Az olaj sűrűsége kisebb a vízénél, ezért úszik a víz felszínén. Ez a tulajdonsága teszi olyan súlyossá az olajkiömléssel járó katasztrófákat, mert a víz felszínén filmet képezve még viszonylag kis mennyiségű olaj is hatalmas területek élővilágát károsíthatja.
Ausztrál kutatók azonban felfedezték, hogy bizonyos körülmények között a víz úszik az olaj felszínén. A Langmuir folyóiratban publikált cikkükben elméleti modell alapján kiszámolták, milyen erők hatnak az olajra juttatott vízcseppre. A felületi feszültséget - azt a tulajdonságot, amely lehetővé teszi, hogy a vízirovarok futkossanak a víz felszínén - figyelembe véve kimutatták, hogy a vízcsepp "lelóghat" az olajfelszínről.
Az olajfelszín behorpad, mint egy gumimembrán, s ez lehetővé teszi, hogy a felette lévő levegő - amely sokkal könnyebb, mint az olaj vagy a víz - benyomódik a felszín átlagos szintje alá. A felületi feszültség segítségével ez a légzsák kiegyensúlyozza a vízcsepp súlyát, és megakadályozza, hogy lesüllyedjen.
A kutatók kísérletekkel is megerősítették elméleti modelljüket, és azt tapasztalták, hogy a 170 mikroliternél kisebb vízcseppek képesek fennmaradni az olaj felszínén. Ezek a vízcseppek elég nagyok lehetnek ahhoz, hogy természetes olajfaló mikrobákat fogadjanak magukba. Az olajszennyeződés eltakarítása sokkal gyorsabb lehetne, ha ilyen baktériumokat tartalmazó, olajon úszó vízcseppeket permeteznének az olajfoltra, állítják a kutatók.