Megfejtik a hippi csimpánzok titkait

Egy nemzetközi kutatócsoport megfejtette az utolsó nagy emberszabású majom, a bonobó genomszerkezetét, így lehetővé vált a három közeli rokon, a csimpánz, a bonobó és az ember genomjának összehasonlítása.

A bonobó (Pan paniscus) az utolsóként felfedezett emberszabásúmajom-faj. Eleinte a közönséges csimpánz (Pan troglodytes) alfajának gondolták, és ezért törpecsimpánznak nevezték, de később kiderült, hogy külön faj, amely Kongó folyó kialakulásakor vált külön a közönséges csimpánztól. Amikor Közép-Afrika területén a pleisztocénben, mintegy 1,5-2 millió éve létrejött a Kongó folyó, örökre elszigetelte a többiektől a déli partján élő majomcsoportot.

Az ezekből kialakult új majomfaj - a bonobó - egyedeinek társas viselkedése gyökeresen eltér csimpánz rokonaiktól. Míg az északi parti csimpánzoknál heves harcokkal járó hím dominancia uralkodik, addig a bonobóknál a jóval békésebb nőuralom a jellemző. A bonobók megosztják egymás közt a táplálékot, és a társas kapcsolatokat játékkal és meglehetősen szabados szexuális viselkedéssel erősítik.

A bonobó genomját a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetben, a Neander-völgyiek genomját is leíró neves kutató, Svante Pääbo csoportjában határozták meg, és a Nature legújabb számában publikálták.

Ulindi, a lipcsei állatkert nőstény bonobója

Az Ulindi névre hallgató 18 éves nőstény bonobó genomját szekvenálták. A kutatók abban reménykednek, hogy az új információ segít megmagyarázni a bonobók és a közönséges csimpánzok viselkedése közötti jelentős különbségeket, és kiegészíti ismereteinket arról, hogy milyen genetikai különbségek választják el az embert a többi emberszabású majomtól.

Az ember, a csimpánz és a bonobó közös őstől származik, amely nagyjából 6 millió éve élhetett Afrikában. Ekkortájt következett be az emberi vonal elválása a közös őstől. A Homo erectus emberősök már az afrikai szavannákat járták úgy 2-1,5 millió évvel ezelőtt, amikor a csimpánzok és a bonobók közös őseit is elszigetelte egymástól az akkoriban létrejött Kongó folyó, és létrejött az újabb két faj, a bonobóké és a csimpánzoké.

Azóta kevés vagy semmi kereszteződés nem történt a fajok között, mondta Kay Prüfer, a Max Planck Intézet bioinformatikusa, a bonobó genomszekvenálás vezetője. A bonobó genomszekvenciájának összehasonlítása különböző populációkból származó csimpánzokéval azt mutatta, hogy a Kongó másik partján élő csimpánzok nem közelebbi rokonai a bonobóknak, mint a távoli Elefántcsontparton élő csimpánzok. Ez arra utal, hogy az elválás gyors és végleges volt, mondta Prüfer.

Miután a bonobók és a csimpánzok ősei elváltak egymástól, a két faj egészen eltérő ökológiai körülmények között találhatta magát. A Kongó folyó északi partján átfedésben van a csimpánzok és a gorillák élőhelye, így ezek az állatok vetélkednek a táplálékért. A folyótól délre viszont nem élnek gorillák, így a bonobóknak sokkal kevesebb vetélytárssal kell megküzdeniük, mondta Victoria Wobber, a Harvard Egyetem összehasonlító pszichológusa, aki régóta tanulmányozza a bonobókat, köztük Ulindit is.

A konkurencia hiányában a bonobók ősei valószínűleg nagy csoportokban, kényelmesen gyűjtögethettek többféle élelemből, és megoszthatták egymás közt a talált ennivalót. "Amikor egyenletesebben áll rendelkezésre az élelem, nincs szükség olyan sok agresszióra, ami a csimpánzoknál megfigyelhető" - mondta Wobber.

A bonobók a szexet is nagyon kötetlenül kezelik, akár egy kézfogást, innen kapták a "hippi csimpánzok" becenevet. A szex sokszor nem szolgálja a szaporodást, és azonos nemű párok között is előfordul. A csimpánzok általában csak a fogamzóképes nőstényekkel párzanak. "A bonobók agresszív veszekedések helyett hajlamosabbak szexszel megoldani a vitáikat" - mondta Wobber.

Ulindi

Prüfer szerint a csimpánzok és a bonobók viselkedési különbségeinek tükröződniük kell a genetikai eltérésekben is. Az eltérésekben szerepet játszó genetikai változásoknak és hatásaiknak meghatározása azonban hosszabb időt vesz igénybe. Kezdetként Prüfer csoportja meghatározta a csimpánzokétól eltérő szakaszokat a bonobó genomjában, amelyek a két faj elválása óta alakulhattak ki az evolúció folyamán. E szakaszok nagy részén nem található gén, míg a genomikus régió egy olyan mikroRNS-molekulát kódol, amely valószínűleg egyelőre még meghatározatlan gének aktivitását szabályozza.

Más vizsgálatokból úgy tűnik, hogy az emberi genom 1,6 százaléka közelebbi rokonságban áll a bonobó genomjával, mint a csimpánzéval. Annak megállapítása, hogy az emberi genom mely részei közösek a többi főemlősével, segíthet a kutatóknak meghatározni a más fajokkal nem közös szekvenciák meghatározását, azaz azokat, amelyek egyedivé teszik az embereket a főemlősök között.

"A bonobó genomja megismerésének az igazi előnye az, hogy leszűkíthetjük a listát" - mondta Ajit Varki, a San Diegó-i Kalifornia Egyetem biokémikusa. Ehhez azonban egy bonobó genomjának meghatározása kevés, hiszen előfordulhat, hogy más bonobóknál más szekvenciák egyeznek meg az emberéivel. A kutatók ezért azt tervezik, hogy további több tucatnyi bonobó, csimpánz és gorilla genomszekvenciáját határozzák meg, így pontosítva az eredményt.