Csengőfrászban teltek Kun Béla utolsó évei

Kun Béla agitáció közben

Hetvenöt éve tartóztatták le a sztálini Szovjetunióban Kun Bélát, a Tanácsköztársaság egykori vezetőjét. Az addigra már politikailag légüres térben, halálfélelemben élő Kunt Sztálin két telefonhívással is "megtréfálta" végleges eltüntetése előtt.

Miközben az itthoni sajtó még a kormányzó, vitéz nagybányai Horthy Miklós egy nappal korábbi születésnapjáról áradozott, addig a Pesti Hírlap 1937. június 19-ei kiadásának ötödik oldalán egy alcím emlékezett meg arról, hogy "Kun Béla agyonlövetésének hírét - megerősítik". A hír valószínűleg hamis volt, Kun Béla alighanem csak két év múlva, 1939 novemberében halt meg Sztálin börtöneiben vagy valahol másutt. De az is lehet, hogy már 1938-ban kivégezték.

Mikor tartóztatták le Kun Bélát?

Ugyanakkor a Pesti Hírlap jó helyen keresgélt: a Szovjetunióban soha nem látott letartóztatási hullám indult 1937 júniusában (pedig már korábban is volt néhány), és Kun Bélát tényleg ekkor tartóztatták le, ha nem végezték is ki azonnal.

Kun kapcsán még a letartóztatás napja is bizonytalan, nemcsak a korabeli napi sajtóban, hanem az évtizedekkel később megjelent történeti szakirodalomban is. A legtöbb helyen 1937. június 29-ét jelölik meg - Borsányi György Kun Béla-életrajza is ezt erősíti. Ám akad június 19-ei időpont is, a Pesti Hírlap pedig 19-én már a kivégzéséről is hírt adott, így talán már korábban is letartóztathatták. Egy a nyolcvanas évek végén, Magyarországon kiadott Kun-tanulmánykötet hosszú bevezető tanulmányában viszont csak a június hónap szerepel a letartóztatás időpontjaként.

Frakcióharcok

A sztálini terrorra mindez igencsak jellemző: a Magyarországi Tanácsköztársaság, a világ második bolsevik államának megteremtője, tényleges vezetője ugyanis ekkor már évtizedek óta a Szovjetunióban élt. És évek óta rettegésben töltötte a napjait.

Kun Béla 1919-ben beszédet tart

A Tanácsköztársaság idején Magyarországon proletárdiktatúrát bevezető politikus ausztriai internálás után Szovjet-Oroszországba távozott. 1920-ban a szovjet-orosz polgárháborúban a vörösök oldalán vett részt, a húszas-harmincas évek Moszkvájában pedig egyrészt a Kommunista Internacionáléban, másrészt az illegális magyar kommunista párt egyik emigráns vezetőjeként aktivizálta magát.

A húszas-harmincas évek fordulóján súlyos frakcióharcok tizedelték meg az emigráns és a Magyarországon tartózkodó kommunisták sorait. Horthy rendőrsége itthon egymás után buktatta le az illegális kommunistákat. Közben a moszkvai emigránsok között is életre-halálra vívott belső harcok zajlottak. A szovjetunióbeli felelősségre vonásokban Kun rendkívül dicstelen szerepet játszott. Nagy valószínűséggel miatta halt meg 1932-ben a Szovjetunióban Bergmann József és Krieszl János, akiket koholt vádak alapján tartóztattak le, másokat pedig hosszú és borzalmas börtönbüntetésre juttatott Kun.

Rettegésben

Ám hamarosan visszaütött rá a harmincas évek eleji sztálini tisztogatás: az évtized másik felében hirtelen légüres térbe került, korábbi elvtársai elárulták vagy elfordultak tőle. 1935-ben már nem választják be a Kommunista Internacionálé elnökségébe, majd 1936-ban, a magyarországi kommunisták sokadik sorozatos lebukása után kezdődik a "Kun-ügy" Moszkvában. Ekkor már nem kerül be az illegális, illetve emigrációban tevékenykedő magyar kommunista párt, a KMP vezetőségébe sem. Majd a szovjet és nemzetközi kommunista vezetőség is tárgyal róla, és nagyjában-egészében elítélik a tevékenységét a magyar kommunista mozgalom szervezésében. Itt sokan Gerő Ernő - Rákosi Mátyás későbbi vezetőtársa - áskálódását emelik ki.

Kunt 1936 végén egy félreeső könyvkiadóban helyezték el. Ekkor már sejtette ő is a legrosszabbat. Csengőfrászban élve, depressziósan várta a szovjet titkosszolgák halált vagy kényszermunkát, esetleg börtönt és kínvallatást jelentő csengetését. Közben lezajlik a Zinovjev-Kamenyev-per, legrégebbi bolsevik társai közül végzik ki a két legnevesebbet.

Kun ekkor már mindenre felkészült, de csengő helyett a telefonja szólalt meg kétszer is: a ravasz és hidegvérű Sztálin kérte Kunt (először talán 1936-ban), hogy személyesen cáfolja meg külföldi újságíróknak, hogy letartóztatták volna. Amikor ezt másodszor 1937 nyarán is megtette a magyar kommunista vezető (szintén Sztálin hívása után), pár nap múlva, 1937 júniusában letartóztatták, és eltűnt a világ szeme elől. Sorsa azóta is bizonytalan, Borsányi szerint alighanem 1939-ben ért véget az élete.

