A szerbek találták ki a Vajdaság nevet

A magyar kisebbségek közül jelenleg egyetlen csoport, a vajdaságiak rendelkeznek (kulturális) autonómiával. Május 6-án Szerbiában általános, a Vajdaságban pedig tartományi választásokat tartanak. Ennek kapcsán felidézzük a Vajdaság létrejöttének történelmi előzményeit.  

Ha a Vajdaságot szeretnénk megtalálni egy középkori magyar térképen, nem lenne sok esélyünk, mert a szerbek találták ki ezt az elnevezést. A térség a 14-15. századig magyar többségű volt (Kocsis Károly és Kocsis-Hodosi Eszter etnogeográfusok szerint). A francia délszláv szakértő, Paul Garde ugyanakkor érdekes nevet ad a régiónak: "mezopotámiáknak", "folyóközöknek" hívja. Bácska tényleg a Duna-Tisza-közének a déli csücske, a Bánát pedig a Duna alsó folyása, a Tisza és a Maros közötti részeket jelenti. (A Bánátnak ugyanakkor csak a nyugati része tartozik a Vajdasághoz, nagyobbik, keleti fele Romániáé lett Trianonban.)

A döntően szerbek által lakott keleti Szerémség - mondhatnánk: Dráva-Száva-köze - még érdekesebb, hiszen ez Trianon előtt Horvát-Szlavónország alkotóeleme volt Szerém vármegyében. Így Trianonban Horvátországgal együtt lett a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része, majd Paul Garde szerint Tito idején Horvátországtól Szerbiához, pontosabban a Vajdasághoz csatolták e részeket.

A Vajdaság története

A törökök balkáni térhódításakor a szerbek betelepülése is felerősödött a 11. századtól magyar többségű Délvidékre. A szerbek utólag már a 14. század elején találtak előzményt a mai Vajdaság számára. Csák Ugrin kiskirályságáról a Wikipedia szerb oldala azt írja, hogy az tulajdonképpen Dragutin István (Sztefan Dragutin) szerb királlyal közösen birtokolt terület volt az 1300-as évek elejéig. (Kicsit hasonló ez ahhoz, amikor szlovák mítoszgyártók Csák Máté felvidéki kiskirályságában a mai Szlovákia ősét fedezték fel.)

Újvidék a múlt század elején

A Szapolyai János ellen 1526-1527-ben felkelt Nenad Jovánt (nálunk inkább Cserni Jován vagy Ivánként fordul elő) is a szerb Vajdaság előfutárának tartják déli szomszédunkban. Ő a délvidéki szerbek cárjának nyilvánította magát. Uralma kérészéletű volt: 1527-ben Czibak Imre Szapolyai megbízásából a sződi csatában leverte a felkelést, és Cserninek a fejét vették.

Török pusztítás - osztrák akadályoztatás

A török hódítás azonban sokkal maradandóbb pusztítást végzett a területen: a többségében magyarlakta Délvidékről eltűntek a magyarok, helyükre többnyire szerbek kerültek, az egész terület pedig az Oszmán Birodalomba tagozódott be.

Százhatvan-százhetven év múlva, a török kiverése után sem tért vissza az eredeti magyar többség a területre. A "folyóközök" elmocsarasodott vidékeit 1690-től újonnan betelepülők civilizálták. A megbízhatóbbnak tartott szerbekből katonai határőrvidékeket szerveztek a Habsburgok, sőt engedték, hogy újabb szerb bevándorlási hullám népesítsen be kipusztult egykori magyar területeket a Duna mentén. 1690-ben Csernovics Arzén ipeki pátriárka vezetésével 200 ezer szerb lakos menekült Magyarországra.

Urosevics Daniló 1969-es könyvéből megtudhatjuk, hogy a szerbek számára a Maros, a Duna és a Tisza mentén hoztak létre határőrvidékeket. Ezeket Bécsből közvetlenül kormányozták. A törökökkel kötött békék, a Habsburg-visszahódítások megszilárdulása nyomán a határőrvidékek egy része feleslegesé vált. A Maros és a Tisza mentén az 1735-ös szerb lázadás után számolták fel ezeket az ideiglenes alakulatokat. 1763-ban viszont Mária Terézia újra létrehozta a Duna-Tisza-Maros háromszögben a sajkás határőrvidéket, de a korábbinál kisebb területen.

A török kiűzése után többek között németek, szlovákok, majd évtizedekkel később magyarok is betelepedtek a mai Vajdaságba a szerbeken kívül. A magyarok a Tisza-partján és Bácska keleti felén (Szabadkán és környékén) jelentek meg először az 1700-as évek folyamán, később a Bánátban vettették meg a lábukat a magyar dohánytermesztők.

1790: Illiria - 1793: Illyrica

A szerbek azonban megőrizték dominanciájukat. A terület Vajdaságként való elnevezése is tőlük ered, már 1790-ben követelték "Illiria" függetlenítését Magyarországtól a temesvári szerb kongresszuson. A területi autonómiát és önálló közigazgatást Bécstől kérték, tehát a Habsburg-uralmat ekkor még nem vonták kétségbe, miután a magyarok elutasították országgyűlésükön a szerb nemzet egyenrangúságának elismerését.

