Halálig tartó teknősszex egy ritka kövületen

A 47 millió éve történt párzás közben az állatok nem észlelték, hogy vulkanikus gázoktól mérgező vizekbe sodródtak. A ritka kövület alapján nem volt idejük szétválni, és halálukban is együtt maradtak.

A kilenc teknőspár (amelyek az Allaeochelys crassesculpta fajhoz tartoztak) nem egyszerre, de valószínűleg azonos ok miatt pusztult el. A kutatók szerint az állatok párosodás közben, észrevétlenül sodródtak vulkanikus gázoktól mérgező vizekbe, és ott lelték halálukat. Párosodás vagy tojásrakás során ugyanis sok állatfaj "önkívületi" állapotba kerül, és ez történhetett a teknősökkel is. A kutatás vezetője, Walter Jocye (Tübingeni Egyetem) szerint a teknősök egyszerűen észre sem vették a veszélyt.

Joyce és kollégái a Darmstadt és Frankfurt közötti Messel-árokban folytatták kutatásaikat. A lelőhelyről számos fosszilizálódott madár, denevér, hal, béka, kígyó és rovar került már elő. Ezek közül több is hasonló módon pusztulhatott el az eocén kori vulkanikus tóban, mint a teknősök. A kutatók eredményeiket a Biology Letters folyóiratban publikálták.

Walter Joyce kutatócsoportjának Rabi Márton személyében magyar tagja is van. Rabi Márton a vizsgálatokban nem vett részt, de az [origo]-nak elmondta: "A leletek a híres messeli eocén ősgerinces lelőhelyről kerültek elő, ahonnan leginkább az ősi emlősök kaptak ezidáig nagyobb figyelmet. A szóban forgó páros teknősmaradványokat már régóta ismerjük, ám korábban nem sikerült bebizonyítani, hogy az egymás mellett megőrződött példányok közül az egyik hím, a másik pedig nőstény."

Forrás: Naturmuseum Senckenberg, Frankfurt

Fosszilizálódott teknőspár

Rabi szerint "bár a szexuális dimorfizmusnak sok ma élő teknősfajon egyértelmű jelei mutatkoznak, a messeli teknősök egyetlen ma élő leszármazottai, a disznó-orrú teknősök esetében az ivari kétalakúság jegyeit tulajdonképpen soha nem tanulmányozták. Így csak korlátozottan lehetett modern analógiákra támaszkodni. Azonban a legtöbb vízi teknős hímjének a farki része hosszabb, mint a nőstényeké, ami a vízben történő, nem egyszerű mutatványként jellemezhető párosodáskor a nősténybe való kapaszkodáshoz nyújt fontos segítséget."

Rabi Márton elmondta, hogy a most megtalált teknőcök lágyhéjúak, így érzékenyebbek voltak a külső hatásokra. Bőrük ugyanis légzésre is szolgált. A kutatók elmélete szerint a teknősök lesüllyedtek a tóba párzás közben, de a vulkanikus tóban volt egy olyan vízréteg, amely oxigénben szegényebb lehetett, vagy mérges gázt tartalmazott. A teknősöknek pedig már nem volt idejük szétválni, és pusztulásuk során is együtt maradtak.

Forrás: Naturmuseum Senckenberg, Frankfurt

Fosszilizálódott teknőspár

Az Allaeochelys crassesculpta a maga idejében különleges lehetett, ugyanis ezt a fajt csak párosan találták meg a vulkanikus tóban. Más teknősöket viszont egyedül azonosították a kutatók. Rabi szerint ez a faj csak bizonyos időszakban, a párosodás idejére kereshette fel a tavat.

A teknősfaj további érdekessége, hogy a nőstény valószínűleg nem menekült a hím elől, vagyis a hím nem agresszívan párosodott, és ezért érhette őket együtt a halál. Más teknősök esetében nem ennyire passzív a párosodás, a nőstények nem hagyják könnyen magukat, így valószínűleg ezért is találják meg a többi teknősfaj maradványait egyenként.