Kun előtt pár nappal

A sztálini terror groteszk és paradox kegyetlenségeit az 1937-es nagy tisztogatás bizonyítja. Nemcsak Kun esett áldozatul ennek a hullámnak. A moszkvai rádiók azt jelentették 1937 júniusában, hogy "a szovjet-igazságszolgáltatás irgalmatlan ökle rövidesen lesújt a kormány mindazon ellenségeire, akik még a vörös hadseregben bujkálnak" - mindez a Pesti Hírlapban olvasható.

Kun Béla középen (kezében újság), tőle balra Számuelly Tibor

Az újság június 19-ei száma szerint "Moszkva utcáin sűrűn cirkálnak a Cseka rabszállító gépkocsijai, amelyek tömegesen szállítják a foglyokat a Lubjanka-börtönbe." Szintén itt olvasható, hogy "Tuhacsevszkij és Putna tábornokok özvegyeit egyelőre Moszkvában tartják további kihallgatás céljából."

Benes közvetített Hitler és Sztálin között?

A Kun elleni fellépés előtt pár nappal Sztálin a Vörös Hadsereg legfelsőbb katonai vezetőivel számolt le. Letartóztatták Tuhacsevszkij marsallt és számos katonai körzet parancsnokát. Gyakorlatilag lefejezték a szovjet hadsereget. De mi vezetett ehhez? Az őrjöngő Sztálin alighanem hitt Hitlernek, aki hamisított dokumentumokat juttatott el - amint azt Krausz Tamás és Béládi László írta az Életrajzok a bolsevizmus történetéből című kötetben - a cseh Benes közvetítésével Moszkvába. (Arról a Benesről van szó, akinek a nevéhez később a dekrétumok fűződnek.)

Hitler kihasználta ugyanis Sztálin mániákus ellenségkeresését, és szolgáltatott néhány hamis bizonyítékot a számára legveszélyesebbnek tűnő szovjet tábornokok állítólagos német kapcsolataira, sőt arra, hogy ezek a tábornokok katonai hatalomátvételre készülnek Moszkvában. E hamis dokumentumok nem kerültek elő, így van, aki kételkedik a létezésükben.

Sztálin régi ellenfele volt ekkor Tuhacsevszkij, már 1920-ban vitába keveredtek a Varsó elleni sikertelen szovjet-orosz támadáskor. Tizenhét évvel korábban Lenin Tuhacsevszkijnek adott igazat, amit Sztálin valószínűleg sosem bocsátott meg a szovjet-orosz főerőket 1920-ban vezető katonai parancsnoknak.

Így Sztálin utasítására - aki Hitlernek inkább hitt, mint saját tábornokainak - 1937-ben tartóztatták le Tuhacsevszkijt, a legnagyobb hatású szovjet hadászati teoretikust és katonai vezetőt. De sok más főtisztet is hamarosan elvisznek az állambiztonságiak, és a tábornokokat többnyire rövid úton ki is végzik.

Márai Sándor is írt a kivégzésekről

Márai Sándor így írt erről 1937. június 20-án, vasárnapi tárcájában: "E hét történelmét az orosz iskolákban száz év múlva így tanítják majd: 'És akkor fölemelte öklét Rettenetes József, minden oroszok ura, s lesújtott ellenségeire. Mindenkit kivégeztek, aki az összeesküvők közé tartozott. Kivégezték a régi bolseviki gárdát, mindazokat, akik annak idején a cárizmus ellen összeesküdtek, kivégezték az 1917-es októberi forradalom vezéreit. Rettenetes József megmutatta hatalmát, megtisztította a hadsereget, a hivatalnoki kart, a közigazgatást és az ipari életet a trotzkijistáktól.'"

Ami Tuhacsevszkijt és tábornoktársait illeti, a legelvadultabb hírek is eljutottak Magyarországra: június 23-án ezt írta a Pesti Hírlap: "agyonlőtték Tuchacsevszkij tábornagyot is a Lubjanka-börtön egyik zárkájában, miután vonakodott fogolytársai ellen vallani. Utoljára május 7-én, pénteken látták élve a Kreml hivatalos fogadásán. (...) Csak hetekkel agyonlövetése után ítélték halálra Tuchacsevszkijt." A marsallt valójában egy titkos tárgyalás nyomán, 1937. június 12-én lőtték agyon. Előtte beismerő vallomást tett. A Sztálin börtönében kikényszerített vallomás hitelességét mutatja, hogy állítólag ezen a papíron Tuhacsevszkij vércseppjei is nyomot hagytak.

Hová tűnt kilencmillió ember?

S hogy közben mi történt a Szovjetunió lakosságával? Pontosan nem tudjuk, de sejthetjük. Egy 1937 júniusában megjelent hír szerint például "Oszumszkit, a szovjet statisztikai hivatal igazgatóját azért tartóztatták le, mert előzetes engedély nélkül tette közzé a legújabb népszámlálás eredményét, amely szerint Szovjetoroszország lakosainak száma 159 millió, holott a kormány által korábban közzétett adatok szerint a lakosság száma 168 millió volt. A Kremlt nagyon bosszantotta a kilencmillió különbözet."