Pétervárad erődje

Szarka László történész szerint a magyar jakobinusok 1793. évi alkotmánytervezeteiben, mindenekelőtt pedig Martinovics Ignácéban megfogalmazódott a soknyelvű ország nemzetiségek szerinti föderalizációja: a központi magyar részek mellett a felső-magyarországi szlovák megyékből tervezett Slavonica, a délszláv Illyrica és a bánsági, erdélyi román részekből kialakítani remélt Valachica együttesen alkották volna a "föderalizált Hunniát".

A Vajdaság kikiáltása

Fél évszázaddal később, 1848-ban a magyar vezetők, elsősorban Kossuth Lajos, képtelenek voltak azonban kezelni a szerb követeléseket. Még a mérsékeltebb irányzatot - Stratimirovics küldöttségét - is kardcsörtetve utasította el Kossuth Lajos '48 tavaszán. "Dönt majd a kard!" - mondta Stratimirovicsnak.

Válaszul 1848. május 13-án Karlócán a szerbek kikiáltották a Vajdaságot, és megválasztották vajdának Suplikac István (Stevan Supljikac) határőrvidéki ezredest. Juga Velimir 1913-as írása szerint a Vajdaság 1848-ban Bács-Bodrog, Torontál, Temes és Krassó vármegye területét foglalta magában Magyarországból, ezen kívül a horvát-szlavón Szerém vármegye iloki és rumai járását értették oda.

Ekkor egy horvát-szerb közösség is kialakulhatott volna, osztrák vezérlet alatt, de a Szerémségen összevesztek a délszlávok. Ráadásul a karlócai proklamáció - jóllehet az osztrák uralmat elismerte, sőt, a magyar korona közös kötelékét is hangsúlyozta - a Habsburg-birodalom felbomlását vetítette előre, ezért a szerb fejedelemség is támogatni kezdte a szerb mozgalmat - ezt Arató Endre hangsúlyozta. A délvidéki szerbek végül a Bécsnek "dolgozó" horvát Jellasics jóváhagyásával elsőként lázadtak fel a magyarok ellen. Véres felkelést robbantottak ki, amely 1848-49-et végigkísérte.

A Vajdaság elnevezés átmenetileg hivatalos lesz

A magyar szabadságharc leverése után Bécs nem adta meg a szerbeknek a várva-várt autonómiát, de a Vajdaság név ekkortól vált először hivatalossá: Szerb Vajdaság és Temesi Bánság néven létrehoztak egy közigazgatási egységet, amely 1849-től 1860-ig létezett. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után, 1873-ban viszont a megmaradt katonai határőrvidéket felszámolta Magyarország.

Az utolsó magyar népszámláláskor, 1910-ben a magyarság részaránya a területen 28,1 százalék volt, a németeké 21,4 - tehát együttesen a két népcsoport a lakosság felét tette ki. Ám Trianonban (1920) ezt a területet a délszláv államnak ítélték a nagyhatalmak.

Trianon

Az első világháború után, 1918. december 1-jén alakult meg a délszláv egységállam (Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, 1929-től Jugoszlávia). A szerbek már Trianon előtt, 1918-ban megszállták a mai Vajdaság területét. Kocsis Károly adatai szerint a 20-as években mintegy 48 ezer embert (45 ezer szerbet és 3 ezer bunyevácot) telepítettek a Vajdaság területére, elsősorban a földosztások révén.

Delibláti homokpuszta

1941-ben Magyarország a hitleri Németország Jugoszlávia elleni támadása után bevonult Bácskába. A Szerémség a német bábállam, a Független Horvát Állam része lett. A Bánát nyugati részét viszont közvetlen német közigazgatás alá helyezték. Bár csak három évig tartott ez az állapot, a lakosság hihetetlen szenvedéseken ment keresztül. A szerbek és zsidók között az újvidéki "hideg napok" során a magyar katonai hatóságok hajtottak végre vérengzést (a halálos áldozatok száma 3-4 ezer közöttire tehető), majd jött a holokauszt: legalább tízezer magyar nyelvű, zsidónak minősített személyt hurcoltak haláltáborba.

1944-ben a szerb, jugoszláv partizánalakulatok a Vörös Hadsereg és bolgár katonai egységek segítségével újra elfoglalták a Vajdaságot. A németeket kitelepítették, illetve maguktól is menekülni kezdtek. A magyar lakosság egy része is elmenekült, a maradók pedig feltehetően tízezres nagyságrendben estek áldozatul a délvidéki bosszúhadjáratnak.

Autonómiák

A párizsi békeszerződés 1947-ben visszaadta Jugoszláviának az 1944-ben újra birtokba vett Vajdaságot, amely 1974-ben autonómiát kapott a Szerbián belül. A szerbség aránya fokozatosan nőtt a térségben. 1988-ban megszüntették a tartomány autonómiáját. A 2002-es népszámlálás szerint 290 ezer magyar élt itt, ez a lakosság 14 százalékának felel meg.

A magyarok kulturális autonómiája az utóbbi években megvalósult: 2009-ben Szerbiában elfogadták a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, így a listán magukat regisztráló kisebbségi választók szavazhattak a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) összetételéről. A 2010-ben megválasztott MNT számos oktatási és kulturális intézmény fenntartói jogát gyakorolja önmagában vagy másokkal közösen.