azt írja a cseten, hogy "megdobna valaki egy francia házi feladattal?", akkor itt tetten érhető a tizenéves szubkultúra sajátos udvariassága. Megjelenik az udvariassági formák egyik fontos szerepe, azaz hogy elérjük azt, hogy a másik teljesítse akaratunkat.

Az internetes társalgás esetén nagyon fontos tényező a névtelenség. Az ember nincs igazán felkészülve a névtelenségre - mondja Pléh. A történelem nagy részében az emberek kisebb közösségekben éltek, ahol mindenkit ismertek. A kisebb faluközösségeknél még ma is szinte mindenki mindenkit ismer, itt nem lehet elbújni a névtelenség mögé. Minden egyes személyes interakcióban van valamilyen kockázat (hogyan reagál a másik). Névtelenség esetén ilyen kockázat nincs, és a névtelen interakciókban gyakran megjelenik egy játékos elem is. Sokan azért szólnak hozzá egy adott témához akár provokatív módon, hogy kipróbálják a többiek reakcióit.

Az interneten sokan szerepet játszanak. Ezt sokkal könnyebben megtehetik, mint a való életben, ahol nagyon nehéz szerepet játszani. Az interneten például egy 40 éves férfi 18 évesnek is kiadhatja magát egy társkereső oldalon, és belehelyezkedhet ebbe a másik szerepbe. Szerencsére legtöbben ezt csak szórakozásnak vagy pszichológiai tesztnek használják, de akadnak olyanok is, akik a saját perverzióikat élik ki a neten - mondja Pléh.

Pléh Csaba: A társalgás pszichológiája

"Bizonyos értelemben minden emberi kapcsolat társalgás, hiszen jellemzően szóbeli közlekedésen keresztül érjük el, amit akarunk, akkor is, ha közelebb kerülünk a másikhoz, és akkor is, ha éppen elhidegülünk tőle. A társalgás pszichológiája a mai pszichológia, szociológia és nyelvészet egyik központi érintkezési területét tárgyalja: megmutatja, hogyan hangoljuk össze viselkedésünket, hogyan befolyásoljuk egymást, hogyan irányítunk, hízelgünk, engedelmeskedünk a társalgás során és annak segítségével."

Libri Kiadó, Budapest, 2012

Pléh elmondta, hogy az udvariatlanságnak vagy akár a durvaságnak ugyanúgy megvannak a "szabályszerűségei", mint az udvariasságnak. Igazán csak a "kifinomult", több átkulcsolással, átkódolással megfogalmazott cikizés vagy durvaság a hatásos. A direkt gorombaság ("menj a francba") általában nem éri el a hatását. Sokkal sértőbb és bosszantóbb tud lenni, ha valakinek beszólnak, például amikor a kedvenc zenekarát dicséri: "ilyen ízléssel jobban tennéd, ha inkább a metró sivítását hallgatnád a Deák téren".

Az udvariasság egyetemleges, konkrét formái az életkortól és a társadalmi helyzettől függenek. Az idősebb korosztály sokszor udvariatlannak tartja a fiatalabb nemzedéket, a fiatalok meg túl formálisnak tartják az idősebbeket bizonyos megfogalmazások miatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az udvariasság eltűnne a társalgásból, mert erre mindig szükség lesz, ha el akarunk érni valamit másoknál - mondja Pléh.